2011. április 25., hétfő

Péti Nagydíj 2011.04.24.

Húsvét vasárnapján a Várpalotához tartozó Pétfürdőn rendezte meg a Bakony Bike KE a 2011-es Péti Nagydíjat, ami az Amatőr Kupa 5. fordulója is volt egyben. A verseny típusa egyenkénti időfutam volt. A pálya egy 21,1km hosszú körből állt, Pétfürdő-Várpalota-Ősi-Berhida-Pétfürdő útvonalon haladt. A pálya egyik fele hosszú sík egyeneseket tartalmazott, a másik felét pedig enyhén dombos, kanyargós, rossz minőségű utak alkották.
A hét első felében csak lazákat edzettem, kedden megnéztem, hogy milyen a pálya (meg vettem egy nyerget vaterán, ami pont Péten volt :) ), próbáltam kipihenni a Hegyek Poklát és törtem a fejem, hogy mit lehetne tuningolni a bringán, hogy jobb legyek a versenyen. Csütörtökön kimentem montizni, BUÉK Kupa után először, elég furcsa volt, mondjuk azt, hogy nagyon az országútira vagyok most beállva, de a végére sikerült megszoknom. Pénteken megkezdtem az országúti átalakítását az időfutamra. Az áttételek (már megint :D ) okozták a legnagyobb fejtörést, mindenképpen olyan sort akartam, amin egyesével vannak a lépcsők, de lehessen vele 60km/h-val és 30km/h-val is menni normális pedálfordulattal. Számolgattam és arra jutottam, hogy csinálok egy 13-14-15-16-17-18-19-21-es sort, elvileg ez tökéletesen megfelel erre a célra. Szerencsére 3 szétszedhető sorom is van itthon, így szinte bármilyen kombinációt össze tudok rakni. Még az is fontos volt, hogy a lehető legnehezebb alkatrészeket rakjam a bringára, ezért a gyári 13-26-os shimano sor volt az alapja a versenyen használatos fogaskoszorúmnak, levettem róla a 23-ast és a 26-ost és kapott egy 16-os és 18-as lánckerekeket.

A másik problémám az volt, hogy egy ilyen sor mellett már a láncvonalam is elég ferde, mert kb az 53/17 az áttételem 40km/h-nál, a 17-essel egyvonalban pedig a kicsi lánckerék van elöl, ezért a kicsit levettem és a nagyot beraktam a helyére és még a kicsi légellenállását is megspóroltam így.

A következő lépés a légellenállás minimalizálás volt, ezért visszaraktam a bringába a gyári aero nyeregcsövet, ami ráadásul még nehezebb is volt, mint amit eddig használtam, a megszokott vetta nyerget sem raktam rá, hanem kedvenc, phenom, nyergemet kapta meg, ami keskenyebb is nehezebb is, mint vetta.

A gumikból a nehezebb edzőgumijaimat raktam fel, amik keskenyebbek, mint a verseny gumijaim, belsőből az edzőbelsők kerültek be, azok is vastagabb anyagból vannak, mint a versenyzésre használt darabok. Azért fontos a súly, mert a nehezebb bringa jobban tartja a sebességet síkon. A könyöklőket nem is említem, mint speciális dolgot, mert az az időfutam alapfelszereléséhez tartozik. A legvégső lépcső a ruházatom átalakítása volt, a sisakomon nagy szellőzőlyukak vannak, amik jelentősen növelik a légellenállásomat, ezért leragasztottam őket ragasztószalaggal. Szörnyen néz ki :) , de hatásos. TIPP: Teljesen átlátszó ragasztószalaggal nem néz ki ilyen hülyén.

Akkor a verseny. Nem volt egyszerű kitalálni, hogyan és mikor menjek oda (pedig közel van hozzánk), mert a család nagymamámnál tölti minden évben a Húsvétot, de sikerült összehozni. Kértem előre rajtidőpontot, a 11:15-öt kaptam. Így reggel elmentem nagymamámhoz, onnan is csak 48km Pét, egy órát ott voltam és onnan mentem a versenyre és oda is mentem vissza. 10órára már Péten voltam, gyorsan ment a rajtszámátvétel, sikerült találnom görgőzésre alkalmas helyet és mint kiderült pont az Eli (a csapatfőnökünk) mellé parkoltam, így ketten képviseltük a csapatot. Ő előttem 40perccel rajtolt, így sok időnk nem volt beszélni. 45perc bemelegítést terveztem, ami percre pontosan sikerült, közben megittam egy kulacs Aminostar izot, hogy legyen ami fűt verseny közben, mert nem volt túl meleg. A görgőn persze úgy éreztem, mintha 40fok lenne, de ott nincs menetszél. A rajtot hagyományosnak mondhatóan megint elrontottam, nem tudtam belépni a pedálba, pedig új pedáljaim vannak, amikbe könnyű belépni, de valahogy versenyen nem akar ez összejönni nekem. Kellett két perc, hogy elérjem az utazó pulzusom, ez nem jó jel, fáradt vagyok vagy hideg van (utóbb kiderült, hogy a második). Az elején a hullámokon nem győztem folyamatosan fel-le váltani, ekkor kiderült, hogy a 15-ösről nem szeret a 14-esre leváltani, nem tudom miért, pedig ez a gyári része a sornak. Vártam már az egyenes részt nagyon, mert kezdett elegem lenni a hullámokból. Végre rákanyarodtam, kicsit lejtett ez eleje, itt 50km/h alatt nem nagyon mentem, ha nem szembeszél van akkor talán a 60km/h is meglett volna tartósan. A lábam viszont elkezdett fázni, először a combom, aztán a lábfejem is. Lenyomtam a teljesen egyenes 8km-t kb 45km/h-s átlaggal, próbáltam folyamatosan tartalékolni, mert tudtam, hogy a dombos részen nagyon meg lehet halni. A domb sem ment rosszul, pörgött a lábam, de éreztem, hogy fáradok, jött egy kis lejtő, ahol megközelítettem a 60km/h-t, pihentem is közben egy kicsit. Berhidán ráfordultam a hátszélre, itt pillanatok alatt 50km/h-ra gyorsultam és egész jól sikerült tartani, két versenyzőt is megelőztem itt egyszerre (pont emiatt nem készült rólam kép, mert a fotós előtt történt). Aztán újra elkezdett emelkedni az út és kanyargott össze-vissza, kezdtem elveszíteni a ritmust és nagyon szenvedtem, a lábaim már teljesen lefagytak. Pétre beérve az emelkedőn már csak 30km/h-val tudtam tekerni, rázott az út és szétestem, szerencsére hamar vége lett ennek a résznek és jött a célegyenes, ami kanyar volt és lejtett. Gyorsan összepakoltam és mentem vissza a nagymamámhoz.
Itthon tudtam meg másnap az eredményem, 31:59-es idővel kategória 8. abszolút 37. lettem. Elégedetlen nem lehetek vele, mert nem rossz eredmény, több ellenfelemet is megvertem, de lehetne jobb is. Majd legközelebb. Következő héten már a monti szezon kezdődik, így egy-két hétig hanyagolni fogom az országúti témát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése