2011. június 26., vasárnap

MTB Piknik - Vértesboglár 2011.06.25.


Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e erről a "versenyszerű teljesítménytúra"-ról, mert nekem nem sikerült túl jól, de ha jobban belegondolok és egy másik oldalról közelítem meg akkor ez egy egész jó rendezvény. Akkor kezdődjön a beszámoló.

Egy szeles, felhős-napos, kicsit hűvös napon rendezték meg Vértesbogláron a MTB Pikniket. Ez, mint már írtam, egy versenyszerű teljesítménytúra. 20 és 50km-es távok közül választhattak a kerékpárosok. A rendezvény célja az volt, hogy a résztvevők egy jót bringázzanak a Vértesben és utána pedig egymás társaságát élvezve piknikezzenek.
Hétfőn még úgy terveztem, hogy Somogyba egy hosszú országúti versenyre megyek, de jött az email, hogy elmarad, így a Pikniket választottam. Egész héten jól mentek az edzések a melegben, folyamatos pályacsúcsokat döntöttem a résztáv edzéseimen, kifejezetten szeretem a meleget ha már átálltam rá. Aztán sajnos jött a lehűlés és mellé még csütörtök este a betegség, valamit elkaphattam. Pénteken rosszabbul éreztem magam, aztán az edzésen lemerült a pulzusmérőm jeladójában az elem. Nagyon jó, légúti betegség + nulla pulzuskontroll a versenyre. Szombat reggel már jobban éreztem magam, de még éreztem, hogy nincs minden rendben. Fél 8-ra jött értem az Enyedi Fecó (őt is neten keresztül ismertem meg, mondjuk már hallottam előtte róla). 8 órára már Vértesbogláron voltunk. Próbáltunk nevezni, de azt mondták, hogy csak 9-től lehet majd, ez volt a honlapon is megadva, de nem hittem, hogy komolyan gondolják, hogy fél óra alatt több mint 200 ember át tudja venni a rajtszámát (vagy nem sejtették, hogy ennyien leszünk? Én tudtam. :) ). Találkoztam az Elivel is és a maradék idő nagy részét a vele történő beszélgetéssel töltöttem. 9-re odamentem a nevezéshez, még csak készülődtek, osztották a feladatokat, a tömeg meg csak gyűlt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy csúszni fog a rajt. Gyorsan sorra kerültem, mert elöl álltam. Átöltöztem, de nem kezdtem még melegíteni, mivel rengetegen voltak még a sorban. 10órakor már fogyatkozni látszott a sor, így melegítettem 10-15percet, aztán hamarosan el is rajtoltunk háttal a Vértesnek :), persze én ezt tudtam, mert voltam már párszor és mindig Vértesboglár megnézésével kezdődik a Piknik. Egy helybeli kissrác volt a felvezetőnk, keményen tekert végig, szegény a végére a szembeszélre teljesen elfáradt :) (ezt mint nagyon pozitív emlék írom). Aztán jött az éles rajt, vagyis mégsem, mert lovak vezettek fel minket a terep elején. A legviccesebb az volt, amikor az Andris meglószolta a lovakat, nem hallotta a rajtnál, hogy nem szabad őket megelőzni. Végül tényleg elrajtoltunk, erős szembeszél volt, gyorsan szétszakítottuk a mezőnyt. Először a Házira tettem a kereket, de mikor láttam, hogy nem tud reagálni a Buzsó támadásaira, kikerültem és összekötöttem a sort (nagyon feküdt ez a szakasz nekem, látszott, hogy kinél vannak a wattok :) ). Aztán jött egy elég meredek rész, itt a Buzsó rendesen meghúzta, csak a Zsé és én mentünk vele, aztán mi is leszakadtunk, és én is a Zséről. Azt azért hozzáteszem, hogy végig abban a hitben voltam, hogy a többiek a nyakamon jönnek, aztán nem, mert ha ezt tudom akkor nem max+10%on megyek fel. Ki is nyírtam magam itt rendesen, pár perc alatt utolértek a többiek, próbáltam beállni, de még nem pihentem ki az előző akciót. Felkanyarodtam az aszfaltra, fel akartam érni rájuk, de nem haladtam túl jól, csak távolodtak. Hátulról érkezett a Bálint és a Csaba. Pont akkor értek utol amikor újra terepre értünk. Felfelé kicsit lemaradtam, de a lejtőn a Csabát simán kikerültem a Bálintot meg utolértem, de jött újra az emelkedő és a Bálint elment. Nézelődtem hátrafelé, hogy hol van a Csaba, de nem jött (utólag kiderült, hogy szokásához híven eltévedt :) ). Mentem egyedül, a hosszabb egyenesekben láttam a Bálint hátát. Egész jól haladtam, bár a pulzusomat nem tudom. A lejtők is jól mentek, de a Körtvélyesről lefelé furcsa volt, hogy a hátsókerekem nem tudom csúsztatni. Az ez utáni hosszú egyenesben hallottam jön valaki hátulról gyorsan, a Buzsó volt az, mondta, hogy eltévedtek és most már a 3. helyen vagyok és a Bálint az első. Kicsit eltávolodott tőlem, de a lejtőn utolgurultam. Az aszfaltra érve nagyon furcsa volt tekerni, pogózott a bringa, a rugóstagra gyanakodtam, aztán egyre jobban pogózott és pár perc után már biztos voltam, hogy hátsókerékdefekt (szerintem valamikor a pálya legelején, a cserepes résznél, szereztem, mert gyanús vot az első aszfaltos szakasz és a Körtvélyes is). Elkezdtem pumpálni, közben elmentek mellettem a Háziék. Felfújtam és látom, hogy az oldalfal ereszt. Oldalra fordítottam, hogy a kerékben lévő folyadék eltömítse, úgy tűnt, hogy sikerült, aztán a Bence bolyába beálltam, de párszáz méter után laposnak tűnt a gumi és megálltam berakni egy belsőt (így utólag már tudom, hogy nem kellett volna, mert itthon láttam, hogy eltömítette a lötty a lyukat és elég lett volna csak rendesen felfújni). Jó sokan megelőztek, nem is siettem. A Sebestyén Bálint megállt hozzám, pont ekkor lettem kész, egy ideig mentünk együtt, kb addig amíg vissza nem melegedtem. Ezután ráálltam az alaptempómra és kerülgettem az embereket. A Vérteskozma utáni lejtőn utolértem egy veszélyes (van aki tudja miről van szó, mindig mögöttük történik velem valami :) ) mezes kerékpárost, akarom kikerülni, erre a váltom eltalált valamit és csak dobálta a láncot. A lejtő alján látom, hogy ferdén áll a váltóm, megrángattam egy kicsit, állítgattam és sikerült kihozni belőle egy tekerhető állapotot. Innentől már csak begurultam a célba.
Ezután jött amiről a Piknik valójában szól, beszélgetés, gulyás, fánk. Amióta hosszútávozok nem volt időm ennyit beszélgetni sporttársakkal verseny után, Jól éreztem magam. Megcsodáltuk Kobike kiszakadt küllőit, megvitattuk hogy ki hogy tévedt el :) és kivel mi van.
A kritika. Ebben a formában a Piknik szerintem nem jó ötlet, nem kéne erőltetni a versenyzős részt vagy sokkal komolyabban ráfeküdni és megcsinálni. Mert így, hogy nem tudni mikor van a rajt, hogy könnyű eltévedni a pályán, hogy a pálya kerékpárokra veszélyes állapotban van, nincs túl sok értelme. Viszont a teljesítménytúra időeredménnyel és az utáni piknikezéssel tökéletes lenne, így aki akar versenyezhetne, nagyrészt úgysem az éremért megyünk, hanem hogy egymással küzdhessünk. A túra után ugyanúgy jól éreznénk magunkat is mint most és az eltévedés miatt senkinek nem lenne keserű szájíze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése