2013. március 11., hétfő

ACÉL Pétfürdő - 2013.03.10.

A 2013-as év első XCO versenyét, az ACÉL - A-CÉL XCO-t, március 10-én rendezte meg a PAKET SE a Pétfürdő melletti dombokon. 2, 3, 5 körös távok közül választhattak az indulók, egy kör kb 5km hosszú volt és 140m szintkülönbséget tartalmazott, ami így olvasva nem tűnik soknak, de a valóságban nem így volt.

Kezdem elölről, nem vesztem el, ezen a télen is készülök a szezonra, bár idén megint változtattam a felkészülésemen, és 2013-ban is fogok versenyezni országúti és mtb versenyeken is. Jelenleg még az alapozásnál járok és csak május második felében szeretnék elfogadható szinten teljesíteni, addig minden verseny fel lesz áldozva az edzéseknek. Na, de most már vissza az Acélhoz, valamikor február eleje körül hallottam erről a versenyről, először nem igazán tudtam hova tenni, március elején mtb verseny, lehet bármilyen idő, sár, eső, 0 fok körüli hőmérséklet. Aztán megkérdeztem Fecót, az egyik szervezőt, és megtudtam, hogy ez a téli verseny lenne, csak átcsúszott tavaszra (utólag megjegyezném, hogy télen ez a pálya csak hómentes körülmények között lenne használható). Úgy gondoltam, hogy biztos nem lesz nehéz a pálya, a szinttérkép is elég laposnak tűnik, jó lesz szórakozni egy kicsit és beszélgetni pár ismerőssel. De később, ahogy közeledett a verseny és látszott, hogy esős idő lesz, egyre inkább kezdett elmenni a kedvem a versenytől, főleg, hogy a január 1-jén és 2-án a görgőn kívül megszerzett kilométereim számát nem sikerült megduplázni az év maradék időszakában :) , de megígértem, hogy megyek ezért az nem fordulhatott elő, hogy nem leszek ott. Úgy voltam vele, hogy edzésnek jó lesz és majd tartom az előírt pulzust.
Éjszaka és reggel Fehérváron esett az eső, bíztam benne, hogy Péten nem esett ennyi, mert előző nap lusta voltam gumit cserélni és hátul a tavalyról elkopott és szétvagdosott semislick gumim volt fent. Útközben már előbukkant a nap és Pétfürdőn napsütés fogadott. Pályabejárással kezdtem, mert a pálya nehézségtől függően akartam távot választani. 1 órám volt megismerni a pályát, úgy számoltam, hogy 1 kör 5km, az versenyen kb 15 perces, pályabejáráson 20 perces kört jelent, tehát lesz 3 köröm. Nem így lett, majdnem 30 percbe telt tekerni egy kört, mondjuk azért egyszer eltévedtem és zónát is próbáltam tartani, ráadásul eléggé túlöltöztem. A pálya nehéz, folyamatosan töri a lendületet és van benne egy tekerhetetlen és két nehezen tekerhető emelkedő, tipikusan olyan, amiben én gyenge vagyok. Szóval csak egy kört tekertem, ami alapján úgy döntöttem, hogy elég lesz nekem a 3 kör. Névre szóló rajtszámot kaptam a nevezésnél, ezelőtt még soha nem kaptam ilyet. Az időt megint sikerült elbeszélgetni a rajtig, így éppen volt annyi időm, hogy átöltözzek és egy 5 perces bemelegítésnek nem nevezhető dolgot tekerjek. Ezen annyira nem idegeskedtem, a pulzuszónát tartva verseny közben is be tudok melegíteni. Nem voltunk túl sokan a 3körös távon, a rajtnál a 2. sorba tolakodás nélkül be tudtam állni, ennek megfelelően a 8. helyen tekertem az első kanyar után, az elején kényelmes volt a tempó, de aztán az első emelkedőnél az előttem menő két bringás úgy visszalassult mintha falnak rohantak volna, gyorsan kikerültem őket és elkezdtem üldözni az előttem menő másik két bringást. A pulzusom persze az egekben volt már, csak 15-tel léptem át a zóna felső határát, ezen a pályán nem tudtam tartani az előírtat úgy, hogy láttam az előttem menőt (a versenyen az átlagpulzusom 10-zel magasabb volt, mint az idén mért eddigi max pulzusom :) ). Felértem az előttem menő párosra, akik mire utolértem már nem voltak páros, volt köztük 10-15mp különbség, próbáltam pihenni mögöttük, de nagyon lassúnak éreztem őket (gyakorlatilag elfogytak), ezért pár perc különbséggel mindkettőjüket megelőztem. Ekkor a 4. helyen tekertem, már az első körben kialakult végeredmény, néha láttam az előttem lévőt és az egyik dombon a második helyezettet is. A második körben nem tudtam faragni a különbségen, ezért a harmadik körben már elvettem a terhelésből és próbáltam élvezni a pályán lévő lejtőket. Hátulról nem veszélyeztetett senki, könnyedén tartottam meg a 4. helyezésemet.
A célban kitárgyaltuk, hogy kinek hogyan ment a verseny, milyen volt a pálya, stb. Aztán az eredményhirdetés előtt meglepődtem, hogy az én nevemet is mondták a dobogósok között, gyorsan vissza kellett rohannom a kocsihoz a mezemért, még jó, hogy elvittem magammal. Mint kiderült, volt utánpótlás kategória is és az abszolút első és harmadik ebbe a kategóriába tartozott, így lettem második a 18-35 év közötti kategóriában csapattársam, Hornung András mögött.
Az eredményhirdetés után maradtam még egy kicsit és megláttam egy fehér 29-es inbredet, amiből terepfixit épített a tulajdonosa és ezzel teljesítette a 3 kört, ez az igazi kihívás. Elmesélte, hogy milyen vele tekerni, nem is olyan rossz, mint elsőre gondolnánk, bár a lejtőzés elég problémásnak tűnik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése