2011. április 20., szerda

Hegyek Pokla, Erste Tour Esztergom, 2011.04.17.


Egy napsütéses, szép tavaszi napon zajlott le a Hegyek Pokla országúti mezőnyverseny, ami az Amatőr Kupa 4. fordulója és az Erste Tour 1. fordulója is volt egyben. A verseny neve beszédes, Esztergomból rajtolt a mezőny, síkon gyorsan elszáguldott Pilismarótig, onnan egy 10km hosszú, átlag 5%os emelkedőn fel Dobogókőre és végül le egyenesen Esztergomba. Ez a kör 41km hosszú és ebből kellett hármat teljesíteni.
Szokásosan a rövid bevezető után következzen a verseny az én szemszögemből. Ahogy jött a jóidő a verseny előtti hetekben kezdtem egyre jobban érezni magam, kell nekem a meleg, a szeles hétvégén mindkét nap elmentem a helyi erőkkel is "edzeni" (inkább volt verseny, mint edzés :) , ezért nem is szeretek velük bringázni), tudtam, hogy jól fogok menni a versenyen, persze még nem leszek csúcsformában és még a súlyom sem az igazi. Egy új kerékszettre is szert tettem, egész jól viselkedett a edzéseken ezért úgy döntöttem, hogy a versenyen is majd ezzel fogok indulni. Ezen kívül még feltettem egy 11-28as sort hátra a 12-26 helyére, kellett is a versenyen.
Szerencsémre most nem kellett egyedül mennem a versenyre, a Nyitrai Gábor is jött Veszprémből, így vele és a feleségével együtt utaztam el Esztergomba. Azt fontos hozzátennem, hogy a megbeszélteknek megfelelően pontosan vettek fel reggel Fehérváron (ritka az ilyen nálunk a csapatban :) ). 8.45 és 9óra között értünk a rajt helyszínére, gyorsan átvettük a rajtszámokat, de a chipért sokat kellett volna sorba állni, de szerencsére a Gábornak volt egy ismerőse a sor elején és átvette a miénket is. Ezt bringaösszerakás, átöltözés és gyors bemelegítés követte. A rajt pontos volt és viszonylag jó helyre sikerült beállnom. A lassúrajt alatt körbevittek minket a Bazilika körül (ja, mert közvetlenül az Esztergomi Bazilika elöl rajtoltunk, nem volt ronda látvány), jól szétrázott minket a kockaköves út. A város szélén elkezdődött az igazi verseny, a boly együtt maradt és az út teljes szélességét elfoglalta (pedig csak a jobboldal volt a miénk), ebből akadtak is problémák amikor jött szembe egy autó, természetesen egy bukás is emiatt történt, közvetlenül előttem megijedt az egyik bringás az autótól és nekiment a mellette menőnek, egyből el is estek, szerencsétlenségemre közvetlenül mögöttük mentem, de sikerül esés nélkül megúsznom, csak átmentem az egyikük kerekén és ide-oda pattogtam az úton, de ügyesen megoldottam :) . Nem sokkal ezután elkezdődött az emelkedő, azt hittem, hogy az elején egy brutális tempót fognak menni, hogy leszakítsák a rossz pozícióban lévőket (én ezt tettem volna), de nem ez történt, hanem egyenletes nagy tempót diktáltak, elég húzós volt nekem is és a folyamatos leszakadók kerülgetése is fárasztott. A pulzusom folyamatosan emelkedett, aztán beállt 95% környékén, ránéztem a km-órámra és 37-et mutatott. 37km/h-val mentünk hegyre fel, hihetetlen, kerestem is a szélárnyékot (jó, a meredekebb részeken lassabban haladtunk. Kb a hegy kétharmadánál éreztem úgy, hogy ezt már nem bírom sokáig és úgy döntöttem, hogy leszakadok és a saját tempómban megyek tovább, így utólag végiggondolva is jó döntésnek tűnik. Mentem pár percet egyedül és jött hátulról egy nagyobb boly, köztük pár ismerőssel, beálltam közéjük és velük másztam meg a hegy maradék részét. Jött a lejtő, itt próbálgattam a kanyarokat és a gumik határait, furcsa volt, mert idén még nem jöttem le rendes hegyről országútival. A lejtő aljára összeállt egy 20-25fős nagyobb boly, a sík szakaszt a bolyban pihenve tettem meg. Az emelkedő előtt utolértük az egyik földimet (a Botit), aki a fehérvári erők színeiben indult. Jött az emelkedő újra, az elején a tempó elég laza volt, a síkon sokszor kényelmetlenebb volt menni, mint itt. Egyből el is kezdtem a pszichológiai hadviselést, a dumálást, míg mások lihegnek én beszélek :) . Ezután páran előre álltak és komolyabb tempót kezdtek diktálni, egyáltalán nem okozott nekem gondot ez, csak tettem rájuk a kerekem. Egy idő után látszódott, hogy ki milyen erős. Dolgoztam egy kicsit azon, hogy ne essen szét a bolyunk, mert szükségem van rájuk a síkon. Jött újra a lejtő, már sokkal jobban ment, mint az első körben, hamar a boly elejére gurultam, 70km/h fölött voltam sokszor, kellett is az 53/11. Síkon már résztvettem a vezetésben is, hogy haladjunk is, meg ne is akarjon itt senki támadni. Úgy volt, hogy a Bazilika mellett kapok még egy kulacsot a Gábor feleségétől (köszi neki a segítséget és az aggódást :) ), de nem volt rá szükségem, még volt majdnem egy kulacsnyi Aminostar izom (ami tényleg jó, jó az íze, nem marja az ember gyomrát, van benne elég cukor és minden szükséges ásványi só, írni fogok még róla). Végül eljött az utolsó emelkedő, úgy voltam vele, hogy úgy fogok rajta felmenni mintha az első helyért mennék és megmutatom, hogy ki az erős itt :) . Az elején már kicsit komolyabb tempót mentünk, volt néhány kisebb elgurulás, nagyrészt én húztam rájuk fel mindig a bolyt, vezettem is párszor elöl, fárasztottam őket egy kicsit. Aztán az utolsó 3.km-nél az egyik idősebb versenyző kicsit elgurult tőlünk és mintha senki nem tudott volna utána menni, visszanéztem és a többiekben nem láttam az erőt. Erre fogtam magam és megindultam, öngyilkos tempóba kezdtem. Egyedül a "szökésben lévő" öreg tudott beállni mögém, de néha neki is voltak gondjai. Mentem pár percet és utána visszanéztem, eléggé sikerült eltávolodni a többiektől. Tudtam, hogy ha már 20mp előnnyel felérünk az öreggel a hegyre akkor nem érnek minket utol soha, mert mi vagyunk síkon is a legjobbak a bolyból. Amikor ráfordultunk az emelkedő utolsó km-ére, láttam, hogy hátul már szétestek, itt jött nekem a holtpont, ez a szakasz 10% feletti volt és kezdtek a lábaim beállni, a szökéstársam el is ment tőlem, azt hittem itt megfognak a többiek, de nem így lett. Jött a lejtő, az öreget hamar utolértem és nem tudott velem továbbjönni, eléggé engedtem neki a lejtőn :) . Leértem a síkra, visszanéztem és kb 15mp előnyöm lehetett, ketten üldöztek az alkalmi szökéstársam és a fradi mezes. Mindent megtettem, hogy ne érjenek utol, de ez kevés volt, a város határánál megfogtak, hiába kettő az egy ellen sokat számít. A szélárnyékukban begurultam a városba és úgy terveztem, hogy majd a cél előtti rövid emelkedőn leszakítom őket, hát nem így lett, amikor ki akartam állni, hogy megindulok éreztem, hogy a lábaim teljesen elsavasodtak a hosszú szökéstől, így szépen begurultam a célba. 3:33 lett az időm, ami 123km-en nem is rossz. Abszolút 29., kategória 7. helyet sikerült megszereznem. Igazából elégedett vagyok az eredményemmel (meg azzal ,hogy percekkel elvertem az edzések sztárjait :) ), de lesz ez még jobb is idén. Verseny közben csak két kulacs Aminostar izot ittam (mondom nagyon jó) és nem ettem semmit, és nem volt semmi eléhezés vagy görcsölés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése