2011. május 1., vasárnap

Buda Maraton 2011.05.01.

(kép: hegyibringa.hu fotós: gabesz)

Minden évben május elsején rendezik a Buda Maratont, ez idén is így történt. Két táv közül lehet választani 20km és 40km (elméletileg) , még verseny közben is eldönthetjük, hogy a 20km végén, amikor újra a célterületre érünk, szeretnénk-e kimenni a 40km plusz körére. A rajt-cél terület a Hármas-Határ-hegyen található és a verseny is kb abból áll hogy felmegyünk egyszer vagy kétszer a HHH-re. Van mindenféle egyéb program is a verseny idején, igazából ez nem is egy maraton, hanem egy majális (egy nagy elektronika cég támogatásával). Egyébként nem tartozik ez a pálya a kedvenceim közé, mondhatnám azt is, hogy erősen nem kedvelem :) , főleg nedvesen, de erről később.
A hét minden napján a montimmal mentem edzeni, hogy összeszokjunk rendesen, ez nem teljesen sikerült, majd talán május második felére összejön. A féktávokat és a kanyarokat nem teljesen érzem még (pont a lényeget), felfelé viszont otthon érzem magam rajta. A hét első felében már esőt ígértek a hétvégére, ezzel nem foglalkoztam sokat, addig még változhat, de sajnos ez így maradt péntekig, szóval biztos volt az eső a versenyre, ez pálya nagyon ragadós tud lenni sárosan. Szombaton szinte semmi nem esett, így úgy döntöttem, hogy száraz pályára való gumikkal megyek, csak annyit változtattam, hogy felraktam az elkopott hátsógumim helyére egy másikat. Baros Bálint barátommal és barátnőjével együtt mentem a versenyre, nem kellett korán kelni, mert nincs messze Budapest és csak 11kor van a rajt, ráadásul előre be voltam nevezve. Útközben már elkezdett esni az eső, ez nem volt túl jó előjel és nem is állt el egész nap. A rajt helyszínén még bíztam a száraz pályában, mert repedezett volt a föld. Rajtszámvétel, beszélgetés, bringa összerakás után a bemelegítés következett, közben megittam egy kulacs Aminostar izot és a versenyre is vittem magammal egy kulacsnyit, kajával nem készültem, mert ez rövid verseny és a kulacsban van annyi energia, ami nekem elég.
A rajt itt úgy történik, hogy mindenki feláll egy sorba és így rajtolunk el, ebből elég nagy harcok szoktak kerekedni és most még a fű is csúszós, vizes volt. Nem sikerült jól elkapnom a rajtot, kicsit hátra kerültem, aztán amikor elkezdtek 2perc után fáradni "az első km-en meghaló turisták" sem mertem előre menni a csúszós út miatt, a pulzusom sem volt ekkor túl magas, azért az esést az egyenes úton sikeresen összehozta valaki, szerencsére nem tarolta le az egész sort. Azért szép lassan haladtam előre, úgy hittem, hogy valahol a mezőny hátsó felében vagyok és én vagyok az utolsó a csapatból. Az egynyomoson volt egy kis tologatás, a lejtőn megy egy kis vonatozás fékbetét égetéssel párosítva :) . Ezután kezdtünk szét szakadozni, már nem egymás nyakán mentünk, lehetett saját tempóban menni. Az eső egyre jobban esett és a pálya egyre rosszabb lett, a gumijaim és én sem voltunk tökéletesen ura a helyzetnek ezért óvatos stílusba váltottam, így nem én voltam a lejtő királya (persze egy kezemen meg tudom számolni hányan előztek meg lefelé :) ), felfelé viszont jól mentem, szépen utolértem két csapattársamat is, ami megerősített abban, hogy én voltam leghátul. Az első kör végén iszonyatosan csúszott az út, a Bálintot itt értem utol, ő még óvatosabb volt, mint én. A lejtő alján sikeresen elfeküdtem (mint utóbb kiderült a Bence ugyanezt tette ugyanott), de nem ütöttem meg magam és könnyedén folytattam az utamat. Nem volt kedvem kimenni a következő körre, nem élveztem az első kört, a második meg ennél még nehezebb, de amikor visszanéztem és láttam, hogy a Bálint kimegy a másodikra akkor úgy döntöttem, hogy végigmegyek vele a másodikon, ne kelljen 1 órát várni rá a kocsinál. Beszélgetek vele, hogy van, mi a gond, mondja, hogy neki sem jött be a minimál mintás gumi erre a pályára. Ekkor hirtelen megjelent mögöttünk a Dolezsai Balázs, végig abban a hitben voltam, hogy előttem van és mondja, hogy a Bence is hátul van. Ekkor megnyugodtam (nem mintha az az idegeskedő fajta lennék), hogy mégsem vagyok annyira béna és gyenge. Itt kb együtt mentünk egy jó ideig, már voltak tolós agyagos részek is és lefelé is kerültem necces helyzetekbe, de szerencsére sikerült mindet megoldani, a hosszú emelkedő nem ment rosszul, de aztán jött a ragadós, csúszós, agyagos emelkedő. Ezen a szakaszon pillanatok alatt beállt a hátsókerekem a vastag guminak és az össztelósnak hála, toltam a fűben a bringát, próbáltam kiszabadítani a kerekeket a sárból, elég sok idő elment vele, de nagy nehezen sikerült. A váltók már nagyon szenvedtek, a láncot is felkapta többször a kistányér, próbáltam elöl nem váltani, vigyázni rá. A hegy tetején a hosszú nyitott részén nem láttam magam előtt senkit, így már nem siettem, a Bálint is mögöttem volt kb fél perccel, ráértem letolni a sziklákon és a lépcsőn a bringát. A lejtőn kicsit hiányos volt nekem a jelölés, volt olyan kereszteződés ahol meg kellett állnom, hogy megtaláljam a helyes irányt (ezért fekete pont jár a szervezőknek). Ennek hála utolértek a mögöttem jövők, aztán a végén a Bálint kicsit megrántotta a sort (kemény 4 főből álló sor volt :) ), csak én tudtam vele menni, de a végén a meredeken megint felkapta a láncot a kistányér (nem bírja kenés nélkül, persze mi bírja... ), így összeszedtem egy kisebb hátrányt vele szemben. A célban beszélgettünk az ismerősökkel, kitárgyaltuk, hogy ki mennyire volt papírkutya, hogy nem jött ki a második körre (én se mentem volna magamtól ki :) ), közben jól átfagytam. Ezután a bringamosás következett, de nem a bringamosóban, mert eleve kevés mosó volt és ehhez még hozzájött a sok, a bringáját fél óráig fényező, sporttárs, így egy mély pocsolyában mostam le a bringát :) . Ezután még átvettem a "célcsomagot", volt benne csoki, ásványvíz és más édességek, ezek pont jól jöttek, mert éhes voltam annak köszönhetően, hogy elfelejtettem ennivalót hozni magammal. Még dumáltunk egy kicsit a haverokkal és hazafelé vettük az irányt.
Az eredményem nehogy kimaradjon :) . Kategória 6. abszolút 16. lettem, mégsem a mezőny végén voltam. Ha ezt tudom verseny közben akkor jobban nyomom neki. Összességében nem rossz eredmény egy tipikusan nekem nem fekvő pályán. Most már magabiztosan várom a nagy maratonokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése