2011. május 22., vasárnap

Bakonyerdő Maraton 2011.05.21.


Elérkezett a 2011-es szezon első maratonja. Idén is, mint ahogy tavalyelőtt volt és tavaly is lett volna, ez a Kelly's Bakonyerdő Maraton volt. A verseny Bakonybélből indult (és mint minden hazai maraton a rajthoz is tért vissza), szokás szerint három távon mérhették össze erejüket az indulók, természetesen most is a hosszút választottam. Röviden leírva a pálya abból állt, hogy mindkét oldalról megmásztuk a Kőrist, közte érintettük a gázlókat is, a Kőrisek után felmentünk a Királykapuhoz, onnan el a Hajag lábáig és a piros jelzésen felmásztunk rá, végül pedig visszagurultunk Bakonybélbe, ez kb 90-91km.
A verseny hetében már csak montiztam, mert még mindig az országútin érzem magam egy kicsit jobban otthon, de már azért közelítek a régi önmagamhoz. Az edzések egész jól mentek, hamar sikerült kipihenni az előző heti versenyt, ez fontos, mert most csak 5 nap állt rendelkezésemre a két verseny között a szokásos 6 helyett. Egész hétre jó időt ígértek, szerencsére ez be is jött. A kora reggeli kelés nem esett jól, de ez hozzátartozik a maratonokhoz. Gyors reggeli után már jött is értem a Bálint és negyed 9re már a maraton helyszínén voltunk. Amikor a szervezők megmutatták, hogy hol kéne parkolni kicsit hülyén néztünk ki a fejünkből, nem is az volt vele a gond, hogy kicsit messze volt a rajt-cél területtől (más versenyeknél is gyakran megesik ez), hanem az hogy egy frissen lekaszált mező volt a parkoló, amire egy meredek földút vezetett le. Kíváncsi lennék arra, hogy esőben mi lenne ott? Rajtszámátvétel, bringaösszerakás, meg egy kis gumiüzletelés után megkezdtem a bemelegítést. Volt rá bőven időm, így rendesen sikerült megcsinálnom. A rajtnál megint beszólítottak, ez mint mindig a verseny egyik legjobb része :) , mondjuk a táv szerinti külön rajt miatt ez abszolút nem jelentett előnyt, de mégis jó az első sorból indulni. A lassú rajt után kicsit nagyobb tempóra kapcsoltak elöl, de simán lehetett a szélárnyékukban gurulgatni az enyhe aszfalt emelkedőn, aztán balra kanyarodtunk és megkezdtük az igazi emelkedőt, itt már hamar eldőlt, hogy ki milyen erős. Kicsit kellett dolgoznom azért, hogy a boly végéről előrébb vágjam magam, megnyomtam egy-két perc erejéig, aztán beálltam a saját tempómra, pár embert itt még megelőztem felfelé, meg is lepődtem azon, hogy volt köztük egy-két számomra eddig elérhetetlen ember. Ki is békültem volna azzal ha az marad a végeredmény, mint ami a Kőris tetején volt. A hegytetőn kiabáltak, szurkoltak nekem, jól esett, ez az előnye a hazai versenyeknek. A lejtő legeleje elég meredek, de gond nélkül sikerült megoldanom, lejjebb viszont elrontottam az egyik bedőlt fánál, nem vettem észre hogy honnan lehet kerülni, gyorsan átfutottam a csalánoson a helyes útra és folytattam a lejtőzést. A lejtő alján a nedves részen utolértek ketten, úgy mentek a mezőn mintha az életük múlt volna rajta. Nem mentem velük, inkább a saját tempómat választottam, de Borzavár végére így is megfogtam őket. A gázlók előtti szakasz kifejezetten nem ment jól, egyszerűen nem láttam a szemüvegemben, picit koszos volt és a folyamatos gyors világos-sötét részek váltakozása miatt megtört rajta a fény. Később le is vettem, mert így inkább visszafogott mint segített. A gázlóknál rengetegen túráztak, a pozitívum az volt ebben, hogy sokan szurkoltak, de kerülgetni is kellett őket a végig sodrós úton. Vinye után, mikor megkezdtük a második Kőris mászást, ért utol a Vas Peti (igen, eddig mögöttem volt :) ). Egy ideig jött mögöttem, aztán a meredekebb részen előre állt, de nem mentem vele, el voltam foglalva a szemüvegem törölgetésével meg a cipőm csatolgatásával, véletlenül sem azért nem mentem utána, mert nekem erős lett volna az a tempó :-D (egy kis irónia). Amikor rákanyarodtunk a piros jelzésre öt embert láttam magam előtt, meglepett, hogy csak ennyivel vannak előttem. Az emelkedő közepén előztem meg a Kemenczei Ábelt, az Ódor Csaba meg engem, aztán a hegy vége felé még megfogtam egy győri srácot is, itt már kezdett kijönni, hogy ki mennyit bír.
Egy kis tolás a Kőris tetején :)

A Kőrisről leszáguldottam a rézbükki úton, az Ódor Csabát itt visszaelőztem és a hegy utáni sík részen már láttam az előttem menőt. Ezen a síkon ért utol a Buruczki Szilárd, fogalmam sem volt, hogy hogyan került mögém, a frissítőnél tudtam meg, hogy eltévedtek a Grósz Bélával. A frissítőnél kaptam egy kulacs Aminostar X-Power Flash-t (köszi a segítséget Adrienn és Buzso). Itt még begyűjtöttem az egyik ellenfelemet, akitől a verseny alatt már csak távolodtam. Nagy örömömre a kiíráshoz képest a szervezők változtattak a pályán, kimaradt a patakparti szívatós rész. A soha véget nem érő királykapui emelkedő jól ment, a tetején tűnt fel, hogy nem a szokott stílusomban tekerek, kezdtem a nagyátételt is hajtani és sokat mentem állva, még most sem tudom, hogy ez a fáradtság vagy a sok országútizás eredménye. A tempóm azt hiszem nem volt rossz, mert a Grósz Béla sem ért utol gyorsan és nehezen távolodott el tőlem és ez is csak annak köszönhető, hogy már pihentem a Hajagra. A Hajag elején, a mezőn, max 100-200 méterre lehetett előttem a Vock Balázs, persze azon a meredek részen ez elég nagy különbség időben. Kezdtem érezni, hogy fáradok és már nem bírok túl sokat, ekkor átváltottam túlélőmódba. Nem kellett nagyon mennem, mert már elég messze voltak mögöttem a többiek, annyi volt a cél, hogy feltekerjek és leguruljak. A Hajag elég durva erről az oldalról, nem a meredeksége a gond, hanem hogy szétjárta egy erdőgazdasági gép és nehezen gurul rajta a bringa, kb 15-20méter erejéig le is kellett szállnom, mert megakadtam. Nehezen, de felszenvedtem magam. A tetőn a fennsík szakaszon ügyesen elrontottam egy kanyart és lementem a vízmosásba, megúsztam esés nélkül, de nem volt egyszerű elindulni újra. Aztán jött a lejtő, itt már csak le akartam érni, nem kockáztattam semmit, a rövid nyereg részen még megittam a maradék izot a kulacsomból. A lejtő alján a gázlón majdnem átmentem lábletétel nélkül, de a jobb oldala 40/11-ben nem volt megoldható (majd jövőre a bal oldalát választom :) ). Innen pár perc alatt már a célban voltam, 4:00:09 lett az időm és 22,7-es átlagot mentem, ami a kategória 9. és abszolút 19. helyre volt elég.
Összességében elégedett vagyok ezzel az eredményemmel, mondjuk ha tudom, hogy csak 2,5percre van előttem az egyik ellenfelem akkor jobban nyomom a végén. Most már látom, hogy mit fogok tudni és mennyire vagyok erős idén. Verseny közben csak három kulacs Aminostar izot ittam pedig telepakoltam a zsebemet zselével és szelettel, úgy látszik a rövidebb versenyeken elég nekem a szénhidrátos ital. Jövőhéten Szilvásvárad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése