2013. szeptember 8., vasárnap

Verga Kab-hegyi időfutam - 2013.09.08.

Ezen a hétvégén a Kab-hegyi időfutamon indultam el, melyet a Veszprémi Erdőgazdaság Zrt és csapattársam Tóth Andris szervezett. A pálya az Ajkai Erdészeti Erdei Iskolánál kezdődött, a cél pedig fent a Kab-hegy csúcsán volt, ami 15,95 km-t és 320 méter szintemelkedést tett ki. A versenyt egy újonnan kijelölt kerékpárút átadásával kapcsolták össze és terveik szerint minden évben megrendezik ezt a versenyt.

Eredetileg a tervem erre a hétvégére az volt, hogy szombaton a Kritérium OB-n, vasárnap pedig a Páros Időfutam OB-n indulok, de sajnos ezek elmaradtak és erről gyakorlatilag az utolsó utáni pillanatban értesítettek minket. Maradt a Mátrakör és ez az időfutam vagy esetleg az, hogy nem versenyzek sehol. A Mátra messze van, meg ebben az időfutamban csapattársaim munkája is benne van és a győztesnek járó díj sem rossz, ezért ezt választottam. Hétközben fáradt voltam, de mégis vittek a lábaim, szezon végéhez képest elég kemény edzéseket csináltam, bíztam benne, hogy hétvégén is jól fogok menni (utólag inkább az mondom, hogy ennek jövőhétre lesz eredménye). Szombaton elmentem lovon edzeni, lovaglásnak még nem nevezném, mert csak tanulom, egyébként annyira nem egyszerű ez a dolog, egyelőre még a lovagláshoz használt izmokat edzem, állítólag jól megy, de majd meglátjuk. A lényeg viszont az, hogy a lovagló izmon teljesen elfárad és másnapra enyhe izomláz van benne. Vissza a bringához. 10.59-re kaptam rajtidőpontot, de 8.30-ig lehetett átvenni a rajtszámokat, ezért elég korán el kellett indulnunk Fehérvárról, hogy időben odaérjünk. Nehezen, de megtaláltuk a rajt helyszínét, a parkoló viszont nem volt túl közel (1,5km) az iskolához, még szerencse, hogy volt nálunk bringa. :) Nevezés, beszélgetés, stb és még mindig mindenre maradt időm, a terv az volt, hogy a csúcsot kihagyva megyek egyet a pályán melegítésképpen, de az első pár száz méter után lemondtam erről, mert elég hűvös volt az erdőben, inkább görgőn folytattam a melegítést. A lábaim ugyanúgy nehezen forogtak magasabb intenzitáson, mint múlthéten, de a pulzusomat jobban fel tudtam vinni. Igazából annyira keveset szoktam görgőzni, hogy erről nem tudok semmire sem következtetni. A rajt előtt 10 perccel már fent voltam a rajt helyszínénél, pont szembejött velem Horváth Zoli, akit a pécsi versenyekről ismerek és mondta, hogy 28 perc körüli idővel lehet nyerni és erős pofaszél van a pályán. Ez nekem annyira nem volt jó hír, mert erősödő szelet ígértek mára és gyakorlatilag én vagyok az egyik utolsó induló. Otthon 26,5 - 27 perc körülire számoltam a győztes időt, kb reális volt, amit Zoli mondott, mert a szél rendesen meg tudja fogni az embert. Végre eljött az én rajtidőm, Norbi csapattársam rajtoltatott, kérdezte, hogy megfogjon-e, de mivel  a múltkori füredi elázás óta kicsit nehéz belépni a pedálba ezért nem erőltettem az állóhelyben belépést.
Elrajtoltam, egyből meredekkel kezdődött a pálya, nem tudtam még bekönyökölni, figyelni kellett az útra is nagyon, keresni kellett a jó nyomot, mert ez a szakasz nem volt igazán jó minőségű. Aztán végre felértem, kis sík, kis lejtő, kb a 4.-5. perc tájékán értem utol a két előttem indulót, gyakorlatilag egyszerre, egyébként a versenyen szinte végig úgy volt, hogy állónak tűntek, akiket utolértem. A pulzusom még jónak tűnt, de nem forgattam eléggé, hullámzott a pálya és nem akartam folyamatosan átnyúlni a könyöklőről a fékváltókarra. A szél valóban szemből fújt és kellemetlen volt. Az út minősége vegyes volt, bekönyöklős álom időfutampályának nem nevezném. Nem éreztem úgy, hogy jól haladnék, állandóan kerestem a jó pozíciót a bringán, próbáltam minél tovább bekönyökölve maradni, ami nem biztos, hogy többször feltétlen jó döntés volt, lehet jobban haladtam volna alsófogásban, nem tudom. Valahol a 15.-20. perc között láttam, hogy gond van, a pulzusom egy kicsit visszaesett, ami annak volt a jele, hogy esik a teljesítményem is, de a lábam nem érzi, hogy csökkenne a terhelés. Próbáltam visszanyomni zónába, de nehezen ment, a lábaim nem szerették, aztán inkább hagytam a pulzust kicsit alacsonyabban, hogy majd a végén, az utolsó kb 2km átlag 5-6%-os részen legyen erőm. A meredeken nyomtam ahogy tudtam, de elég szenvedős volt, hol állva, hol ülve hajtottam a bringát, de úgy éreztem, hogy alig haladok, valószínűleg így is volt. A szembejövők és az út szélén állók szurkoltak, a dühös voltam rájuk ezért, hagyjanak engem békében szenvedni, mindennel bajom van ilyenkor ha nem megy. :) A hátralévő távok felfestéséből már láttam, hogy nem lesz meg az első hely, de még rugdostam a pedált. Láttam magam előtt a tornyot, mindjárt itt a cél, aztán kiderült, hogy az út még feljebb visz, 250 méteres felfestés, aztán a következő kanyarban a csapattársaim szurkoltak, itt már megbékéltem a helyzettel, állva még beszenvedtem magam a célba. Gyorsan megkérdeztem az időket Soltész Gabitól és adott egy kis vizet is (mert nem volt nálam kulacs, de miért is lett volna egy kevesebb, mint 30perces időfutamon). Aztán elindultam lefelé kitisztítani a fejem és kipörgetni a savat a lábamból. Bocs, hogy nem álltam meg senkihez, de túl sok volt bennem a feszültség normális kommunikációhoz.
4. lettem abszolútban és kategóriában is, a versenyt Varga Péter nyerte, vele egyáltalán nem számoltam, azt hittem, hogy nem tud időfutamot menni, arra számítottam, hogy Tigris és Horváth Zoli között fog eldőlni a verseny, esetleg még meglepetésként én is beleszólhatok, bár Zoli mondta a rajt előtt, hogy Varga Peti fog nyerni szerinte.
Ettünk, beszélgettem a rég látott csapattársakkal, aztán az eredményhirdetés után elindultunk haza.
Remélem lesz ez még jobb idén!

Képek hamarosan!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése