2014. augusztus 11., hétfő

Bringafieszta, Kincsesbánya - 2014.07.22.

Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően idén is megrendezésre került a Bringafieszta a kincsesbányai körön (17,5km 165m szint). Annyi változás történt, hogy a senior OB rendezését kisajátította a szövetség, ezért a senior futamok során már nem az országos bajnoki címért küzdöttek a versenyzők, (itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ibrányi OB senior futamain alig indult valaki). Természetesen nem volt kérdés, hogy indulok-e, hiszen hazai bringás vagyok és ez az egyik kedvenc versenyem.

A Ring24 után képes voltam újra normális edzésmunkát végezni és a piriformis szindrómám is javult valamennyit, de még mindig fájdalomcsillapítón kellett élnem. A versenyre nagyjából sikerült regenerálódnom, mostanában ezzel vannak gondjaim, valahogy nem mindig jön össze, ha hét közben tudok rendesen edzeni. Majdnem teljes csapattal terveztünk indulni a versenyen, így valószínű volt, hogy mi fogunk dominálni, de a verseny előtti napon jött az info, hogy a Mugen Race is indul, ez teljesen felborította a terveket, változtatni kellett a stratégián, amit verseny előtt, bemelegítés közben át is beszéltünk. Az esélyesek közül Kiss Gergő jött még el a versenyre, Komlón és a Turulon is elvert minket, ellene is ki kellett találni valamit. A bemelegítés így inkább beszélgetéssel telt, mint kerékpározással, ezt meg is szenvedtem később a rajt után, mert a rajt után azonnal fölfelé indultunk nagy sebességgel és én azonnal leszakadtam. Szerencsére viszonylag sokan voltunk és csak pár métert kaptam a bolytól, amit a sík részen pillanatok alatt le tudtam dolgozni, kb az első hosszabb lejtő utánra sikerült felvennem az üzemi hőmérsékletet és innentől már nem voltak gondjaim. A rajtól kezdve a Mugen Race támadott minket, tőlünk mindenki ment a saját embere után és a mezőnyben lévő többi versenyző is szerelte az akciókat. Az első körben síkon Kiss G. ment el, egy ideig hagytuk egyedül biciklizni, aztán a Mugenesek kezdtek el utána menni. A második kör elején az emelkedőt nagyon megrántották, teljesen széthullott a mezőny, én is hátul voltam Atissal, de nem aggódtam amiatt, hogy nem érünk fel, mert szépen húzták a csoportunkat, nekünk egy métert sem kellett menni, Felsőkincsesre már felértünk. A hegytetőre tisztult a helyzet, kb a mezőny fele eltűnt. Ezután is folyamatosan mentek a támadások, de senki nem tudott elmenni. A harmadik kört viszonylag nyugodt tempóban kezdtük, aztán Felsőkincses után Atis egy támadásra visszalószolt és el tudott menni a bolytól. Tudtam, hogy ez nem lesz így sokáig, lesznek, akik megpróbálnak felzárkózni rá, konkrétan Kiss Gergő fog utána menni hamarosan, emiatt végig figyeltem őt. Gúttamási előtt meg is indult, Molnár Pisti és én egyből indultunk utána, Pisti segített neki, de én az elmúlt versenyek után nagyon passzívan viselkedtem, érjék utol saját erőből Atist. Közben hátulról felért ránk Ruttkay Zoli és egy szlovák srác és Atis is már nagyon közel volt, így én is beszálltam a vezetésbe. Nem volt sok előnyünk a mezőnyhöz képest, de haladtunk. Most Pisti lógott, mert a csapattársai üldöztek minket a mezőny élén. Annyira üldöztek minket, hogy a negyedik kör elején az emelkedőn leszakították saját magukat. Az emelkedőn Kis Gergő vitte a tempót, ami nem volt annyira erős, ezért négyen, Arany Gabi, Vörös Vince, egy szlovák és egy Mátrabikeres, felértek ránk, így már négyen voltunk elöl a csapatból, ami azért jelentős előnynek mondható. A lejtőn az előttem menő szlovák nem igazán haladt jól, ezért én mentem előre és egy erős tempóban lejöttem a hegyről, a lejtő alján akartam átadni a vezetést, de mikor hátranéztem, láttam hogy nincs mögöttem senki (a mögöttem menő másik szlovák nem tudott beállni a mögém, csapattársaim pedig szándékosan megszakították a sort), egy pillanatig hezitáltam, hogy mi legyen, de bevillant, hogy mennem kell, ezzel is fárasztva az ellenfeleket és a többiek addig tudnak pihenni hátul. Beálltam időfutamtempóra és csak mentem, Fehérvárcsurgóra leérve annyira nem ízlett a pofaszél (itt általában hátszél szokott lenni), de még mindig volt előnyöm, úgy voltam vele, hogy megyek amíg tudok, innen esélytelen hazaérnem, de az ellenfelekből is hiányozni fog ez az erő a végére. Végül a Fehérvárcsurgó-Kincsesbánya kereszteződés utáni emelkedőn értek utol, szerencsére nem volt nagy a tempó így vissza tudtam állni. Az ötödik kör elején, az emelkedőn volt egy kis lószolgatás, de szerencsére ott tudtam maradni, Arany Gabinak volt technikai gondja, ezért ő leszakadt. Az emelkedő tetején Kiss G szállt ki a versenyből, mint utólag kiderült megállapodtak Molnár Pistivel, hogy egymást nem támadják és Pisti ezt nem tartotta be. Felsőkincsesnél Zoli, Atis és Pisti szökött meg, de a két szlovák, Vörös Vince és a Mátrabikeres összedolgoztak, így felértek rájuk Gúttamásira velem a kerekükön. Innentől lószparádéba csapott át a verseny, hárman felváltva támadtuk őket, néha Pisti kontrázott vissza, de a kör végéig még együtt maradtunk. A hatodik (utolsó) kör elején Zoli, Pisti és Vince mentek el, szándékosan nem mentem velük, nehogy felvigyek bárkit is hátulról, a Mátrabikeres próbált utánuk menni, de a szerpentin felére elfáradt, így szépen visszalassultunk. Atis mondta, hogy ha tudok még felmehetek az elejére, de úgy éreztem, hogy még van időm erre, később is fel tudok érni, de aztán annyira lassan mentünk, hogy minimálisra csökkent ennek az esélye. Felsőkincses és Gúttamási között félúton kicsit hátramaradtam, ezt az egyik szlovák meglátta, gondolom azt hitte, hogy gondjaim vannak és örült tempóban elkezdte húzni a sort, majd csapattársa ugyanezt tette. Persze azt nem vették észre, hogy én már rég szélárnyékban voltam, aztán amikor elsavasodva kiálltak elölről Atis lószolt egyet és elment tőlük, erre elkezdték üldözni, de nem közeledtek és egy percen belül már én is indultam. Atis megvárt és Gúttamásitól ketten elkezdtük üldözni az elöl lévő hármast. Olyan jól haladtunk, hogy úgy éreztük innen akár még fel is érhetünk és tudunk Zolinak segíteni. Közben lett egy kísérőkocsink is Ormánközy Zoli jóvoltából, aki mondta nekünk a különbségeket és előre ment szólni Zolinak, hogy ne vezessen semmit, mert jövünk. 20 másodperc körülre állt be a különbség, a faluban a pofaszélben nem igazán haladtunk, én már kezdtem feladni fejben, de Atist mondta, hogy még fel tudok érni, amit elhittem és ott, ahol két körrel korábban utolértek, elindultam. Folyamatosan közeledtem, már félreálltak a kísérőkocsik is, hogy véletlenül se segítsenek nekem és a célegyenes előtt kanyarra elkaptam a sor végét. Ekkor Pisti indította a hajrát, azonnal leszakadtam, viszont Zoli lenyomta őt a hosszú sprintben. Így lettem abszolút 4. és kategória első.
Jól sikerült nekünk ez a verseny, végre előny tudtunk kovácsolni abból, hogy csapatként dolgoztunk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése