2012. június 18., hétfő

Hegyek Pokla - 2012.06.17.

2012. Június 17-én rendezte meg az Esztergomi Küllőszaggatók KE  a Hegyek Pokla országúti mezőnyversenyt, ami most valóban hű volt a nevéhez, de ne rohanjunk ennyire előre. A pálya 3db Esztergom-Pilismarót-Dobogókő-Esztergom körből állt és a végén még fel kellett mászni a Vaskapu erdészházhoz, ez 124km-t és 1670m szintkülönbséget tett ki.


Következzen a szokásos blogszerű beszámolóm. A Szilvásvárad Maratonból nagyon nehezen regenerálódtam, kellett egy hét, hogy összeszedjem magam valamennyire. A második verseny nélküli hetemet vegyesen országútizással és montizással töltöttem, a heti edzésidőm is a szokásosnál magasabb volt, de kezdett visszajönni a betegség előtti erőm. Annyira azért nem volt jó ötlet sokat menni, mert a lábaimat eléggé megviselte ez a hét és a verseny hetében nem tudtam normális edzést végezni. Végre elkészült az új mezünk is, szabásban és anyagban is jobb, mint az eddigiek voltak. A hét elején még elég hűvös volt az idő, de hétvégére végre nyári meleget ígértek, nem kell fagyoskodni a 20fok alatt hőmérsékletben. 
Fejben többször lejátszottam a versenyt, hol kell majd figyelni, esetleg hol lehet majd támadni, de mindig arra jutottam, hogy rajtam fog legkevésbé múlni, hogy mi lesz, úgyis a mezőny legerősebb versenyzőinek az akarata fog teljesülni, nekem csak védekeznem szabad, aztán ha a végén lesz rá lehetőség akkor kellemetlenkedek egy kicsit. Frissítőt is szerveztem magamnak a második kör végére, mert abban biztos voltam, hogy két kulacs kevés lesz ebben az időben ilyen hosszú versenyre. 
Esztergom pont annyira közel van, hogy ráérek a kötelező reggeli időpontjában felkelni, azaz a rajt előtt 3órával. Reggeli, gyors bepakolás után már úton is voltam Esztergom felé. Kb 9órakor értem oda, a nevezés maximum 3perc alatt megvolt, összeraktam a bringát, felöltöztem és a rajt előtt még elmentem gurulni egy kört a bringával, sajnos ekkor is feltűnt már, hogy a meleg rendesen megdobta a pulzusom. Közben pár ismerőssel is összefutottam, köztük Umbyval is, az őrült előző nap letekerte a Crosskovácsi hosszútávot és eljött ide is (biztos titokban valamelyik többnapos versenyre készül).
A lassúrajt valóban lassú volt, szép kényelmesen kigurultunk Esztergomból, de aztán megindult a lószparádé. Gyorsan felmentem a mezőny legelejére, nehogy valamilyen meglepetés érjen. Aztán, ahogy közeledtünk Pilismarót felé, kezdett megnyugodni a mezőny és együtt kezdtük meg a hegyet. Először még jó nagy volt a boly, de szép lassan elkezdett fogyni, nem volt annyira kényelmetlen a tempó, de pont annyira erős volt, hogy vigye az ember erejét. Ahogy egyre meredekebb lett a hegy, egyre keményebbnek éreztem ezt a tempót és a mezőny legelejére nézve nem tűnt úgy, hogy ők fáradnak. Az emelkedő utolsó pár száz métere 10% fölötti, itt már egyszerűen nem bírtam menni a mezőnnyel és leszakadtam, természetesen nem csak én, hanem fokozatosan hullottak el az emberek. Ennek örültem, mert azt gondoltam, hogy majd nem egyedül kell felzárkóznom a mezőnyre. A lejtőzésem kicsit érdekes sikerült, félig vakon mentem le a hegyről, felfelé teljesen ráizzadtam a lencsékre és alig láttam át rajtuk, az erdőben kb csak a felezővonalat láttam. Kerülgettem a nálam később leszakadókat, éreztem, hogy jól megy a lefelé, de két hiba is összejött, egyszer csak az utolsó pillanatban érzékeltem, hogy kanyarodik az út és így bele kellett fékeznem, egy másik kanyarban pedig belementem egy kátyúba, aminek a következtében elhagytam a teli kulacsomat. A második az fájt rendesen, tudtam, hogy az a kulacs később még nagyon jól jönne. A lejtő alsó felében már láttam magam előtt a mezőnyt, de itt már sajnos erősen tekerni kellett, hogy az ember haladjon és nehéz volt közeledni. Mértem egy időhátrányt is, kb 10-15másodpercre voltam mögöttük (igen, szoktam ilyeneket is csinálni verseny közben :) ). Nyomtam neki, de nem közeledtem rájuk, egyelőre még hittem benne, hogy fel fogok érni. Esztergomban a meredek emelkedőn nagyon közelinek tűntek, de aztán újra lent a síkon megint távoliak voltak.

Ekkor már nem voltam 100%-ra biztos benne, hogy meglesznek, egyszerűen nem tudtam érzékelhetően közeledni. Szerencsémre szépen gyűlt a kocsisor a mezőny mögött és már majdnem kitöltötték a köztünk lévő távolságot. Nyomtan neki egy maxot, elkaptam az utolsó kocsi szélárnyékát és innen már egyszerű volt felmenni a kocsisoron a mezőnyre. Persze miután utolértem őket megálltak. 5perc lehetett még a hegyig, próbáltam minél többet pihenni, de nem igazán akart lemenni a pulzusom ebben a melegben. Megkezdtük újra a hegyet, végig a boly végén voltam, kb a hegy felénél Tagscherer Imi megadta magát, nem volt gond, kikerültem és mentem tovább a mezőny végén. Nem éreztem túl jól magam, megittam már minden innivalómat és ráadásul az is ebben a melegben túl sűrűre sikerült, így már szomjas is voltam és a pulzusom is az egekben volt. A lábaim voltak az egyetlenek, amik még vittek. A tempó sem volt egyenletes és kezdtem hisztis lenni, húztam egy féket és úgy döntöttem, hogy leszakadok (gondoltam, nem fogom itt magam többet szívatni, csak tönkreteszem magam egy hétre a semmiért). Kényelmes, de haladós saját tempómra váltottam. Pár perc múlva Imi utolért és együtt másztuk meg a hegyet. Innentől már csak az volt a cél, hogy teljesítsem a távot (feladni azért mégsem fogom). Lefelé Imi leszakadt, de a síkon megvártam, aztán  később a síkon egy fiatal KSI-s versenyzőt is begyűjtöttünk. Így már hárman voltunk, váltott vezetéssel haladtunk. Közben megkaptam a kulacsomat is, még a hegy előtt megittam belőle mindent. Közvetlenül a hegy előtt még megfogtunk egy leszakadót. Beszélgetve haladtunk felfelé, pont jó volt nekem a tempó, aztán a hegy felénél hátbacsapott minket még az első körben leszakadó pár ember, úgy húztak el mellettem Havasréti Bencével az élen, mintha állnék. A többiek megpróbálták átvenni ezt a tempót, így én egyedül maradtam. Elég unalmas és fárasztó volt egyedül mászni a hegyen, de szép lassan felértem, a vége nagyon nem esett jól, meg is álltam a tetején a frissítőnél és megittam 6 pohár vizet. Hátulról közben még érkeztek emberek, de őket a lejtőn könnyedén visszaelőztem. A lejtő aljára megint úgy alakult, hogy Tagscherer Imivel mentünk együtt, vagyis ő jött mögöttem, mert már semmi ereje nem volt. A síkon már csak felső fogásban tudtam tekerni annyira fájt a derekam a rázós úttól és a sok alsófogásban tekeréstől. Szerintem ilyen lassan, mint most még nem mentem fel a Vaskapuhoz, az elején beváltottam 39/27-be és onnan többet el nem váltottam, kínszenvedés volt az egész, nagyon szomjas voltam pedig kb 20perccel azelőtt ittam sok vizet, szédelegtem és alig tudtam hajtani a bringát, de kb a környékemen mindenki így volt vele. Itthon megnézve az edzésfájlt látszik, hogy az utolsó emelkedőn 40 fok volt. Kész csoda, hogy a végén a meredeket ki tudtam tekerni és nem kellett leszállnom tolni. Beértem és az volt az első dolgom, hogy vizet keressek, 3 kulacsnyi pillanatok alatt le is csúszott. Kicsit beszélgettem még fönt és összeszedtem magam, aztán legurultam a hegyről, mert még volt aznapra dolgom.
3:59:15 alatt teljesítettem a távot, ami kategória 8. abszolút 26. helyre volt elég. Ez nem az én napom volt, a meleg és a kevés folyadék teljesen kiütött, verseny alatt nem ettem semmit, de nem is kívántam és nem is éheztem el. A verseny maga volt így a pokol, de nem a hegyek miatt, hanem a pokoli meleg miatt. Egy dolgot viszont nagyon élveztem, ez pedig a lejtő volt. Fék nélkül nem sikerült lejönnöm, van két kanyar, ami elég necces, gyakorolni kéne őket, de legalább még van hova fejlődni ezen a téren is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése