2014. június 20., péntek

Tour de Gyömrő - 2014.06.15.

Múlt vasárnap a Tour de Gyömrő országúti versenyen indultam, ami egyben a Budapest Bajnokság is volt és az Amatőr Kupába is beszámított. A pálya az elmúlt évhez képest nem változott, a Gyömrő-Tápiószentmárton-Gyömrő útvonalat kellett megtennie a versenyzőknek, ami kb 86km jelentett.


Eredetileg nem terveztem ezt a versenyt, de még Szekszárdon elfogott az az érzés, hogy mégis versenyeznem kéne következő héten is. Hét közben eléggé széthajtottam magam, nőtt a résztávos edzéseim intenzitása, kérdéses volt, hogy versenyre tudok-e majd regenerálódni. A verseny előtti melegítés közben éreztem, hogy ezzel nem lesz gond, van erő a lábaimban. Kicsit késve értem a rajthoz, a mezőny legvégéről kellett indulnom, de szerencsére a hosszú lassú rajt alatt sikerült előrébb verekednem magam. A Gemenc Kupához képest nagy volt a kontraszt a mezőny kerékpárkezelését illetően, össze-vissza fékezgettek, ha kellett, ha nem. Az éles rajtnál is még csak a mezőny közepében voltam, de a folyamatos támadásoknak köszönhetően nyúlott a sor és végre előre tudtam menni. Éppen akkor kerültem előre, amikor a csapattársam próbálkozott szökéssel, ez pont jó volt arra, hogy a következő akcióban benne legyek. Ahogy Atist megfogtuk, indult a következő támadás és én mentem velük, egy rövid időre Róka Tibivel voltunk szökésben, persze ezt a mezőny nem hagyta és megfogott minket, aztán következtek a folyamatos lószok, senkinek nem sikerült pár másodpercnél nagyobb időre elszakadnia. Kicsit visszavettünk a tempóból ekkor Pogi szökött meg és valahogy senki nem ment utána, normális esetben ez nekem nem lett volna jó, menni kellett volna utána, de ez most pont jó volt arra, hogy a rivális csapat sprintere fárassza magát, ez a pálya túl gyors ahhoz, hogy valaki egyedül hazaérjen rajta. Pár perc után néhány megunták, hogy nem megyünk és elindultak utána, természetesen pillanatok alatt megfogtuk. Újra "elkezdődött a verseny", tőlünk Atisnak sikerült megszöknie két másik bringással, Balogh Lajos és valaki a Team Econix-ból vette őket üldözőbe a mezőny elején, egyből betettem mögéjük a kerekemet és ahogy rám került a sor gurulni kezdtem, segítettem a szökevényeket. Újabb támadások következtek, hogy megfogják a szökést, én csak mentem a szélárnyékukban, végül még mi is elszakadtunk a mezőnytől és kb hatan felértünk a szökésre. Itt éreztem, hogy ez egy jó szökés, ketten már jeleztük is a csoportból, hogy álljunk össze, mert haza tudunk érni, de a többieknek olyan lassan esett le, hogy elszakadtunk a mezőnytől, hogy közben utolért minket a mezőny. Ezután kicsit hátrébb csorogtam a 20.-30. hely környékére, elöl vitték a tempót és lehetett látni, hogy ha ez még így megy pár percig akkor szét fog szakadni a sor, ami nem lett volna baj, hiszen volt elöl emberünk, de nem így lett, elöl nem érezték ezt és megálltak. Ezután a fordítónál volt egy kisebb csoport, aki megpróbált ellépni az oldalszélben, de a szeles szakasz túl rövid volt ehhez. Innentől fogva egyáltalán nem volt tempó a mezőnyben, mindig volt valaki szökésben, de egy rövid menéssel megfogták. Tőlünk Atis volt egy ideig elmenésben, mi előre álltunk és fogtuk a tempót, de a mezőny egy lósszal felért rá, itt kontrából akartam támadni egyet, de pont beszorítottak és nem tudtam menni. Ezután a verseny leghosszabb szökése következett, ami Arany Gabi csapattársam nevéhez fűződik, szintén fogtuk a mezőnyt, de egy idő után megelégelte a mezőny és utolérték. Ezután már csak kisebb támadások voltak, én is megpróbálkoztam még kétszer elmenni, de annyira pihent volt még mindenki, hogy nem lehetett. A végére annyira lelassultunk, hogy már mozogni is alig lehetett a mezőnyben. Aztán Gyömrőre beérve meglódultunk, nem akartam a sprintelni ezért hátul helyezkedtem és begurultam szélárnyékban a célba. Verseny után megvártuk az eredményhirdetést és a tombolát, aztán indultunk haza.
Furcsa verseny volt, többször nem igazán értettem, hogy ki, mikor, miért megy és miért jó az a mezőny többségének, ha együtt érkezünk meg a célba.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése