2011. szeptember 20., kedd

Tour de Pécs - Grawe Nagydíj 2011.09.17

Szeptember 17-18-án rendezték meg a Tour de Pécs sorozat utolsó három szakaszát, a Grawe Nagydíjat, az Orfű-Csofém Nagydíjat és a Kilátó Nagydíjat. A sorozatról bővebb infó itt.

Az utolsó bejegyzésem óta két hét telt, amiben elég sok minden történt. A Mátra Kör utáni másnap már Tv-s meccsem volt Fehérváron, de meglepő módon pihentnek éreztem magam. Sajnos sikerült megfáznom és ez rányomta a bélyegét az egész következő hetemre, hétfőn még tekertem 110km-t, de kedden már nagyon rosszul éreztem magam, a hét második felében szerencsére már jobban voltam és időfutam jellegű edzéseket végeztem, bár a hűvös időt nem igazán élveztem, amikor meg visszajött a meleg éppen Miskolcon volt meccsem, ugrott a jóidős edzés. A verseny hetében szerencsére végig optimális volt a kinti hőmérséklet, de a torkom nem javult meg teljesen, ez valószínű annak köszönhető, hogy sokat vagyok jégen. Hétfőn felraktam hátra egy 11-23ast sort, úgy voltam vele, hogy meredek hegyekre már nem megyek idén, de aztán mégis úgy alakult (úgy fújt a szél), hogy a meredek oldalról másztam hegyet, legalább nem tudtam lassan menni :) és gyakoroltam a sokáig állva tekerést. A hét közepén megint meccseim voltak, az egyik komoly kihívást jelentett, de végül elég jól jöttem ki belőle.
A verseny, ezen a hétvégén több helyen is volt verseny, választhattam, hogy Veszprémbe, Kőszegre vagy Pécsre megyek versenyezni, Veszprémben nemzetközi OX verseny volt, sokáig gondolkoztam azon, hogy induljak-e itt, de ez nem az én számom és a mezőny is erős, így inkább lemondtam róla, Kőszegen a verseny túl rövid és messze is van, a pécsi versenyen pedig dobogós esélyeim vannak, egyértelmű volt, hogy ide megyek. 3 szakasz volt két nap alatt, szombaton egy hosszabb dombos, vasárnap egy rövid sík és egy rövid hegyi. A vasárnapi szakaszok nem kedveztek nekem, ezért csak a szombatin indultam. A szombati szakasz, a Grawe Nagydíj, 3 körből állt, egy kör 36km volt, a térképe itt található.
A 11órás rajt miatt nem kellett hajnalban kelni, ráértem fél 8 körül elindulni, úgy alakult, hogy egyedül utaztam, elég hosszú út volt így és volt egy-két meglepetés a 63-as út melletti falvakban, hihetetlenül lassan (30km/h) vezetnek arrafelé az emberek, szerencsére nem volt nagy forgalom, így annyira nem tartottak fel. 10 előtt pár perccel értem oda a rajt helyszínére, Üszögpusztára (meglepően szép környék), gyors nevezés, bringaösszerakás után már melegítettem is. Pontban 11órakor elrajtolt a kb 50fős mezőny. A szokásos módon az első percekben 50-nel mentünk, aztán utána visszavettek elöl a tempóból. Próbáltam minél többet lógni és a mezőny legvégén helyezkedtem, elöl voltak szökési kísérletek, de folyamatosan szerelték őket. Az emelkedőket azért meghúzták elöl, nyúlott is a sor rendesen, a 20.km-nél lévő emelkedőnél ennek lettem az áldozata, túl hátul voltam és kettészakították a sort, de nem okozott túl nagy gondot egyedül felérni pár perc alatt az elejére. A mögöttem levő nagyobb csoport is felért pedig próbálkoztak elöl, hogy ne így legyen. Miután egyesült a mezőny, újra megkezdődtek a szökési kísérletek, itt már előrébb mentem, veszélyesnek ítéltem a helyzetet, féltem, hogy kialakulhat egy jó szökés, mert sokszor szakadt meg egymás után a sor, aztán az egyik támadás után csak én mentem, persze utánam már jöttek, aztán megtorpantunk a kör vége előtt pár km-rel. Ez jó alkalom volt arra, hogy megnézzem milyen a kör vége (lejtő, kanyar, lejtő, emelkedő) és előre álltam, senki nem lószolt, biztos tetszett nekik a tempó, aztán a végén még felvezettem az ifiknek a hajrát (ők kiszálltak az első kör végén) és félreálltam. Megint a sor végére mentem és pihentem, a második körben már jóval több szökési kísérlet volt, de szerelték az összeset (szinte mindegyiket az Ivanics). Az Arany Gabi akciózott elég sokat és a 2.kör 10.km-e körül sikerült kiharcolnia egy jó szökést, szépen távolodtak ketten, aztán utánuk ment egy másik duó is, akikre szintén nem reagált semmit a mezőny. Már ketten voltak szökésben a kategóriámból és a mezőny részéről nem volt semmi reakció, sőt még lassultunk is. Ezt nem hagyhattam és kilőttem a mezőnyből, pár perc után felértem a szökevényduóra, egy picit tudtam pihenni rajtuk, de gyorsan kiborítottak elöl és én kerültem előre, láttam magam előtt párszáz méterre az élen haladó két bringást, kicsit odaléptem neki és máris öten voltunk elöl. Ugyanúgy, mint az előbb, kicsit pihentem, aztán megint én kerültem előre, vezettem egy-két percet nagy tempóban (féltem, hogy mégis jön a mezőny utánunk), aztán hátramentem. Jött a 20.km-nél a hosszabb, meredekebb emelkedő, itt úgy mentünk fel, mint ahogy síkon mentünk, nem bírtam ki ezt a tempót (sok volt ez plusz a vezetés) és intettem a mögöttem menőnek, hogy menjen, mert én nem bírom. Nem csak én nem bírtam, hanem a kategóriámból az egyik pécsi versenyző sem. Nem tudtam, hogy mi legyen, továbbmenjünk ketten vagy várjam meg a mezőnyt. Azt hittem, hogy közel van a mezőny és inkább azt választottam, hogy megvárom őket. Aztán a hosszú egyenesben már tudtam, hogy hibáztam, mert visszanéztem és nem láttam senkit, jóval perc fölött volt az előnyöm, majdnem a kör végére tudtak utolérni, úgy hogy alig tekertem. A kör végén a seniorok szálltak ki, hagytam őket sprintelni, ez nagy hiba volt, mert trükkösen pont ekkor támadtak elöl és így kb 200m hátrányba kerültem. Természetesen látták, hogy nem vagyok elöl, így elkezdtek maxon menni elöl, szerencsére én voltam a legjobb "síkmenő" ebből a csoportból, így minden igyekezetük ellenére felértem 3-4km alatt. Nem esett jól, rendesen kikészítettem magam. A következő emelkedőn nem is bírtam felmenni velük, de lefelé utolgurultam őket. Aztán innentől próbáltam végig pihenni, a másik hosszabb dombon is inkább előre mentem, hogy visszafogjam a tempót, ez elég jól sikerült is :) . Egész jól sikerült regenerálódnom, de tartottam a 20.km-nél levő emelkedőtől, tudtam, hogy ha ott valaki megindul akkor nem tudok vele menni. Megkezdtük a rettegett dombot, Botond állt előre, de mindenki át tudta venni ezt a tempó, vártam, hogy mikor támad, de ez nem történt meg (lehet csak ennyi volt benne), aztán az egyik végig gumizó román srác lendült támadásba, de kb 5métert tudott csak elmenni és a tetőre felértünk rá. A hosszú sík részen folytatták az akciózást, egyiket sem tudtam/akartam átvenni, de mindegyikre könnyedén felértem saját tempóban. Aztán jött a lejtő, itt már tudtam, hogy sprintbefutó lesz, ezért nem is erőlködtem, gyengén sprintelek, a sor végére mentem. A lejtőn megint a román sráccal volt a gond, majdnem átestem rajta, olyan bénán kanyarodott, aztán sikerült kikerülni és csak erőlködés nélkül letekertem a lejtő maradék részén, az emelkedőn pedig felmentem lendületből, a furcsa az egészben az volt, hogy kikerültem két ember kivételével mindenkit úgy, hogy nem is sprinteltem, így lettem a sprintben 3. végeredményben 4. Ez szintén hiba volt, támadni kellett volna a lejtő elején és hosszúhajrát nyitni, simán meg lett volna a 2.hely. A célbaérkezés után hamar megvolt az eredményhirdetés, utána kaptunk enni, egy kis beszélgetés és irány haza.
Az értékelés, az eredményemmel elégedetlen vagyok, mert második legerősebbként lettem negyedik, de a verseny nagyon jó volt, kifejezetten élveztem és sok tapasztalattal is gazdagabb lettem. Annak ellenére, hogy a Tour de Pécs versenyek nincsenek agyon reklámozva, nagyon jól meg vannak szervezve, mentő, rendőrmotorosok, duplarajtszám, jó és kicsi mezőny, nincs az a tömeg, mint egyes versenyeken és csak 1500Ft a nevezés. Fogok ide még jönni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése