2012. május 7., hétfő

I. Bianchi Kupa - Fonyód - 2012.05.06.

Idén egy új versennyel gazdagodott az országúti Magyar Kupa, a Bianchi Kupával. Fonyódon már évtizedek óta szerveznek országúti versenyeket, de most új pályával várták a versenyzőket. Többféle kategóriában és távon lehetett indulni, mindenki megtalálhatta a magának megfelelőt. A pályák 6km-es kis Fonyód körökből, 30km-es nagy körökből és a két kör közti átvezető szakaszból álltak. Az elit futamnak összesen 115km-t kellett megtennie, ez 2 kis kört, 2 nagy kört és újra 2 kis kört jelentett. A pálya lényegében síknak volt nevezhető egy-két kisebb dombbal megfűszerezve. A szép napsütéses időt a kellemetlen oldalszél tette tönkre a kerékpárosok számára vagy éppen ez tette izgalmassá a versenyt.

A péti időfutam után nem pihentem, négy napos hétvége volt így hétfőn elmentem montizni a fehérvári srácokkal, megmutattuk két veszprémi ismerősnek a mi "hegységünket", a tempó nem volt nagy, 4 órát kóvályogtunk a hegyen, az tette kicsit izgalmassá a bringázást, hogy elhatároztam, hogy csak nagytányéron fogok aznap bringázni. Igazából nem éreztem úgy, hogy elfáradtak volna a lábaim. Másnap Tóth Andrissal mentem el zirci indulással Kőrisezni. Lényegében idén akkor először jártam 150m-nél nagyobb szintkülönbségű hegyen. Andris elég jó tempót ment, az első Kőris mászásnál csak egy kicsit maradtam le tőle, de utána már a lábaim nem akarták az anaerob zónát. Szegénynek így folyamatosan vissza kellett jönnie értem. Az viszont elég pozitív meglepetésként ért, hogy nem felejtettem el montizni, pedig idén csak hatodjára ültem a montimra.
Már ekkor elkezdtem jobban nézegetni a hétvégi fonyódi verseny kiírását, eredetileg nem terveztem, hogy megyek, de szimpatikusnak tűnt a pálya, kevés szint, kevés, de erős versenyző, el kéne rá menni. Hét közben kérdezgettem pár ismerőst, hogy milyen ez a pálya, mindenki pozitív véleménnyel volt róla. Csütörtökön elmentem az országútisokkal egy kicsit bringázni, a sík részeket kicsit meghúzogattam, de különben laza volt a tempó. A szombat reggeli edzésre is lenéztem, legalább húszan voltunk így nem kellett sokat vezetni, 1óra után én vissza is fordultam, nem akartam sokat menni verseny előtt. Délután még felhívtam Gézát (aki Laci), hogy beférek-e hozzá vasárnap. Azt mondta, hogy igen, így nem kellett egyedül leautóznom Fonyódra. A szénhidrát és víztöltést kihagytam, mert fogynom kell és úgyis csak edzésképpen indultam a versenyen.
Reggel annyira nem kellett korán kelni, magamtól felébredtem. Nem aludtam olyan jól, mint az időfutamok előtt, úgy látszik a mezőnyversenyek jobban pörgetnek. Reggelire a már bevált zabpelyhet kakaóval és kis tejjel ettem, aztán átgurultam Gézához. Arany Gabi is utánam pár perccel érkezett, ő is Gézával utazott. Ezután még felvettük Németh Zolit is, ő eljött megnézni a versenyt. Kicsit késve értünk oda, de még simán lehetett nevezni. Öltözés, kaja, ivás és mentem melegíteni. Két kört mentem melegítésképpen a kis körön. A rajt/cél majdnem teljesen a dombtetőn volt, végig nagytányéros volt az emelkedő, szóval nem volt annyira vészes. Bemelegítés közben majdnem sikerült összetörnöm magam, egy Cervelo-s versenyző csak úgy megfordult előttem, szerencsére egy kicsit érte el a combomat az első kereke.
Dél előtt egy kicsivel beálltam a rajtba, kb 50-en lehettünk, délben lassú rajttal legurultunk a lejtőn és lent megálltunk. Egy kis észosztás (más kategóriába indulókat visszarendelték a helyükre) után végül elrajtoltunk. Nem volt brutális tempó az első körben, de azért haladtunk. Mindenki előre akart menni, én így beálltam a mezőny legvégére. Az első emelkedőn annyi gondot okozott ez, hogy kerülgetnem kellett azt a pár embert, aki nem bírta a hegyet. A lejtőn mindenki nagyon óvatosan ment. Ebben a körben már megkezdődött a "játék", voltak szökési kísérletek. Én nem dolgoztam semmit, szépen ültem hátul a mezőnyben. Az emelkedőn nem akarták szétszakítani sort, aztán megint óvatosan legurultunk és elmentünk a nagy kör felé. Itt éreztem, hogy lehet baj lesz abból, hogy hátul vagyok, mert erős oldalszél fújt az átkötő szakaszon és ha leszéleznek elöl akkor szétszakadhatunk, de azzal nyugtattam magam, hogy erős vagyok síkon, nem kerülhetek bajba. Az elején egész jól ment, de nem számoltam azzal, hogy ennyien nem fogják bírni és sokszor kell összekötnöm a sort. Közben elöl Arany Gabi esett át SzoBán, mindenki szerencséjére nem az útra estek, hanem fűbe, így nem lett tömegbukás. A sor legvégére kerültem, az előttem menő szinte már a fűben ment így nem volt túl sok szélárnyékom az oldalszélben. Elöl akcióztak egyet és az előttem menő leszakadt, gyorsan kikerültem, de már nem tudtam elcsípni a sor végét, így teljesen megszűnt minden szélárnyékom. Üldöztem a sort, de 10-20méternél nem tudtam közelebb menni, nyomtam neki maxon kilométereken keresztül, aztán egy rövid szakaszra beértünk egy szélvédett helyre és itt sikerült elkapnom a sor végét, utánam fél percre Arany Gabi is felért a bukásból. Nemsokára elfordultunk jobbra és végre pofaszelünk volt. Itt szépen meg lehetett bújni a mezőnyben és kipihenni az előző szakaszt, Speciár Viktorral gurultunk a mezőny végén. 10-15km-en keresztül békésen haladtunk, aztán elöl megint elkezdtek akciózni, kialakult egy többfős elmenés. Láttam, hogy Ivanics int a csapattársainak, hogy álljanak össze üldözni a szökést. Előre néztem, ezt még én is meg tudom fogni egyedül, egy pillanatra úgy döntöttem, hogy elindulok utánuk, de az agyam gyorsan felülírta ezt a gondolatot, minek dolgozzak, úgyis megfogjuk őket. Aztán távolodtak egy kicsit, aztán még jobban és Arany Gabi is kilőtt, elindult az elmenés után. Ekkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy lehet mégsem fogjuk meg őket. Nézegettem az elejét, hogy hogyan haladunk. Nem haladtunk jól, távolodott a szökés. Elhatároztam, hogy én is felmegyek a szökésre, elindultam egész jól haladtam, közeledtem is rendesen, ketten közben rám tették a kereküket, egy idő után gondoltam, hogy vezessenek ők is, ha utol akarjuk érni az elmenést, de kb 2-2 másodpercet tudtak menni, aztán megállt a lábuk. Újra előre mentem és folytattam az öngyilkos tempót. Most már nem jött velem senki. Pár percig mentem így, de igazán nem közeledtem már, kb félúton voltam a két boly között, nem láttam tovább értelmét az üldözésnek, így visszaszivárogtam a mezőnybe. Elüldögéltem újra hátul, aztán jött egy kisebb emelkedő. Itt atomjaira hullott a mezőny. Egyesével mentünk a domb után. Pechemre megint bekerültem két boly közé. Az előttem lévő üldözte az elmenést, a mögöttem lévőben meg már csak gyengék voltak. Elkezdtem üldözni az előttem menő bolyt, dolgoztam rendesen, hogy utolérjem őket, néha 60km/h fölött is mentem. Miután utolértem őket mentünk még egy-két km-t gyorsabban, aztán beletörődtek, hogy mi már nem fogjuk meg a szökést. Aztán újra jött a pofaszeles szakasz, itt senki nem akart vezetni, szép nyugisan gurulgattunk. Ekkor tűnt fel, hogy Süle Robi is itt van a mezőnyben, sokszor magára vállalta a vezetést, közben találtam magamnak egy beszélgető partnert is (vagyis inkább ő talált engem). Egy-ketten dolgoztak elöl és még szökni is akartak tőlünk (de hova?), de azt azért nem hagyhattuk. Valahogy előre keveredtem én is és vezettem egy közepesnél erősebbet és máris szökésbe kerültem, ahogy ez feltűnt egyből abbahagytam a tekerést. Szóval gurulgattunk, aztán újra elértük az oldalszeles átkötő szakaszt. A Cervelo-sok egyből elkezdtek támadni, engem túlzottan nem érdekeltek, jó volt nekem a mezőnyben, mindegy volt, hogy 15. vagy 40. leszek. Valamennyire azért haladhatunk az oldalszélben, mert páran leszakadtak rólunk, Süle Robi is. Újra visszaértünk a kis körre, itt megint páran megszöktek (de ők is hova?), felmentem a mezőnnyel a dombra és már csak egy kör volt hátra. Éreztem már a vízhiányt az izmaimban, kb egy órával ezelőtt már elfogyott minden innivalóm, a combhajlítóm közel volt a görcshöz. Éreztem, hogy a következő körben már csak nagyon finoman mehetek föl, különben berántja a lábam, ennek megfelelően le is szakadtam az utolsó emelkedőn a többiekről és kistányéron feltekertem.
2:57 lett az időm 115km-re (31. hely), ami elég jó ahhoz képest, hogy a verseny második felében már nem igazán haladtunk. Azt nem mondom, hogy élveztem a versenyt, mert nagyon sokat szenvedtem. A funkcióját betöltötte, edzésnek jó volt.
A verseny után kaptunk helyben készült gulyást, ami elég forró volt, még most is érzem a nyelvemen. Az eredményhirdetést megvártuk, mert Géza dobogóra állhatott. Aztán elindultunk hazafelé, de most már a Vicces is velünk jött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése