2011. május 30., hétfő

Szilvásvárad Maraton 2011.05.29.


Idén is május utolsó hétvégéjén rendezték meg a Szilvásvárad Maratont, ami a Magyar Kupa második és a Top Maraton sorozat első fordulója volt egyben. Most is 117, 70 és 39km-es távok közül választhattak az indulók.
A szokásoshoz képest most egy nappal több pihenőidőm volt a két verseny között, ezt kihasználva két napot pihentem a bakonyi verseny után és kedden már érdemi edzésmunkát tudtam végezni, sőt szerdán még egy erős hegyi résztávozós edzés végrehajtására is volt erőm, ami talán még túl jól is sikerült, mert nehezebben pihentem ki, mint a versenyt :) . Az időjárás előrejelzés is érdekesen alakult, napról napra kevesebb esőt ígértek az amúgy is teljesen kiszáradt pályára. Szombat délutánra még egy jelentősebb mennyiségű eső volt várható, ami meg is érkezett, de túl sok kárt nem tett a pályában.
Szombat délben indultunk Szilvásváradra, egész sokan mentünk a csapatból és ennek megfelelően elég profin szervezte meg Manó az utazást. A közös utazások alkalmával mindig megerősödik bennem az a tény, hogy minden bringás sokat beszél, alig tudok szóhoz jutni :) . A szálláson úgy alakult, hogy pont a négy hosszútávon induló, Umby, Bence, Norbi és én, került egy szobába. Egész este Umby régi történeteit hallgattuk, nem tud kifogyni ezekből :) . Éjszaka nem aludtam jól, az ágy nagyon kényelmetlen volt, a takaró pedig meleg. Így reggel sikerült ébresztő nélkül felkelni időben. A bemelegítésnél éreztem, hogy forognak a lábaim és pulzusom is rendben, ezért kicsit talán túl lazára is vettem. A beszólítás rendben zajlott, most már ketten ,Bence és én, feszítettünk a csapatból az első sorban :) . Az első pár km-en lassú rajt volt, szép kényelmes tempóban haladtunk, pár hátulról érkező versenyzőnek lehet nem tűnt fel, hogy egy kocsi lassít minket, mert úgy jöttek előre mintha már éles verseny lenne. Az első hosszú aszfaltos emelkedőn betartottam az előre meghatározott "teknős" taktikámat, kényelmes tempóban mentem felfelé, itt elég sokan előztek meg. Aztán amikor a meredek terepre értünk végigelőztem a teljes sort (tanács: az aszfalton sokkal kevesebbet lehet nyerni azonos energiabefektetéssel, mint a meredek terepen, ráadásul ha már fáradtan érsz oda akkor csak egy helyben szédelegni tudsz). Bencét is itt fogtam meg, egy ideig együtt mentünk, aztán lemaradt. Lefelé sajnos beszorultam egy női versenyző mögé, én szúrtam el, mert már láttam messziről, hogy ott van előttem és kicsit jobban oda kellett volna lépnem felfelé, hogy lefelé ne süssem meg a fékeimet. Az Ördögoldal aljáig nagyjából eseménytelenül telt a verseny, pár emberrel előzgettük egymást és folyamatosan vissza tudtam magam fogni, hogy ne menjek gyorsabban. Viszont az Ördögoldalt egy kicsit jobban megnyomtam, mert nem éreztem magam biztonságban ennél az alacsony tempónál a meredek emelkedőn. Itt szintén sorban mentem el az emberek mellett. Innentől szinte végig már egyedül mentem, egyedül a sípályán mutattam be az egyik tavalyi ellenfelemnek, hogy hogyan kell itt nagytányéron felmenni :) . Ómassa után is végre száraz volt a pálya, ezen a lankás részen még jobban elvettem a terhelésből, próbáltam minél többet pihenni és tartalékolni. A fennsíkra felérve elkezdtem enni is, most nem akartam csak izo-val végigmenni, benyomtam egy fél Aminostar X-power triple layer energia szeletet és hozzá még elrágtam egy No Cramp rágótablettát. Ránéztem az órámra amikor lekanyarodtam a hosszútávra, meglepően tapasztaltam, hogy ebből nagyon jó átlag lesz. Elég unalmasan telt ez a szakasz, se mögöttem se előttem senki, nagyjából csak a pulzusmérőmmel versenyeztem. Felsőtárkány után az emelkedőn megláttam magam előtt egy master1-es versenyzőt, itt picit felgyorsítottam, de gyorsan észbe kaptam, hogy itt még nem kéne így menni. Az emelkedő tetejére még a lassú tempómban is utolértem. Innentől újra egyedül maradtam és nem történt semmi érdekes, talán a lejtőn evést érdemes megemlítenem :) , amikor kanyarban egy kézzel fogtam a kormányt a másikkal meg a zsebemben turkáltam az energia szelet és No Cramp tabletta után. Szarvaskőnél még megtöltettem a kulacsom vízzel (nem a patakból :) ) és megkezdtem a hosszú, meredek, lélektelen emelkedőt, úgy terveztem, hogy itt fogok megindulni, először nehezemre esett a tempóváltás, de viszonylag gyorsan megszoktam. Egész hamar felértem hála a száraz pályának. Az erdőbe beérve szokás szerint bénáztam a sáros vízmosásokban, de kb a harmadik után már egész jól mentek. Sajnos magamhoz képest az egész versenyen bénáztam lefelé, túl biztonságosan lejtőztem, csak egy-egy jó pillanatom volt. A Gilitka kápolna utáni emelkedő is könnyedén tekerhető volt idén, de nem azért, mint ahogy szervezők mondták, mert megcsinálták az utat, hanem pusztán azért, mert kiszáradt. Ezen a szakaszon benyomtam egy fél X-Power Carbogelt, hogy megpörgessen egy kicsit a végére. Olyan furcsa volt szárazon menni a Bélapátfalva feletti erdős részen, lehetett erőből tekerni mindenhol és a tavalyi, tavalyelőtti pályához képest félelmetesen gyors volt. Az erdő után hallottam valamilyen zajt, hátranéztem és megláttam magam mögött kb 100m-re valakit. A mai napig nem tudom, hogy hogyan ért utol miközben én is nyomtam elég rendesen. Erre még fokoztam a tempót a Katonsírok előtti aszfaltos szakaszon. Kicsit távolodtam tőle, de nem eléggé, bíztam benne, hogy megadja magát, de nem így történt. Odaértünk a tolós részhez, próbáltam olyan gyorsan tolni ahogy csak tudom, de ebben elég gyenge vagyok. Visszaszállni is csak nehezen tudtam, mert valami beleragadt a cipőm talpába, ekkor elment mellettem és megláttam, hogy egy master2-es versenyző. Nem kellett volna vele versenyeznem, mert nem egy kategóriában vagyunk, de eddig nekem kb 5óra fölötti egyéni időfutam volt ez a verseny és akartam bele vinni egy kis színt :) . Lefelé kicsit jobban odatettem magam, egyből előjött belőlem minden lejtőzési tudásom és elég gyorsan ledolgoztam a 20-30mp-es hátrányomat. Az egyik kanyarban elmentem mellette, de utolértem egy lassabb középtávost, aki feltartott így felért rám. A síneknél az ugratón sikerült megelőznöm a középtávost és nyomtam egy sprintet, a stadion bejáratánál néztem vissza, már elég messze volt. Viszont magam előtt megláttam Lobmayer Balázst, aki elég lassan tekert. Még mindent beleadtam, de nem tudtam utolérni, 5 másodperccel ért be előttem. Milyen jó lett volna ha az utolsó méteren előzöm meg :) . 5:43:18-at mentem, ami a kategória 7. abszolút 21. helyre volt elég.
A célban leültem a fűbe, meg akartam várni a nemsokára kezdődő eredményhirdetést. Bence is megjött tizenpár perccel utánam. Beszélgettünk a célban még egy kicsit, aztán visszamentünk a szállásra fürödni és összecsomagolni. Már mindenki összepakolt, de Umby még sehol. Már elkezdtünk aggódni miatta, mert nagyon későn ért vissza, szerencsére csak a külső gumija szakadt ki és szerzett helyette egy másikat a hegyen és nem törte össze magát. Hazafelé hiába volt mindenki fáradt, ugyanúgy nyomta a szöveget, mint odafelé :) .
Utólag értékelve a versenyt így szárazon egyáltalán nem volt annyira nehéz, mint vártam, az eredményemmel is elégedett vagyok, persze bennem van, hogy mi lett volna ha bevállalom a nagyobb tempót vagy nem bénázok annyit. Egyelőre még nem érzem a határaimat, sokat változtam tavalyhoz képest, tesztelem magam folyamatosan.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése