2010. augusztus 30., hétfő

Mátra Maraton



2010. Augusztus 29-én rendezték meg a Top maraton sorozat 4. (utolsó) futamát és egyben a maraton szakág országos bajnokságát a Mátrában. 89, 57 és 29 km-es távok közül lehetett választani.
Hosszú távon ez a verseny számított az év csúcs versenyének, mert a győztes magára húzhatta a piros-fehér-zöld bajnoki mezt. Ezért a szokásosnál nagyobb mezőny állt rajthoz ezen a távon.
A verseny előtt két nappal megérkezett a rossz idő hozzánk, lehűlt a levegő és jelentés mennyiségű eső esett, szerencsére ebből a Mátrának nem jutott sok, csak a levegő hűlt le. Szombaton figyeltem az OMSZ honlapján, hogy óráról órára milyen idő van a Kékesen, 12fok és köd volt, ami nem volt túl biztató. Vasárnapra szerencsére kisütött a nap és felszállt a köd.
Reggel 5 órakor keltem, háromnegyed hatra már itt is volt értem a Bálint. A reggeli utazást választottam inkább, mert csak egy órával tovább aludhattam volna, ha ott alszom és itthon jobban tudok aludni, mint idegen környezetben. Kb 2 óra alatt értünk oda, egy kis beszélgetés és a bringa összerakása után már mentem is melegíteni. Annyira nem volt hideg, de egy kis nicofelexet kentem a combjaimra. Melegítés közben a lejtőn nagyobb tempónál azért éreztem, hogy nincs az a nagy meleg. Rajt, vagyis még nem, a beszólítás, nem szólítottak be pedig 13. vagyok a ranglistán, olyanokat viszont igen akik nincsenek a ranglistán. Ennyit a szabályokról... Most már tényleg a rajt, lassú rajt volt egészen a Mátraháza leágazóig, persze olyan lassú volt, hogy kb 35-40en maradtunk az élbolyban, jól tartottuk magunkat a Bencével, többször figyelni kellett, mert többen szakadtak ki egyszerre a bolyból és hamar le lehetett így szakadni. Az aszfalt végéig az élbolyban voltam, a sípályánál tudtam, hogy ennek vége és beálltam a saját tempómra, de még így is előzgettem felfelé a "meghaló" sporttársakat. Nem tűnt hosszúnak a sípálya, hamar felértem. A lejtőn próbáltam magam elé engedni a Zakar Viktort vagy a Bálintot, hogy mutassák az utat a lejtőn, mert én nem ismerem, de nem vették a lapot, ezért nekem kellett elől mennem, aztán jött egy Salgtarjáni master2-es versenyző, aki elém állt és mutatta az ideális nyomot, az alsó részén meg kellett előzni, mert kicsit elfáradt a hosszú végig tekerős lejtőn. Rengeteg defektet szerelő vagy a kerékpárját toló versenyzőt láttunk a lefelé vezető úton (Fel kell fújni azt a gumit rendesen!). Visszaértünk a rajt területre és megkezdtük a nagy kört. 5-10perc után összeállt a kisebb boly, a Kovács András, a Kovács Tamás, egy Fillari team-es versenyző, a Baros Bálint és én alkottuk, nem teljesen mentünk együtt, de 20-30m előnye soha nem volt senkinek, aztán a Szénégetők előtt leszakadt a Kovács Tamás, aztán a Fillaris srác a lejtőn és végül a Bálint a köves lejtőn elhajlította a nagytányérját (ezt csak később tudtam meg a célban), aztán én szakadtam le a Kovács Andrásról, de még elég sokáig láttam magam előtt, sőt még a Zsivity Zoránt is többször láttam a hosszabb egyenes szakaszokon. Ami nagyon meglepedt, hogy az egyik meredek emelkedőn hátranéztem és megláttam a Vas Petit. Mit csinált ő eddig? Felértem valamilyen faluba, innentől jött egy tájékozdási kerákpár szakasz, mert borzalmas volt a pályajelölés, nagyon kellett figyelni, hogy megtaláljam az utat, a pulzusom vissza is esett, mert nem mehettem gyorsan, mert úgy eltévedek és elkezdtem fázni. Szerencsére nem tévedtem el és újra fel tudtam venni a versenytempót, ez eddig még nem sikerült a hűvösebb versenyeken, általában ilyenkor már nem tudok felpörögni. Egy újabb faluba értem, ahol rövid és meredek emelkedők voltak, itt értem utol a Vámosi Gergőt és a Reitinger Gábort, hamar leszakadtak, a Gergő próbált jönni, de nem bírt. Innen már csak fel kellett mászni a Galyatetőre, itt értem fel a Kapott Lászlóra, aztán együtt megelőztük az emelkedőn a Vock Balázst, a lejtőn pedig felértünk a Pintér Kolosra. Kicsit feltartottak a lejtőn, de nem akartam egy előzéssel megkockázatni az esést, így vártam mögöttük türelmesen, aztán a meredek előtt gyorsan kikerültem őket és próbáltam megszökni a meredek lejtőn, de balszerencsémre tele volt lassú középtávosokkal így sajnos nem sikerült az akció. Innen egy enyhén lejtő út következett, ezt nagyon megnyomtam, bíztam benne, hogy legalább egyikük leszakad, ez bejött, mert a Kolos kapott közel fél percet tőlem ezen a szakaszon, a lejtő végén előztem meg a Zoránt, ő jött velem és sajnos elérkezett nálam a drámai pont, elkezdett görcsölni a jobb combhajlítóm (keveset ittam), így el kellett engednem a Zoránt :( , aztán a rövid meredeken kiálltam és gyorsan elpörgettem a kerekem ezzel elérve azt hogy le kelljen szállnom és a többieknek is mögöttem és mindezt úgy hogy ne lássák hogy gondjaim vannak. A rövid séta elég volt ahhoz, hogy a görcs elmúljon, a Zorán sajnos már messze járt, azért elindultam utána, de nem fűztem hozzá túl sok reményt. Úgy éreztem, hogy hátulról már nem fog senki sem utolérni, aztán a cél előtti aszfaltos szakaszon felért rám a Kolos, jó sok erejébe kerülhetett, mert volt előnyöm bőven és elég kemény tempót mentem, azon imádkoztam magamban, hogy nehogy kikerüljön és ritmustváltson, mert én azt már nem bírnám, de ha így érünk rá az utolsó lejtőre esélye sincs ellenem, van kb 20kg előnyöm plusz egy össztelósom. Aztán így történt, megindultam a lejtőn és még úgyis, hogy rendesen feltartottak 9mp-et vertem rá. Ezzel 15. helyen értem be, ez volt a célom, a 15-be kerülés.
Megvártam a többieket a célban, aztán beszélgettünk legalább negyedórát, utána még beszélgettünk :) , kitárgyaltuk a versenyt, ettünk, megvártuk az erdményhirdetést (néhányan érdekeltek voltak ebben a csapatból) és irány haza.
A verseny jól sikerült, talán idén most mentem a legjobban, annak ellenére, hogy a kifejezetten a 30fok fölötti versenyeket szeretem, jól bírtam a köveket, pedig túlfújtam a teleszkópokat és a gumit is. A pálya abból a szempontból feküdt nekem, hogy csak menni és menni kellett a széles nagy utakon és nem volt benne semmi technikás, trükkös rész, viszont sajnos keveset lehetett gurulni, igazi lejtő alig volt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése