2012. június 25., hétfő

Bringa Bt Kupa - 2012.06.24. - Kincsesbánya

2012. június. 24-én rendezték meg a Székesfehérvárhoz közeli Kincsesbányán az országúti Szenior Magyar Bajnokságot és a nem szenior korú versenyzőknek a BRINGA BT és AUTHOR Kupát. 
A pálya útvonala Kincsesbánya-Gúttamási-Fehérvárcsurgó-Kincsesbánya volt. Egy kör 17,5km és 165m szintkülönbséget tartalmazott. Korosztálytól függően adott számú kört kellett megtenni a pályán, a fiataloknak 6-ot, 40felettieknek 5-öt, 50felettieknek 4-et, a 60 felettieknek pedig 3-at.  


A Hegyek Pokla utáni időszak érdekesen alakult, már aznap este sem éreztem a szokásos fáradságot, hétfőn azért nem tekertem és kedden is csak egy nagyon lazát akartam menni, de annyira jól ment, hogy versenyintenzitású szakaszok is kerültek bele. A héten egy edzés kivételével minden alkalommal a kincsesi körökben edzettem, általában a dombos edzéseimet és a hegyi résztávokat mindig ezen pályán szoktam megcsinálni, tehát nálam annyira nem ritka ez. Csütörtökön és pénteken már csak a regenerációval foglalkoztam, csak alapállóképességi edzéseket végeztem, kelletek a pihent lábak hétvégére. Szombaton tekertem egy kört a pályán, egy-két emelkedőt meghúztam, de a lábaim még nem úgy működtek, ahogy kellene, ezért utána már nem is erőltettem az intenzív résztávokat. Délután a szokásos módon feltöltöttem a szénhidrát és víz raktáraimat és beraktam a verseny kerekeket. A gondolataim végig a verseny körül forogtak, hazai pályán mindenképpen jól akartam menni, a minimális cél a kategória dobogó volt. Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan lehetne úgy formálni a verseny, hogy nekem jó legyen. A tömeges sprintbefutót el kell kerülnöm, mert elég gyengén sprintelek. A mezőnyt mindenáron szét kell szakítani vagy összehozni egy szökést, csak így lehet esélyem. Pénteken már megtudtam, hogy a Cube Balaton Team-ből is jönnek páran, ezért a versenyen elég defenzíven kell viselkednem (nem mintha jó lennék támadásban). 
Reggel aludtam volna még tovább, de fel kellett kelnem enni. Nem igazán voltam éhes, de azért megettem a szokásos reggelit. Fél 9re értem ki Kincsesbányára, majdnem egyszerre értünk oda Andrissal. Majdnem dobtam egy hátast amikor megláttam a gumijait, képes volt 38-as gumikkal eljönni :) . A nevezés pillanatok alatt megvolt, egy jófajta kulacsot is kaptam ajándékba a nevezés mellé. Átöltöztem és melegítésképpen tekertem egy kört a pályán. Rajt előtt 10perccel értem vissza, beraktam a kulacsaimat a kulacstartókba és kiraktam a belső és a szerszámokat a zsebemből, nincs rájuk szükség, mert ha defektet kapok akkor úgyis vége számomra a versenynek.  

A mezőny legelejéről rajtolhattam, ilyen se volt még országúti versenyen. Természetesen 100méter után már a mezőny közepében voltam. Tempósan mentünk föl az első emelkedőn, Gúttamásinál előre álltam és a vezetésemmel mentünk le a lejtőn. Nem akartam kockáztatni a bukást vagy a defektet a rossz minőségű úton, legelöl voltam a legnagyobb biztonságban. Ezután az első körben nem igazán volt tempó. Fehérvárcsurgónál annyira nem volt tempó, hogy valahogy előrekeveredtem és én vezettem a mezőnyt alapállóképességi zónában, azaz 30-35km/h-s sebességgel gurulgattam elöl és senki nem akart megelőzni. Aztán az emelkedő előtt páran megunták, hogy nem megyünk és újra elkezdtünk haladni. Az emelkedőt rendesen meghúzták és a Balaton Team is akcióba lendült, megpróbáltak ellépni ketten, de nem sikerült nekik. A második kör  tovább eseménytelenül telt, volt egy két lószolás, de egyik sem volt komoly. A harmadik körben az emelkedőn megint támadásba lendült a Balaton Team, egy ember el is tudott szakadni, aztán egy másik is utána. Egyelőre nem reagáltam semmire, vártam, hogy mások majd üldözik őket, de nem igazán közeledtünk rájuk, így kénytelen voltam az emelkedő második felére előre állni és menni egy erős tempót. A lejtő elejére fel is húztam rájuk  a teljes mezőnyt, ekkor egy másik versenyzőjük a lejtőn indult el, rátettem a kerekem és gurultam utána. A lejtő alján észleltem, hogy szökésben vagyunk, húztam egy féket és visszaálltam a mezőnybe, nem akartam nyulat játszani a versenyen. A mezőny nem igazán üldözte, csak távolodott tőlünk, gondolom mindenki abban bízott, hogy majd elfárad. A negyedik körben az emelkedő a szokásos koreográfiában zajlott, megint elszakadt tőlünk egy Balaton Team-es, aztán még egy a Bakterral. Nem éreztem a mezőnybe azt az erőt, hogy utol tudják őket érni, így megint nekem kellett dolgoznom. Elindultam a szokásos tempómban utánuk, végig abban a hitben voltam, hogy jön utánunk az egész mezőny, a lejtő közepére sikerült is megfognom a most már elöl lévő négyest. Beálltam a sor végére és visszanéztem, összesen csak ketten jöttek velem, a többiek mind leszakadtak. Innentől már heten (4 Balaton Team-es, Bakter, Kutács Zsolt és én) voltunk elöl és összeálltunk, hogy nehogy felérjenek ránk hátulról. Váltott vezetéssel haladtunk, bár volt köztünk lógós is, Bakter nem igazán akart vezetni és mások is csak borogattak ki elölről. Azért tudtuk növelni az előnyünket és látótávolságon kívülre kerültünk, mégis csak a hét legerősebb volt elöl.

 Az emelkedőn már elkezdett szívatni minket a Balaton Team, kihasználták a létszámbeli fölényüket. Pelikán Janit hagyták elmenni fölfelé, természetesen megint rám várt az üldözés feladata. Mikor már majdnem utolértem kiborítottam elölről, jelezve azt, hogy más is vezessen. Ekkor Arany Gabi lendült támadásba. Pelikán Janival egy kicsit megszöktek tőlünk fölfelé, de ahogy ezen a versenyen mindig megint előre álltam és tempómenéssel megfogtam őket. Ezután nagyjából nyugodtan haladtunk tovább, bár egyre kevesebben akartak vezetni. Fehérvárcsurgó után mielőtt rákanyarodnánk a kincsesi útra rugózást éreztem hátulról, egyből tudtam, hogy leeresztett a hátsó gumim, itt a vége a versenyemnek. Nem volt kellemes érzés kiszállni úgy elölről, hogy biztos volt a kategória dobogó és abszolút dobogóra is jó esélyeim voltak. Hisztiztem is magamnak ott az út szélén egy sort, aztán elindultam a bringát tolva a cél felé. Közben a lelki egyensúlyom is helyreállt nagyjából, sikerült feldolgozni a defektet. Egy autós és egy bringás is megállt hozzám útközben, az autós be akart vinni, a bringás meg belsőt adni, de úgy voltam vele, hogy kell nekem ez a séta ahhoz, hogy helyrejöjjek. Kb 25 percet sétálhattam a célig, pont a befutó előtt értem oda, megvártam még a befutót és csak utána toltam át a bringát. A célban már teljesen nyugodt voltam, beszélgettem a bringás ismerősökkel. Kaptunk üdítőt és egy pár virslit is. Aztán az eredményhirdetés után mindenki hazafelé vette az irányt. Otthon az volt az első dolgom, hogy megnézzem mitől eresztett le a belsőm. Nem szúrta ki semmi, a belső a hegesztésnél lyukadt ki két helyen. Extra vékony belsőket használok versenyen, úgy látszik a vékony anyag egy idő után elengedi magát. 
Összességében, a számomra negatívan véget érő verseny ellenére is, jó verseny volt. A szervezésre sem lehet panaszom, minden tökéletesen rendben zajlott. Úgy néz ki, hogy az erőm is végre visszatért, lesznek idén még jó küzdelmek. Tavaly Balta többször mondta, hogy minek erőltetem a hegyi versenyeket, nekem nem fekszenek azok, azt kell, hogy mondjam igaza van, ezek az enyhén dombos versenyek sokkal jobban mennek. 

Képek: Kincsesi Fotóklub és Kenyeres Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése