2011. augusztus 8., hétfő

Bükk Maraton 2011.08.07.

fotó: hegyibringa.hu , fotós:gabesz

Idén is augusztus első hétvégéjén rendezték meg a Bükk Maratont, a rajt-cél terület a tavaly már bevált Felsőtárkány melletti szántóföldön volt. A pálya tavalyhoz képest változott (nehezedett), kicsit átgondoltabb lett és ezzel együtt a középtáv és a hosszútáv pályája hosszabb lett. Az időjárás megkegyelmezett a versenyzőknek és az előrejelzésekkel ellentétben tökéletes állapotú pálya várt rájuk.
A verseny előtti hetem elég szokatlanra sikeredett, a Velence Kör utáni nap a hűvös, szeles időben tekertem országúton egy százast, mindezt azért, hogy kipróbáljam mennyivel tudok lemenni Tésről Várpalotára, a rossz minőségű úton 83km/h lett a teszt végeredménye :) . Hétfőn pihentem, kedden pedig elmentem a helyi országútisokkal edzeni, ami nem sikerült túl jóra, mert tekertem egy Balatonakarattya Székesfehérvár egyéni időfutamot max közeli állapotban. Ez rányomta a bélyegét az egész heti teljesítményre, a lábaim nagyon kikészültek, csak laza rövideket tudtam edzeni. Pénteken megvolt az idei első jégre lépésem is, szombaton már éreztem a hatását, az izomlázat a combjaimban. Bíztam benne, hogy vasárnapra rendbe fogok jönni, erről majd később.
Felsőtárkány nincs közel és a rajt is a szokottnál egy órával korábban van, így ez is "ottalvós" verseny. Kicsit kapkodósra sikerült az utazásszervezés, mert csütörtökön még nem volt szállásunk, de péntekre minden a helyére került, lett olcsó és egész jó szállásunk plusz az utazás is hibátlanul lett megszervezve. Szombat kora délután indultunk, max 90km/h-s :) sebességgel elszáguldottunk Egerbe. Egerben Soltész úr megmutatta hogyan kell rémisztgetni a helyi autósakat a terepjáróval :) . Vízbeszerzés és rajtszámátvétel után elfoglaltuk a szállást és egyesével megcsodáltuk, hogy Viki féke mennyire nem fog :) . Bencével kerültünk egy szobába, mivel se számítógép, se tv nem volt nálunk (úgy látszik ezek nélkül már élni sem tudunk) éjfélig beszélgettünk, megvitattuk a bringázás és az élet nagy titkait. Éjszaka, Bencével ellentétben, én rosszul aludtam (mint minden verseny előtt), melegem volt és többször teljesen leizzadtam. Reggel 6kor ébresztő, kaja és irány Felsőtárkány. Korán odaértünk így volt időm rendesen bemelegíteni, de sajnos éreztem, hogy a lábaim nem az igaziak, még mindig égtek, így csak pörgettem fél órát és beálltam a rajtba. Bencével az első sorból rajtoltunk (Bence meg is jegyezte, hogy a verseny során már csak hátrébb fogunk kerülni). Elrajtoltunk, nem volt nagy a tempó a sík részen, de a lábaim nem érezték túl jól magukat, ezért nem akartam elmenni az elejével, hátha hamar visszaüt. Bence, Horváth Sanyi sorral mentem egészen a hegy lábáig (amíg balra fel nem kanyarodtunk), ott kezdtem érezni, hogy lassú nekem ez a tempó és leváltottam kettőt, gyorsan visszaelőztem egy halom sporttársat, Andris és az Umby hátát is láttam a hosszabb egyenesekben. Közben Pinyó érkezett hátulról és rám tapadt egy időre. A hosszú és középtáv elágazó után pár méterrel megfogtam az Umbyt, mentünk együtt pár percet, aztán ő az egyik rövid puklit megnyomta és elém került 50 méterre. Közben gyűjtöttük be a gyorsan kezdő kollégákat. Azon lepődtem meg, hogy volt egy sporttárs, aki a síkabb lejtős részeken mindig lószolt egyet, aztán utána folyamatosan lemaradt a gyorsabb lejtőn. Végre eljutottunk a hosszú lejtőhöz, itt rendesen megsütöttem a fékeimet (úgy látszik le kéne cserélni az elkopott tárcsákat) az egyik nagy kerékpárbolt tulajdonos mögött, előzni nem lehetett, mert csak egy jó nyom volt (ahhoz képest, hogy nagyrészt országútival edzek, életem legjobbját nyújtom lefelé...). Jött az Ördögoldal, itt három dologban lettem biztos, az egyik hogy a pulzusmérőmmel valami gond van, mert lehetetlen adatokat mér, a másik, hogy ez nem az én versenyem, mert hiányzik a lábaimból az erő és csak tempót tudok menni, a harmadik pedig, hogy innentől le kell váltanom a 26os tányérra is. Felszenvedtem magam az Ördögoldalon, Umby még a látótávolságomban volt, láttam, ahogy felfut a legmeredekebb szakaszon (én csak sétálni tudtam ugyanott). A végére hátulról felért rám két korábban megelőzött versenyző. De Bánkút előtt lemaradtak, aztán jött hátulról Pintér Kolos is, aki egy defekt miatt került hátra, aztán ő is lemaradt valamiért. Nagy nehezen felértem a fennsíkra, itt beálltam szélárnyékba, frissítettem magam és pihentem, megittam a maradék izomat és elrágtam egy No Cramp tablettát, az előbb lemaradtak felértek ránk és továbbmentek, nem erőlködtem, hogy rájuk tegyem a kerekem, tudtam, hogy jön a lejtő és utolgurulom őket és így is lett. :) Lefelé találkoztam a defektjeit szerelő Buzsóval is. Egy salgótarjáni ellenféllel küzdöttem sokat a lejtőn, ő volt a lószolgató, lejtőn folyamatosan feltartott, és a sík vagy meredek részeken mindig bevágott elém miután nagy nehezen megelőztem. Visszaértem a rajt-cél területre, itt megtöltettem a kulacsaimat és benyomtam egy adag Aminostar Carbogelt, közben hallgattam Eli és Deszka "szurkolását" :) . Innentől következett az igazi szívatás, Felsőtárkányt kikerülve beraktak egy elég meredek emelkedőt, már fáradt voltam a lábaim sem úgy mentek ahogy kell, ezért hisztiztem egy sort és a meredek szakaszon feltoltam a bringát. Lefelé élveztem a 60km/h fölötti száguldást, egyedül a 3 nyilas jelzések zavartak, kerestem, hogy hol, miért, de nem kaptam választ. Aztán becsatlakoztunk a tavalyi pályába, hátulról felért rám és megelőzött a lefelé leszakadt két versenyző, gyorsan eltűntek előlem. Nagyon nem éreztem jól magam, melegem volt és erőm sem volt túl sok, szinte csak a zselé tartotta bennem a lelket. Szép sorban előztem a középtávosokat (ilyenkor nehezen emészthető, hogy nálam is vannak lassabbak), aztán a Völgyfőház után jött egy brutálisan meredek emelkedő, majdnem sírógörcsöt kaptam, amikor megláttam, kinéztem magamnak egy pontot, hogy meddig fogok feltekerni rajta és addig is mentem fel aztán, húztam egy féket és feltoltam a bringát (közben szidtam az összes versenyszervezőt, hogy miért kellett ezt belerakni a pályába). Tolás közben utolértem egy középtávost, aki kb minden második lépés után megállt pihenni (az életéért küzdött). Végre jött egy gyors lejtő, aztán a régi maraton pálya, meglepő volt, hogy mennyire kiirtották az erdőt az elmúlt két évben, egyszer le is lassítottam, mert azt hittem eltévedtem, de szerencsére megláttam messze a nyilat. Ettem a Carbogeleket félóránként, kezdtem kicsit jobban érezni magam, a kilátóhoz már elég könnyedén mentem fel (hihetetlen, hogy volt idő amikor ide nem tudtam feltekerni). Számban a kulacsommal, nem volt időm visszarakni a helyére a lejtő előtt, érkeztem az utolsó frissítőhöz, itt értem utol Andrist, gyorsan megtöltettem a kulacsomat és együtt indultunk tovább, a lejtőkön nehéz volt megelőzni a középtávosokat, mert csak egy jó nyom volt, de szerencsére hosszabb időre senki mögé nem szorultam be. Andris amikor előre került félelmetes tempóban ment lefelé a merevvillával a lejtőkön. Az utolsó mérőpont után pár méterrel találkoztunk a defektjét szerelő Vikivel (igen, női versenyző aki tud belsőt cserélni...), Andris megállt hozzá pár másodpercre, de aztán jött utánam, sőt megelőzött, aztán pár másodperc előnyre is szert tett egy "bátor" előzéssel, de végül az utolsó huplin visszaelőztem, szerelt valamit és görcsölt is a lába ezért csak tolni tudta. Közben visszaelőztem az egyik versenyzőt (vele küzdöttem Szilvásváradon is), aki megelőzött a kör elején. Már csak a letörés és egy kis szántón bringázás volt hátra és végül célba érkeztem a kategória 14. abszolút 36. helyen. Eliék fogadtak a célban, hamar megtudtam, hogy Umby nagyon nagyot ment, még a Pogit is lenyomta. Visszamentem a kocsihoz, megbeszéltük, hogy kinek hogy ment, közben Bence is beért (nagyon kikészült, mondjuk a hét elején komoly gyomorproblémái voltak) és a sötét felhőket látván hamar hazafelé vettük az irányt mivel most senkit nem érintett tőlünk az eredményhirdetés.
Lehetnék elégedetlen ezzel az eredménnyel, de ha jobban belegondolok, ahhoz képest, hogy messze nem voltam 100%os állapotban elég sokat kihoztam magamból, talán egy-két perc maradhatott a pályában. Sőt a verseny végét még kifejezetten élveztem is, amikor volt kivel meccselni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése