2014. június 4., szerda

Tour de Pelso - 2014.05.31.

2011 után idén újra bekerült a Balaton körüli verseny, a Tour de Pelso - Pelso Kupa, a versenynaptáramba, ebben nagy szerepe volt az új csapatomnak, azt hiszem az egyesület neve mindent elárul. Az időjárás most sem fogadott minket a kegyeibe, de versenybeszámoló előtt először lássuk mi történt az elmúlt két hétben.

A velencei verseny utáni héten elindultam a Móri Karikán, ami valójában egy jótékonysági körtúra, ahol a bevételeket a Cortex Agysérültekért Alapítvány és a Mór Városi Közművelődési Alapítványa kapja, de lényegében egy verseny, mert kupát, érmeket osztanak a végén a győzteseknek. Általában a környékbeli bringások dominálnak ezen a rendezvényen, ami most is így volt. Edzésnek fogtam fel, a verseny előtt átgurultam Mórra, aztán a 100km-es futam megtétele után haza. Maga a verseny is olyan volt, mint egy gyorsabb hétköznapi edzés, a csapatunkból az első emelkedő után megszöktek hárman, én pedig lógtam a maradék három fős üldözőbolyon, amíg a társaknak nem lett elég előnye a győzelemhez (ez hamar bekövetkezett, mert eltévedtünk :) ), aztán a verseny utolsó 15km-én elléptem a többiektől megszerezve a 4. helyet. Azt fontos megjegyeznem, hogy verseny "üzemmódban" elég veszélyes a pálya, mert nincs se biztosítás, se jelölés és az első 40km-en az erdőben borzasztó az út minősége bolyban.


A Pelso hetében már csak egyedül edzettem, ebben nagy a szerepe annak, hogy elég sok fehérvári bringás kiment a Giro-ra szurkolni. Viszont meglepő módon egyedül is képes voltam normális tempóban bringázni, nem kellett plusz motiváció. Aztán a hét második felében újra megjött a rossz idő, március elején melegebben edzettem, mint most kellett, Pelso-ra is hideg időt ígértek és szelet is, ami nem gond, mert a széllel általában jóban vagyok. Hiába van közel Siófok, a korai rajt miatt korán kellett indulni, a 6 óra előtti reggeli kicsit nehezen ment. Lent a parton, a rajt helyszínén, hideg idő és erős északi szél fogadott minket, a bemelegítést teljes egészében kihagytam, mert inkább csak megfagytam volna közben. A tömegbe beállva már nem volt hideg, a bringások fogták a szelet. Zamárdiig lassú rajttal mentünk, a második sorban kihúzódtam az út jobb oldalára, hogy kelljen tekernem is és pótoljam valamennyire a kihagyott bemelegítést. Az éles rajtnál egyből megkezdődtek a támadások, eleinte próbáltam elöl helyezkedni, hogyha kell tudjak reagálni a támadásokra, de nagyon nem voltam még üzemi hőmérsékleten, azért inkább csak utaztam a boly közepe környékén. Mivel jobbról fújt a szél és a támadásoknak köszönhetően össze-vissza mentünk az úton úgy döntöttem, hogy az út jobb oldalát választom, nem leszek teljes szélárnyékban, kint leszek a szélben, mert ott legalább biztonságban tekerhetek, ha bármi van nem szorulok be és nem visznek bele az út bal oldalán parkoló autókba. Folyamatosan próbált valaki elszakadni, ezért végig volt tempó, tőlünk Pelikán Jani és Tóth Atis vettek részt az akciókban. Földvárnál az emelkedőn már szakadozott a sor, a legnagyobb problémát egy taposópedálos montis (vannak idióták) okozta, majdnem átestünk rajta páran. Lelle környékén már kezdtem magam jól érezni, Fonyódnál a plusz kerülőn már viszonylag elöl voltam, aztán a rossz úton csorogtam hátra, amikor Atis mondta, hogy túl hátul vagyunk, menjek előre. Előre mentem és pont akkor próbálkozott elmenni egy Utensilnord-os, mivel senki nem reagált rá, én meg már bemelegedtem, elindultam utána, pár percig húztam a mezőnyt mire utolértem. Ezután újra hátracsorogtam, nem tudtam jó helyre beállni, mindenki küzdött a szélárnyékért, én pedig nem voltam elég agresszív. Ez, mint később kiderült, elég nagy hiba volt, mert a lakott területről kiérve elöl nagy szélezésbe kezdtek és teljesen széthullott a mezőny. Hiába indultam utánuk maximumon, kevés voltam ahhoz felérjek, először még közeledtem rájuk, aztán beállt a távolság és már csak a leszakadókat gyűjtöttem be. Összeálltunk páran, hogy majd forgunk és felérünk a bolyra, de két forgás után láttam, hogy ebből nem lesz semmi, nincs meg a kellő erő ebben a csoportban. Ennek bizonyítéka volt, hogy közben felért ránk hátulról egy nagyobb csoport is. Ezután beálltam a boly végére, mert úgy gondoltam, hogy innentől vége a versenynek, hát nem így volt. Valamilyen oknál fogva páran úgy döntöttek, hogy nincs vége a versenynek és próbálkoztak szökéssel, ezenkívül elég komoly tempót mentünk végig, pl miután lekanyarodtunk a 7-es útról olyan tempó volt a lejtőn, hogy legalább 2km-t kellett üldöznöm a bolyt, hogy felérjek rájuk, mert hátul éppen ettem amikor megindultak. A pofaszélben kicsit nyugodtabb volt már a helyzet, de aztán az északi parton újra megindultunk, főleg a hátul maradt Mugen Race versenyzők és az egy Utensilnord-os nem tudott nyugton maradni, fogalmam sem volt, hogy hova siettek. Mi négyen voltunk ebben a csoportban a csapatból, de Ruttkay Zolin kívül egyikünk se erőltette a vezetést, az élbolyban csak Pelikán Jani és Arany Gabi tudtak ott maradni. Szigliget környékén végre úgy tűnt, hogy mindenki megnyugodott, itt már én is beszálltam a vezetésbe, erre, amikor kiálltam elölről, a Mugen Race újra megrántotta a sort, itt elhatároztam, hogy innentől csak kiborítok ahogy előre kerülök. Elég szép tempóban haladtunk és a bolyunk is megfogyatkozott, amikor megláttuk magunk előtt az első bolyt. Sejtettem, hogy nem azért értük őket utol, mert annyira erősek vagyunk (Keszthelynél már 2 perc volt az előnyük), hanem mert elment onnan egy jó szökés, így is volt. Felérve tájékozódtunk a csapattársaktól a helyzetről, hárman voltak szökésben, Kenyeres Ábel, Molnár Pisti, Szatmáry András, tehát a Mugen Race-ből és az Utensilnord-ból is van elöl ember, ezért nem mennek, bár azt nem értem, hogy a maradék Mugen Race-nek mi oka volt arra, hogy felvigyen minket az első bolyra ezzel kockáztatva azt, hogy üldözni fogjuk a jó szökést. Üldöznünk kellett volna a szökést, de az oldalszél és a túlzott túlerő miatt nem volt értelme. Innentől elég laza tempóban gurultunk az északi parton, csak egy-egy kisebb emelkedő lett megrángatva. Füredhez érve számítottam egy nagyobb támadásra, így is történt, de együtt maradt a boly, viszont amikor kiértünk Füredről balszerencsémre felütöttem a hátsó kerekemet, fogalmam sincs, hogy miben, mert nem láttam semmilyen nagyobb akadályt az úton, otthon vettem észre, hogy éles volt a tárgy, mert a külső is kiszakadt. Szerencsétlenségemre az út bal oldalán voltam és még át kellett mennem a kocsisor után a másik oldalra, hogy kapjak egy új kereket a kísérőkocsiból. A kerék mellé még kaptam egy kulacsot is, bár a hidegnek köszönhetően az eddigi négy óra tekerés után még mindig volt innivaló a kulacsaimban. Nem láttam esélytelennek a felérést, hiszen a mezőny nem haladt nagy tempóval, csak a kocsisor végét kell elkapnom, aztán onnan már egyszerű a helyzet. A kísérőkocsink mögött mentem 45-50km/h-val, de valahogy nem közeledtünk a kocsisorra, aztán a következő faluban már elértem az autókat, de itt már a nyílt forgalomban kellett bringáznom össze-vissza kanyarodó kocsik között, elég nagy tempóban haladtam, de alig közeledtem a bolyra, aztán még egy idegen kísérőkocsi is szívatott azzal, hogy kihagyott a másik mögött. Végül kb negyedóra után felértem a bolyra, Arany Gabi egyből újságolta, hogy a defektem után újra lett tempó, mintha csak erre várt volna a mezőny. Fűzfő és Kenese között megint csak gurulgattunk, mindenki készült a "hegyre" :) , az akarattyai emelkedőre. Az emelkedő elején Pelikán Jani állt előre és tempót ment, nem erre számítottam, hatalmas lószparadét vártam, erre meg csak egy erős tempóban mentünk fel rajta. A közepén kezdtünk lassulni és későn vettem észre, hogy miért, szétszakadt a sor, hiába indultam el, már késő volt, a dombtetőn volt még kb 10 méter hátrányom és az innentől behozhatatlan volt, mert elöl megkezdődött a versenyzés. Egy ideig még üldöztem a bolyt egy Mugen Race-es versenyzővel, de már csak távolodtak, közben bejöttek a kísérőkocsik, segíteni akart a mienk, de nem sikerült neki, az út is elég kátyús volt a stéherezéshez, meg már elegem volt a boly üldözéséből és többek között szabálytalan is. A 7-es útra kiérve beálltam a saját tempómra, közben összeszedtem az alkalmi üldözőtársamat és nyomtam a célig. 5:04:35-tel a 42. helyen érkeztem a célba.
A célban megbeszéltük, hogy kivel mi történt, Pelikán Jani lett közülünk a legjobb, második lett a mezőnyhajrán, ezzel megszerezte a 5. helyet. Sokáig nem maradtunk, de egy evés és egy remek lábmasszázs még belefért az időnkbe.
Furcsa verseny volt, azt hiszem most ennyiben kimerül az elemzésem. A következő a Gemenc Kupa lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése