2011. június 5., vasárnap

Tour de Pelso 2011.06.04.



A Balaton körül rendezték meg a legtöbb indulóval rendelkező országúti kerékpárversenyt, a Tour de Pelsot, ami két részből áll, a Pelso Kupából és a Balaton Maratonból. A Pelso Kupa a verseny, ami az Amatőr Kupa része is, a Maraton pedig inkább egy túra. A táv mindkét esetben egy kör a Balaton körül. Siófokon van a rajt és a cél, a kör pedig Keszthely irányába kezdődik.
Ezen a héten visszaültem az országútimra, most már tényleg minden gond nélkül ülök át az egyik bringáról a másikra. Szerdára már nagyjából kipihentem a vasárnapi versenyt, így tudtam egy hosszabbat is edzeni, csütörtökön és pénteken már csak pörgetős edzéseket végeztem egy-két rövid intenzív résztávval megspékelve őket, hogy szokjam a verseny rángatásait. Csütörtökön még azon gondolkoztam, hogy milyen sorral és melyik kerekemmel menjek, aztán péntekre megoldódott a probléma, mert jelentkezett egy vevő a kardküllős kerékszettemre, így maradt a könnyű felnis, fűzött, kényelmes gyári kerekem, sorból pedig 12-21 mellett döntöttem, nincsenek nagy dombok, 40km/h feletti sebességre optimalizáltam az áttételeimet. Még a megfelelő folyadék utánpótlás kérdése okozott gondot, úgy terveztem, hogy 3 kulccsal megyek, kettő a kulacstartóban egy a zsebemben, és kapok még egyet Almádiban. Siófokra a lejutást kellett még valahogy megoldanom, mert ezen a hétvégén nem volt kocsim, szerencsémre apukám vállalta, hogy levisz reggel. Aludni szokás szerint nem tudtam, de ezt most még a hajnali 5órás kelés is tetőzte. Korán kellett kelni, hogy időben tudjak reggelizni. Fél 7kor már a rajtszámátvételnél voltam, meglepődve tapasztaltam, hogy nincs tömeg (Hogy fogja így ezer ember 1 óra alatt átvenni a rajtszámait?). Volt még időm bőven a bemelegítésig, így körülnéztem a környéken. Közben találkoztam Botival is és megkértem arra, hogy betehessem a táskámat a kocsijába a verseny idejére. A bemelegítés alatt jól éreztem magam, pihent voltam, jól forogtak a lábaim, de nem lazsáltam el mint a múlthéten. A csapattársaimnak köszönhetően sikerült jó helyre beállnom a rajtnál, beszélgettünk egy kicsit, aztán megkezdődött a lassú rajt. Zamárdiig csak 30-35-tel haladtunk, ennek ellenére így is voltak bukások, aztán végre az élesrajttal elengedtek minket, a négysávoson folyamatosan mentem előre, nem akartam beszorulni vagy bukni. Annyira jól sikerült az előremenés, hogy Földvárnál az emelkedő után én voltam a mezőny legelején (kár hogy nem készült róla fotó :) ). Próbáltam folyamatosan elöl maradni, de amikor nem volt tempó ez nehéz volt, sőt még a motorosok is köztünk bénáztak, a déli part vége felé kicsit hátrébb csúsztam, szerencsére jött egy emelkedő ahol sikerült újra előre mennem, de aztán megint megálltunk és jött hátulról a tömeg. Keszthely előtt az oldalszélben meghúzták az elején, itt már nyúlott rendesen a sor, szerencsére nem szakadt meg sehol előttem. Miután utolértük a szökést újra megálltunk, mindenki evett vagy megállt pisilni, de ekkor megrántották az elejét nagyon, a számban az aminostar triple layerrel kellett sprinteltem, itt sokan leszakadtak, erőből kellett mennem, mert folyamatosan szakadt meg előttem a sor, végül elkaptam a mezőny végét. Fél perc múlva visszanéztem és már senki nem volt a látómezőmben. Szélárnyékban sikerült előrébb mennem, folyamatosan mentek a szökési kísérletek és ennek megfelelően a rángatások. Révfülöp környékén újra megnyugodott a mezőny, ekkor próbáltam végre enni, de hátrébb csúsztam emiatt és jött az újabb tempóváltás. Azt hittem, hogy jó helyen vagyok, de sajnos nem, későn vettem észre, hogy előttem kb 10 emberrel megszakadt a sor és senki nem megy, hogy ez ne legyen így, itt őrült tempóra kapcsoltam (innen van a kép is), hogy elkapjam a mezőny végét, de egyszerűen képtelen voltam ledolgozni ezt a kb 50 méter hátrányt, pedig volt hogy 2-3 méterre megközelítettem a boly végét, de nem sikerült elkapni őket. Hosszú percekig tartottam ezt a tempót, bőven 50km/h fölött, de végül elfogytam és feladtam. Százhuszonvalamennyi km-t mentem a mezőnnyel 42km/h fölötti átlaggal. Innentől 40km egyéni időfutam következett, akik megszakították a sort nem tudták az én tempómat, előttem rövid ideig volt a látómezőmben egy kisebb boly, viszont ők jobban haladtak, mint én, így nem értem utol őket. Meleg volt, szembeszél fújt, gyorsan elfogyott a vizem, kiszáradtam, a cipő is nyomta a lábam, mentálisan is kezdtem egyre inkább megrogyni és jött a hiszti. Tihany környékén már csak 25km/h körül haladtam, azon is gondolkoztam, hogy feladom. Hátulról még mindig nem jött senki. Füred után láttam a mentőt, egy versenyző ült az árokban egy másikat pedig éppen a mentőbe tették be. Nagy nehezen eljutottam Almádiig, ahol megálltam a frissítőnél, két kulacsnyi folyadékot gyorsan bedöntöttem, aztán 1km-rel arrébb várt rám a Bence is. Adott egy kulacsot és megkérdezte, hogy menjen-e nekem (gondolom látta rajtam, hogy nem vagyok túl jó állapotban). Természetesen beleegyeztem, jól jött, hogy valaki adta a ritmust és beszélgetett velem. Először csak úgy volt, hogy Akarattyáig kísér, aztán végül végig velem maradt, hatalmas köszönet neki érte. Kezdtem egyre jobban érezni magam és gyorsultunk is, a 7-es útra kiérve már újra visszajött az erőm, sorban értük utol az egyesével haladó versenyzőket(érdekes volt hogy egymástól kb 10-20mp-re haladtak) és álltak be mögénk. Az emelkedőket már rángattam egy kicsit, hogy aki velünk akar maradni, az dolgozzon meg érte. Az utolsó pár km-en békés volt a tempó, nem akartam fárasztani magam, mást is előre engedtem, de nem igazán akartak vezetni, az utolsó 2km-től már csak én voltam elöl. Sejtettem, hogy a sprintre készülnek és én rosszul helyezkedem, de azért 500méternél kiálltam és sprinteltem egy maxot. Nem vagyok egy gyors lábú, de nem tudtak velem jönni, mondjuk megértem mivel nekem is felment 189-re a pulzusom :) . A célbaérkezés után ettem, ittam, beszélgettem, kitárgyaltuk az ismerősökkel, hogy kinek hogy ment, a többieknek a csapatból is folyadék gondjai voltak. Gondolkoztam, hogy kell-e nekem fuvar haza vagy hazatekerjek-e (mert nem éreztem magam fáradtnak), aztán amikor megláttam, hogy a Baltáék bringával jöttek szurkolni, egyből úgy döntöttem, hogy hazatekerek velük. 1:44 alatt könnyedén, beszélgetve letekertük a 46km-t.
Egy jól szervezett versenyen vettem részt, sok mindent kaptunk a nevezési díjért cserébe, ami elég ritka. Az eredményem, jó erőben voltam, de elszúrtam, tanulni kell még nekem a mezőny elejében bujkálást és nem pazarolni az erőmet. Elégedetlen sem vagyok, tudom mit hibáztam, próbálok legközelebb tenni ellene. 5óra 30perc alatt teljesítettem a távot, a vicc az, hogy ha feltenném a könyöklőt egyedül is tudnék ilyen időt tekerni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése