2010. július 4., vasárnap

Duna maraton

2010. Július 4-én rendezték meg a XI. Duna maratont. A verseny Visegrádról indult. Itt is szokásosan hosszútávon indultam, ez 85,5km jelentett (az előzetesen meghirdetett 92km-rel szemben). Az idei viharok annyira tönkretették a pilisi utakat, hogy változtatni kellett rajtuk az előző éviekhez képest.
A rajtszámomat már előző nap átvették, így nem kellett annyira sietni reggel. Azért még így is 6kor kellett kelnem. 8.15re érkeztünk meg a Visegrádra, összeraktam a bringát, üdvözöltem az összes körülöttünk parkoló ismerőst, aztán már kezdhettem is a bemelegítést. Az első sorból rajtoltam, 6.-ként szólítottak be :) , ez volt a verseny egyik legjobb pillanata.
Nem tudtam, hogy mire leszek képes a versenyen, mert már két hete betegeskedem.
Az első hegy nem esett jól, sorban előztek meg a csapattársak és az első három női versenyző is elém került. Amikor kiértünk a terepre kezdtem jobban érezni magam, sorban előztem vissza a középtávosokat. Az első lejtőn viszont elnéztem egy vízmosást és estem egyet, kisebb horzsolásokkal megúsztam, de elfordult a stucnim, így azt újra be kellett állítani. Csak később vettem észre, hogy az egyik kulacsom teteje is letörött. Többen megelőztek a szerelés közben. Ami viszont hihetetlen, hogy többen a nevemen szólítottak és megkérdezték, hogy minden rendben van-e, nem hittem, hogy ennyien tudják, hogy ki vagyok. A szerelés után a sors megint úgy hozta, hogy újra (mint a BBF-en) Baros Bálinttal mentem tovább egészen a 46. km-ig. Az első Dobogókő mászásig eseménytelenül telt a verseny, kerülgettük a vízmosásosokat, sziklákat. Dobogókőre fel viszont már fáradtak a gyengébbek és szinte folyamatosan kellett előzgetni a dölöngélő sporttársakat. Jött a lejtő, az aszfaltról letérve olyan lejtőre értünk, ami szinte csak mozgó kövekből állt, ennek megfelelően sokan szereltek az út mellett. Aztán jött egy kis erdős szakasz, ahol tavaly végig toltuk a sárban. Idén csak kicsit nedves volt a talaj, végig lehetett normális tempóban haladni. Ezután viszont következett a verseny egyik negatívuma, megyek felfelé az aszfalton és jobbra bent az erdőben látok egy szalagot, gondoltam ez az új szakasz. Beljebb viszont nem volt jelzés, de voltak keréknyomok. Megyek tovább és kb 10perc múlva újra kiértem az aszfaltútra, ahonnan lekanyarodtam és már látszott, hogy nem kellett volna elhagyni az utat. Ezután jött az igazi új szakasz, olyan részek voltak benne, mintha ezer éve nem járt volna ott senki, méteres fű, belógó fák... Megyek továbbra is fölfelé a Bálint után, jön a tolós szakasz, max 15m-re lehetek lemaradva, hirtelen felnézek, a Bálint sehol. Rendben, gondolom eltűnt a hegy mögött, megyek tovább egyenesen, de olyan útra érek ahol csak cipőnyomot látni (a célban tudtam meg hogy a Buszo is ott tévedt el és az övé volt) és egyre nagyobb a gaz. Cipelem a bringát, már tudom hogy eltévedtem, káromkodok egyet, "Ez az utolsó Duna maratonom!" (persze ezt még átgondolom :) ). Szerencsémre meglátok tőlem kb 50m-re egy bringást tekerni, ott az út, megtaláltam a pályát. Persze jó pár percem elveszett itt. Akit láttam tekerni, az pont az egyik ellenfelem volt akivel szoktam meccselni. Dobogókőn utolértem. Innentől végig mögötte mentem, néhányszor maradtam csak le, amikor beszorultam egy-két középtávos mögé a lejtőkön. Nehezen lehetett haladni a lejtőkön, rájöttem, hogy nem csak felfelé van nagy különbség köztünk, hanem a lejtőkön is hatalmas a szakadék az átlag hosszútávos és az átlag középtávos között. Számításaim szerint közel 150 középtávost előztem meg az utolsó 38km-en, ennyi köszönömöt szerintem még életemben nem mondtam :) . Vissza a csatámhoz, az utolsó előtti lejtő alján már látszott, hogy az ellenfelem nem mozog túl jól, így megindultam, nem tudott velem jönni. Csak mentem és mentem és mentem... Aki tudott velem jönni rövid ideig az mind hosszútávos volt. A vízem már fogytán volt, de tudtam hogy mindjárt lesz egy frissítő, hát nem volt (pedig a kiírásban szerepelt)... Mentem tovább víz nélkül, az utolsó hegy tetején szerencsére ott volt a frissítő, 5 pohár víz gyorsan lecsúszott egy pedig ment a fejemre. Az utolsó lejtőt sajnos nem tudtam úgy élvezni, mint előző években, mert feltartottak. Mondjuk az vicces volt ahogy bénáztak a hírhedt meredek részen, ott szó szerint megálltam és megvártam ahogy eldőlnek , utána kikerültem őket. Ilyet olyan ritkán látok, meg kellett néznem :) .
Végül 5:03:14 lett az időm, ami a kategória 24. abszolút 45. helyre volt elég, sajnos nagyon hiányzott az a legalább 15 perc amit az eltévedésekkel elvesztettem. Az időmmel nem vagyok elégedett, viszont magammal igen, végig jó tempót tudtam menni.
A célba beérve benyomtam 2liter izot :) . Beszélgettem még egy kicsit, átvettem a polót, még enni is el akartam menni, de elfogyott a feltét a tésztáról. Ezután hazafelé vettük az irányt.
Értékelés:
Pozitívumok: Beszólítás, fényvisszaverő szalag
Negatívumok: A pályajelölés a hosszú körön borzalmas volt, elmaradt frissítő, elfogyott a kaja a célban.
A rajt:


Mászás közben:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése