2013. augusztus 12., hétfő

Pellérd Nagydíj és Radler Nagydíj - 2013.08.11.

Augusztus 11-én ismét két szakaszt, a Pellérd Nagydíjat és a Radler Nagydíjat, rendeztek meg a Dél-Dunántour - Lakics Kupa sorozatban. A Pellérd Nagydíj a falu központjából indult és 7 km megtétele után egy 27,5 km hosszú körpályára vezetett, ahol a kategóriának megfelelő körszámot kellett teljesíteni, a legtöbbet a felnőtt kategóriáknak, számszerűen hármat, majd újra Pellérdre vezetett a pálya, de a falu előtt balra kellett fordulni és kb 3-4 km megtétele után egy dombtetőn volt a befutó. Így az elit és a hobbi mezőny kb 100 km-t teljesített 660 m szintkülönbséggel, bár ennek ellenére inkább sík szakasznak nevezhető. A Radler Nagydíj már sokkal inkább volt hegyi szakasznak nevezhető, 53 km-en 720 m szintkülönbséget kellett legyűrni a versenyzőknek, kétszer kellett felmászni a Remete-rétre, egyszer Pécs, egyszer pedig Orfű irányából és a két emelkedő között is dombos útvonal várt a bringásokra.

Egyáltalán nem terveztem versenyt erre a hétvégére, mert játékvezetői edzőtáborba készültem, ezért nem a pihenésé volt a főszerep. Az elmúlt hétvégét sem sikerült kipihennem, kedden szörnyen ment a bringázás és persze elmentem közös edzésre, ezt még tetézte a csütörtöki közel 2x2,5 órás edzés a meleg időben, eléggé lemerítettem a magam. Aztán csütörtök este kezdett körvonalazódni, hogy mégis kéne versenyeznem vasárnap, emiatt péntekre teljes pihenőnap került. Szombaton edzőtáborban voltam, kétszer másfél órát voltam jégen, a második után már éreztem, hogy ebből izomláz lesz másnapra. Éjszaka értem haza fáradtan, gyorsan elaludtam, de másnap korán keltem, mert össze kellett rakni a cuccaimat és a bringát is fel kellett készíteni a versenyre. Éppen belefértem a reggelre tervezett időbe és már mentem is ki az autópályához, mert ott vett fel a busz, aztán irány Pécs. Verseny előtt 45 perccel értünk Pellérdre, nem maradt igazán idő a bemelegítésre, ami annyira nem érintett jól, mert az első pár km emelkedő végig hátszélben, ezenkívül elég lassan melegszem be és most még izomlázam is volt. A mezőny az eddigiekhez képest hatalmas volt és alig lehetett magyar szót hallani, mindenhol szerbek, horvátok, románok, osztrákok voltak. A rajt után kellemetlen volt a tempó hidegen, meg sem próbáltam előre menni, elbújtam hátul. Volt pár érdekes ember itt, az egyik kissrác többet ment oldalra, mint előre, a másik bringás homorú háttal tekert, a harmadik meg úgy, mintha csípőficama lenne. Mentünk és a bemelegedés hatására egyre jobban éreztem magam. Közben elment egy szökés is, de a kategóriámból nem volt benne senki, meg az egyik útitársunk is benne volt, így jó volt nekem. Különben sem akartam belekeveredni ebben a szeles időben egy hosszú szökésbe, mert délután lesz a nehezebbik futam, ahová kell az erő, az utolsó körben akartam elmenni, ha van hozzá társ és erő. Innentől folyamatosan voltak próbálkozások, de mindet szerelték. Az első kör végén kiszálltak az U17-esek, a nők és a senior2-esek, így kicsivel kevesebben lettünk, ennek örültem, mert nem szeretem a nagy mezőnyt a keskeny utakon. A második körben sem történt semmi érdekes, volt egy-két sikertelen szökési kísérlet, de én csak ültem tovább a mezőnyben. A kör végén kiszálltak az U19-esek és a seniorok, így már átlátható méretűvé vált a mezőny. Ahogy kevesebben lettünk megkezdődött a tűzijáték, folyamatosan el akart valaki menni. Ha volt elöl a kategóriámból valaki akkor egyből mentem utánuk, négy szökést fogtam meg (az a mániám, hogy kicsit elengedem őket, aztán ha nem megy senki akkor elindulok), persze amint elöl voltam egyből volt rajtam egy kerék, tudtam, hogy a múlthét után már nem fognak elengedni. Kétszer azért megpróbáltam, az első egy kanyargós részen volt, hátha meg tudom szakítani a sort, de én is kisodródtam a kanyarban és már nem az aszfalton fordultam el, a második meg a kör végén volt, ekkor el tudtam lépni pár percre, de megfogtak. Ezenkívül még mások támadásával is próbáltam elmenni, de nem volt meg az összefogás, így nem jött össze. A végén folyamatosan próbálkozott valaki a kategóriámból, de esélytelen volt a pofaszélben elmenni. Bezzeg Hemmert Janira nem ment senki, őt elengedték, de felhúztam rá a sort a lejtőn (amit már bánok). A végén Arany Gabi lószolt egyet, ez nagyon jól jött, mert olyan tempót mentünk utána, amibe belerogyott az egyik ellenfelem (nekem is kapaszkodnom kellett itt). Aztán jött egy lejtő, nem igazán értettem, hogy hova rohannak itt a többiek, aztán megláttam a 200 métert jelző táblát, próbáltam én is menni, de lendület és sprinter képességek híján esélytelen voltam, sőt még egy szláv majdnem felborított a sokadik helyért való sprintben. Jó lett volna tudni, hogy hol a pálya vége. Valahol a kategória 4-7. helyen végeztem (nem maradtunk sokan a végére), a pontos eredménylistát még nem láttam. Azt hiszem ebből a versenyből is tanultam, utólag jó pár dolgot másképp csinálnék, majd legközelebb.

A két verseny között szűk két és fél óra volt, lehetett egy kicsit pihenni. Ebédként kaptunk gulyást, én inkább elajándékoztam az enyémet és az otthonról hozott ételből ettem. A délutáni futam előtt fél órával elmentem kicsit átmozgatni a lábaimat, az elején szörnyen forogtak, teljesen darabos volt a mozgásom, a 20 perc laza pörgetés jót tett nekik. Hosszú lassú rajttal indult a verseny Pellérdről, és valahol Pécsen volt az éles rajt, pontosan nem tudom, mert a tempón nem érződött. Elöl vitték a kényelmes tempót, várható volt, hogy hamarosan lesz támadás, így is történt, Horváth Zoli ellenfelem, Csomor Zoli és egy osztrák srác ellépett tőlünk, mi meg csak néztük ahogy távolodnak, Vajda Jani meg is jegyezte, hogy könnyen elengedtük őket. Bennem volt a megindulásukkor, hogy én is megyek velük, de a realista agyam gyorsan felülírta ezt a gondolatot, fáradt lábakkal úgysem bírnám velük (délelőtt ők nem versenyeztek). De nem sokáig volt ez így, rövid időn belül megindult az üldözés. Kellemetlen tempóval húzták fel a sort a hegyre és még az is nehezítette a dolgomat, hogy a leszakadókat kerülgetni kellett. Egyre jobban fájt ez a hegymenet, a lábaim nem forogtak, csak erőből tudtam hajtani és már bele-bele kellett nyomnom állva is, hogy kibírjam. Maximum 12-15 maradtunk a hatalmas mezőnyből. A hegytetőt meglátva elvettem a terhelést, jött a gurulás. Szó szerint csak gurultunk, nem tudom, hogy ez miért volt így jó az üldözőknek, már megfordult a fejemben, hogy előre állok vezetni, de gyorsan meggondoltam magam, nem fogok nekik dolgozni, különben is még hárman voltunk a kategóriámból (+1 ember elöl a szökésben), jó nekem hátul. A lejtő vége felé páran felértek ránk hátulról. A két hegymenet között sík és dombos terep váltotta egymást, páran megpróbáltak megszökni, egyikre sem reagáltam, maradtam a sor végén. Közben Havas Peti ellenfelem is elment egyedül, az előnye nem igazán nőtt, ezért nem izgattam magam, had menjen, felőlem fáraszthatja magát. Aztán páran elindultak utána és felértek rá, ez nem tetszett, mert így már van segítsége, ezért én is elindultam utánuk, pillanatok alatt bedaráltam őket, aztán megállt a szökés és az egész mezőny felért. Ezután kicsit gurulgattunk, majd az orfűi pályára értünk, ez ismerős volt, mert tavaly itt már versenyeztem, tudtam, hogy nemsokára kezdődik a következő hegy, aminek az eleje elég meredek. Közepes tempóban mentünk fel a meredeken, de így is szakadtak le az emberek és mivel hátulról kezdtem a hegyet, kénytelen voltam kerülgetni őket. A hegyben van egy kis törés síkkal, lejtővel, itt kicsit megtorpantunk (ezt meg kellett volna húznom, a meredek után jól szívódik a támadás), de aztán újra beindultak elöl. A hegy többi része már nem meredek, kb 3-4%-os, egy ideig vitték elöl a tempót, majd visszalassultunk, ekkor gondoltam egyet és megindultam, de miután láttam, hogy jön velem a teljes sor félre álltam, aztán hallottam egy nagy csattanást hátulról (utólag tudtam meg, hogy ketten összeakadtak és elestek), újra lassan mentünk. Az 500 métert jelző táblánál megindult mindenki, kicsit hátrébb voltam, mint kellett volna, így a szétszakadó sor hátsó felében maradtam, talán még fel tudtam volna érni, de akkor a végére teljesen megrogyok. Havas Peti elöl volt, de a másik ellenfelem hátul, a harmadik meg már leszakadt, gondoltam majd ketten meccselünk a harmadik helyért. Bízva az erőmben előre álltam és elkezdtem menni, gondoltam majd leszakad, de csak nem akart ez megtörténni és az utolsó pár méteren megelőzött, sőt a legnagyobb meglepődésemre az eddig leszakadtnak hitt ellenfelem is jött hátulról, de csak a cél után tudott megelőzni. Abban a hitben voltam, hogy negyedik lettem, így nem érint az eredményhirdetés, mehetünk egyből haza, de közölték a célban, hogy Horváth Zoli bukott és feladta a versenyt, ezért harmadik lettem (ha tudom, hogy az első helyért mehetek akkor nem így versenyzek az utolsó hegyen...). Visszagurultunk a buszhoz, aztán megkerestük a sörözőt, ahol az eredményhirdetés volt. Eredményhirdetés, kis beszélgetés után elindultunk haza. Jó hosszú nap volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése