2011. június 19., vasárnap

Crosskovácsi Maraton 2011.06.18.


Június közepén rendezték meg Nagykovácsi rajt-cél központtal a Budai-hegységben a Crosskovácsi Maratont. A pálya a tavalyival megegyezett, azzal a kivétellel, hogy most száraz volt, idén is egy felvezető körből, egy nagy körből és egy kis körből állt. A rövidtáv a felvezető + kicsi, a középtáv a felvezető + nagy, a hosszútáv a felvezető + nagy + kicsi kört teljesítette.
A verseny hetében csak rövid terep edzéseim voltak, teszteltem a régi-új kísérleti hajtóművemet és most már elmondhatom, hogy nincs egyáltalán gondom a monti kezelésével, mentálisan sikerült összeraknom magam a lejtőkre is. Kevés esőt és meleget ígértek a verseny hetében, lehetett tudni, hogy száraz lesz a pálya, ennek megfelelően nem kellett a gumiválasztáson gondolkozni. A verseny reggelén nem kellett korán kelni, mert csak egy órára van Nagykovácsi és a rajt is csak 10.30-kor volt. 8:20 körül már a rajt helyszínén voltunk, rajtszámátvétel, ismerősökkel beszélgetés, bringaösszerakás után már el is kezdtem a bemelegítést. 30percet melegítettem, forgott a lábam rendesen és a pulzusom is rendben volt. A beszólítás kicsit érdekesen zajlott, elég random módon mondták a versenyzők neveit, mondjuk tavaly is így volt, lehet ez egy helyi szokás :) .

A rajt után pár km sík aszfalt következett (ezt a szakaszt lassúrajtnak hívták), ekkor országúti versenyen éreztem magam, 50km/h-val száguldottunk, pörgött a lábam rendesen a 38as nagytányérnak köszönhetően. A boly hátsófelében kanyarodtam fel a terepre, az elmúlt évekhez hasonlóan most is valaki keresztbe feküdt előttünk a meredek részen. Kis futás után gyorsan sikerült felzárkózni, éreztem hogy megy ezért mentem és előztem végig a többieket, a sík részeken próbáltam kicsit pihenni, de mindig ment valaki előttem akit utol akartam érni. Nem foglalkoztam a pulzusommal, pedig kellett volna, mert a 180 fölötti értékek tartósan nem jelentenek jót. Csak nyomtam neki, egy ideig Vizdák Janival is mentem együtt. 1,5 óra után éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége és próbáltam visszavenni, de mindig jött valaki aki arra ösztönzött, hogy gyorsabban menjek, így nem igazán sikerült. Még az is gondot jelentett, hogy elhagytam az atombiztosnak hitt hátsó kulacstartómból a kulacsomat, ezért egy kulaccsal kellett továbbmennem. Mondjuk nem nagyon ittam idáig (ez nagy hiba volt), volt még izom bőven, úgy terveztem, hogy a nagy kör alatt megiszom két kulacs aminostar izot és a kör végén kapok még egy kulacsot és azzal lenyomom a kis kört, és persze közben próbálok inni a frissítőkön a poharakból. Még elvileg ez is kevés lenne ilyen párás, meleg időben, de viszonylag jól bírom kevés folyadékkal is. 2 óra környékén a hosszú emelkedőn éreztem, hogy lassulok, de pulzusom volt, gondolom a dehidratációnak és energiahiánynak (mivel nem ettem semmit) köszönhetően történt ez. Sokan jártak így a környékemen. A hegytetőn hátulról érkezett a Bence is, egy ideig mentem utána aztán egy kicsit nőtt a távolság köztünk, de végig láttam magam előtt, próbáltam utána menni (tiszta hülye voltam, mert még volt fél kulacs izom és nem ittam meg). Nem éreztem magam túl jól, gondoltam is, hogy ez a verseny már nem fog jól sikerülni, akár defektet is kaphatnék. Erre fél perc múlva az egyenes úton egy előzés közben a bringa hátulja elkezdett mászkálni, hátsókerékdefekt (ahogy a Pogi mondta, a defektet nem kapjuk, hanem szerezzük). Valami kivágta az UST black panthert és a lötty nem fogta meg. Majdnem teljesen leeresztett a gumi, lehet ha fújok még rá akkor tovább nem eresztett volna, de nem akartam kockázatni mivel csak egy patronom volt, így beleraktam egy belsőt. Szerelés közben többen megkérdezték, hogy van-e mindenem és jól vagyok-e. Majdnem negyed órát szereltem a gumit, nem siettem, nem volt miért, szintidőn még bőven belül voltam. Már nem volt sok ebből a körből, csak lefelé kellett menni, érdekes volt a keményebb gumi, bele is szálltam az egyik szalagba :) . A rajt-cél területen megálltam inni és megkaptam a kulacsomat. Felfelé éppen enni akartam és későn alacsony fordulaton váltottam vissza elöl, elfelejtettem, hogy a kísérleti hajtómű ezt még nem szereti, mert nincs teljesen kész, azonnal felkapta a láncot, itt megint pár perc szerelés következett, végül csak úgy tudtam megcsinálni, hogy a láncot levettem a bringáról. Itt már annyira mindegy volt minden, hogy még pisilésre sem sajnáltam az időt (rajt óta kellett). Ezt a láncfelkapást még egyszer eljátszottam ezen az emelkedőn, teszteltem egy kicsit, de most kb csak 2perc volt megcsinálni. Innen már csak végigtúráztam a maradék távot, találkoztam még egy-két hosszútávossal és középtávossal a pályán, de sokkal lassabban haladtak mint én. Az Anna-laktól levezető utat nagyon kiélveztem, 69km/h-t gurultam rajta. A célbaérkezés után beszélgettem egy kicsit, aztán elindultunk hazafelé.
Itthon néztem meg, hogy abszolút 51., kategória 21. lettem. Nagyon elszúrtam ezt a versenyt, eddig talán ez a legrosszabbul sikerült versenyem. Próbálok tanulni belőle.
Max pulzus, max sebesség :)
Köszi a képeket Zoli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése