2012. október 1., hétfő

II. Apát Hotel Kupa - 2012.09.29.

Szeptember 29-én rendezték meg az Őrségi Nemzeti Park festői tájain a II. Apát Hotel kupát. Az Apátistvánfalvából induló 16,7km hosszú, 210m szintkülönbséget tartalmazó, könnyűnek nem nevezhető körpályán az indulóknak a korosztályuknak megfelelő számú kört kellett teljesíteni, az U17-eseknek és a nőknek 2 kört, az U19-eseknek és a szenioroknak 3 kört, a felnőtteknek 5 kört.

Már előző héten kiszemeltem magamnak ezt a versenyt, vagy erre megyek vagy a vasárnapi esztergomi időfutamra, egyedül az tartott vissza, hogy elég messze van és a délutáni rajt (amit egyébként szeretek) miatt nem tudok elmenni az osztálytalálkozómra, de inkább idehúzott a szívem, egy dombos mezőnyverseny sokkal izgalmasabb, mint az időfutam. Közben úgy alakult, hogy a vasárnapom foglalt lett, így mindenképpen ez a verseny maradt. Egész héten összesen csak egyet edzettem, kedden végre sikerült megcsinálnom egy rendes résztáv edzést, reménykedtem, hogy versenyre is ilyen formában leszek, persze mindennap jégen voltam, ami most nem tesz jót a regenerálódásomnak.
Előzetesen nézegettem a gps adatok alapján a pályát, dombos, de nem tűnt annyira nehéznek, kicsit több szint van benne, mint a mi kincsesi körünkben és van egy-két meredekebb rész is, de bőven nekem valónak látszott, gondoltam pont jó lesz a dombos terepre való 11-23-as sor. Az viszont egy kicsit aggasztott, hogy a rajt után egyből egy meredekebb emelkedőnek kell indulni és a versenyek elején hajlamos vagyok leszakadni. Bíztam benne, hogy azért eljön pár versenyző és talán lesz néhány szlovén és osztrák kolléga is. Örültem volna, ha valaki Veszprémből is jön erre a versenyre, ez pont olyan verseny, ahol a gyengébbeknek is van kihívás, de nem jelentkezett senki. A délutáni rajtnak köszönhetően még a hosszú út ellenére is ki tudtam magam aludni. Útközben többször elkezdett esni az eső, reméltem, hogy ott majd jobb idő lesz, nem szeretek esőben országútizni. Szentgotthárd után egy keskeny, kanyargós, nem túl jó minőségű erdei út vezetett Apátistvánfalva felé, először azt hittem eltévedtem, de aztán hamar elértem a falut. Az eső folyamatosan szemerkélt és elég hűvös idő volt. A nevezés és az öltözés után elmentem melegíteni, a terv az volt, hogy megyek egy kört a pályán. Már az első emelkedő nem esett jól, a 39/23-mal nem tudtam rajta lazán felpörgetni, aztán kátyútenger lejtő (kb olyan, mint a kincsesi körön a lejtő), ezután egy síknak mondható keskeny, hullámos, toldozott-foltozott szakasz következett egy S kanyarral az elején. Az eső már elállt, de az erdő miatt az út még mindig vizes volt és levegő sem akart melegedni, rövidujjasban még fáztam. Újabb meredek emelkedő következett, ahol szintén csak alacsony fordulaton tudtam feltekerni normális pulzuson, azt gondoltam, hogy az eddigi két emelkedőt versenytempóban talán meg tudom oldani, bár mindegyik elég hosszú. Az út továbbra is az erdőben haladt és a minősége nem igazán javult, egy kis hullámvasút, majd hosszabb enyhe lejtő után egy rövid meredek lejtő jött a végén egy meredek visszafordítóval. Vizes úton nem mertem rádönteni a bringát a kanyarra, így is megcsúsztam fékezés közben. Innentől egy jobb minőségű úton haladt a pálya Apátistvánfalváig, kb 6km alatt átlag 1%-ot emelkedett. Viszont a falunál a balos után megláttam magam előtt a falat, nem hosszú, 40-45mp alatt fel lehetett rajta érni, csak kb 15%-os. Csak 170-es pulzus felett állva tudta feltekerni és ez még csak a bemelegítés, már bántam, hogy nem a hegyi sorom van fent. A cél ennek a meredek emelkedőnek a legvégén volt, a rajt pedig, az Apát Hotel előtt a domb túloldalán volt, ahová egy ennél meredekebb lejtő vezetett le. Még visszamentem a kocsihoz, bepakoltam a kulacsokat és legurultam a rajthoz. Ez volt az első olyan országúti versenyem, ahol egyesével szólították be a versenyzőket, de legalább megtudtam, hogy kik vannak itt és ki milyen kategória. Nem volt túl nagy mezőny, nagyjából tudtam, hogy kitől mire számíthatok, egyedül a szlovénekről nem tudtam semmit.
80,2 km/h-ral gurultam itt le

1óra után perccel elrajtoltunk, már az első emelkedőn megkezdődtek a támadások, a meredek szakaszon már gondjaim voltak, visszacsúsztam a boly hátsó felébe. Nehéz volt előre menni, mert mindenkinek ez volt a célja a keskeny úton. Az utánpótláskorúak csatáztak egymással, ezzel minket sem hagytak nyugodtan menni. Nem éreztem magam biztonságban a boly hátsó felében, a második emelkedő után volt egy kis hely oldalt, egyből előreálltam és vezettem pár km-t egészen a visszafordítóig, elöl biztos nem történik velem semmi és aki nem tud biciklizni az biztos leszakad. Éppen egy ifi versenyző volt szökésben, úgy nézett ki, mintha őt üldözném, de nem. A kör végéig tartó enyhén emelkedő szakaszon kipihentem magam hátul. A kör végén az emelkedő nagyon nem esett jól, de nem csak nekem, természetesen elöl támadtak, végig maximumon kellett mennem, hogy nehogy leszakadjak, kövér vagyok én már az ilyen meredek emelkedőkre. Tudtam, hogy még négyszer nem fogok tudni így feltekerni, ha közben lesznek még emelkedők. A 2.körben nem csináltam semmit csak raktam a kereket. A fiatalok támadták egymást, az U17-eseknek a kör végén már befutó volt, mindig volt valaki szökésben, az ő harcukba nem akartam beavatkozni. A kör végén megindultak, aztán kiálltak a versenyből, hirtelen elég kevesen lettünk, meg is lepődtem ezen, közben Havas Peti távolodott az első emelkedőn tőlünk, senki nem üldözte, nekem pont jó volt ez a tempó, így én sem mentem. A lejtőn is csak gurultunk utána, még mindig távolodott, gondoltam majd a lejtő után elkezdi valaki üldözni, de nem. Kicsit felhúztam magam ezen és elindultam én, nem hagyhatom, hogy egy egyedül is egész jól haladó ember elmenjen. Pár perc alatt megfogtam, mielőtt utolértem még visszanéztem, hogy hátha valaki éppen akar majd támadni amikor megállok, de nem volt senki mögöttem, mindenki nagyon messze volt. Nem így terveztem, majdnem 3 kört menni szökésben ezen a pályán nem lesz egyszerű, de nem volt más választásom, megvárni nem fogom őket, főleg, hogy az U19-esek és a szeniorok kiállnak a kör végén és még kevesebben maradnak az üldözők. Szóval mentem tovább, felváltva vezettünk, bár én többet és erősebbet, Peti nem igazán fárasztotta magát (a verseny után mondta, hogy ő a másnapi esztergomi időfutamra készül), azért vezetett egy két erőset is, de látszott, hogy sokszor elöl pihen. Közben megbeszéltük, hogy hátulról nem valószínű, hogy utolérnek minket, de az egyik hosszú egyenesben megjelent valaki messze mögöttünk. Sejteni lehetett, hogy egy szökevény szenior, de azért meghúztam egy kicsit jobban, nehogy véletlenül más legyen és esélye legyen felérni ránk. A kör végén az emelkedőn simán leszakadtam, esélyem sem volt, pedig láttam, hogy nem megy előttem erősen, de a következő hegy tetején megvárt, ekkor már tudtam, hogy én itt nem nyerek, maximum csak megnehezíteni tudnám a dolgát. A 4. kör már lazábbra sikerült, nem erőltettem meg magam én sem, lazábbakat vezettem, ez látszott a köridőn is. A 4. kör végén megint leszakadtam, de most már sokkal jobban, a lábaim már nagyon fájtak (azt számoltam, hogy 50 körüli lehetett csak a fordulatom). Láttam, hogy Peti a következő hegyet nem nyomja nagyon, hogy felérhessek, de nem volt már hozzá erőm. Az utolsó kört egyedül tekertem végig, fájt már mindenem a rázós úttól, a sok alsó fogástól és a kemény emelkedőktől. Mindig hátra-hátra tekintettem hátha jönnek hátulról, bár tudtam, hogy ennek nincs sok esélye. A végén már csak az volt a cél, hogy fel tudjak tekerni az utolsó emelkedőn és ne kelljen tolnom :) , komolyan.
A célban megtudtam, hogy 3. lettem, először nem értettem, hogy hogyan, bár a 3.-4. körben gyanús volt, hogy nincs felvezető autó és a 4. kör végén mintha valaki mondta volna Havas Petinek, hogy második. Aztán elmondták, hogy az egyik szlovén srác elment egy ifivel a második körben és ő nyert. Ha tudjuk, hogy ő felnőtt akkor mentünk volt rá. Azért egy dobogó összejött, bár a mezőny nem volt erős, de ha együtt érünk az utolsó emelkedőhöz akkor nem biztos, hogy meglett volna a 3.hely.
Az eredményhirdetés előtt volt időm körülnézni, hogy hol vagyok, elég barátságos hely de arra kíváncsi lennék, hogy télen itt, hogyan közlekednek az emberek, meg hogy nem lesznek-e tengeri betegek ettől a sok hullámvasútszerű úttól.
Éppen az említett problémán merengek (csak a beállt derekamat pihentem)

Összefoglalva a versenyt, nem vagyok teljesen elégedett, nem a helyezésemmel van a problémám, hanem azzal, hogy hogyan szereztem meg, a verseny felét vagy vezetve vagy egyedül tekerve tettem meg, nagyon elfáradtam és ha mondjuk csak az 5. körben lépek el a többiektől akkor ugyanúgy 3. vagyok és messze nem fáradok el ennyire és még talán "versenyeztem" volna is, mert a mostani olyan volt így, mint egy edzés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése