Szilvásvárad Maraton - 2012.05.27.

Eljött Szilvásvárad is, a leghosszabb hazai maraton. Így utólag erősen vegyes érzéseim vannak a versennyel, de kezdjük a legelejéről.

Két hetet kell visszautaznunk az időben, valószínűleg Kínok Kínján a célban sikerült úgy megfáznom, hogy rá két napra már magas lázzal, hidegrázással feküdtem az ágyban. Annyira beteg voltam, hogy még orvoshoz is elmentem, nálam ez nagy szó. Ekkor bizakodó voltam azzal kapcsolatban, hogy a hétvégi Bakonyerdő Maratonon elindulhatok, de csütörtök reggel tudtam már, hogy ebből nem lesz semmi. Egészen vasárnapig az ágyat nyomtan. Hétfőn, 6nap fekvés után, kimentem egy laza gyógyítót tekerni, elég jól éreztem magam, nem igazán éreztem, hogy valami bajom lenne a betegségből visszamaradó torokfájáson kívül. Szerdán már-már teljesen úgy éreztem magam, hogy semmi bajom nincs, ezért kimentem montizni. Fülledt, párás volt az idő, a pulzusom az egekben volt és a lábaim sem voltak rendben, ekkor már tudtam, hogy lehet gondok lesznek hétvégén a versenyen. Csütörtök, péntek laza bringázgatással telt, pulzusom sem volt nagyon, úgy látszik megviselt a szerdai edzés. Pénteken már mondogattam magamnak, hogy "szilvás csak edzés, szilvás csak edzés, tartani kell a zónákat és vigyázni kell magamra". Persze nehezen tudom ezt feldolgozni, mert elmenni egy versenyre nem versenyezni mindig nehéz. Az időjárás előrejelzést mindig figyelem a versenyek előtt, szombat reggel már velünk volt az idő is, csak nagyon minimális esőt ígértek.
Szombaton mentünk a csapattal a versenyre, utazás, szállás profin meg volt szervezve. Albert Katival utaztam egy autóban, beszélgettünk edzésről, táplálkozásról, életmódról. Hihetetlen, hogy így ahogy él erre a teljesítményre képes, igazi őstehetség (fogok róla még írni ebben a bejegyzésben). Odaértünk, elfoglaltuk a szállást, átvettük a rajtszámot, szóval a szokásos. Közben megjött Blazsó Marci is (idéntől nálunk versenyzik), megmutatta az új bringáját, mit mondjak, kifejezetten nem rossz bringa :) . Este még elmentünk Eliékkel spagettizni egyet, hogy meglegyen a kellő szénhidrátfeltöltés, aztán az este/éjszaka maradék része a szokásos veszprémi jó hangulatban telt.
Reggel 7kor szólt az ébresztő, fel kellett kelni enni. Darás tésztát hoztam most reggelire, múltkor jól bevált, de talán kicsit túl sokat gyömöszöltem be otthon az edénybe, reggel meg nem akartam belőle meghagyni, így betömtem az összeset a fejembe (utólag nem volt túl jó ötlet, mert még a rajtnál is feszült tőle a gyomrom). Beszélgetés, kulacstöltögetés, gumifújás, öltözés után 9kor már indultam melegíteni. Az első utam a rajthoz vezetett, kíváncsi voltam, hogy be leszek-e szólítva, mivel előző héten nem versenyeztem, így idén 0pontom volt eddig. Meglepetésemre a 3. név a listán az enyém volt, meg is kérdeztem a versenybírót, hogy biztos ez a beszólítandók listája-e és a válasza igen volt. Érdekes, a szokásos hazai "káosz". :) Folytattam a bemelegítést, csak lazán tekertem, mert nyomta a gyomrom a kaja, közben elszopogattam egy kulcs izot is, hogy véletlenül se dehidratáltan vágjak neki a versenynek. A beszólítás és a rajt közti kb 15 perc jó hangulatban telt, nem stresszeltem magam a verseny miatt, szerintem a képeken is látszik. :)

Lassú rajttal indultunk, jöttek is hátulról a "vérengző fenevadak", akik nehezen a viselték a lassú tempót. Előreengedtem mindenkit, aki akart menni, én nem siettem sehova, nyugisan kezdtem. A hegy elején kb végigelőztek engem, aztán én 5-10perc múlva néhányukat vissza (soha nem fogom őket megérteni). Később megérkeztek a rajtnál beszorult középtávosok is, köztük Balázs, Kati és Bence is, ebben a sorrendben. Bencével haladtunk együtt egy jó ideig. Természetesen megint voltak tucatjával olyanok, akik az aszfalt után egyből meghaltak a meredeken, pozitívum, hogy legalább nem tolták a bringát, hanem képesek voltak tekerni is a rövid nagyon meredek szakasz kivételével. Idén újra merevfarúra ültem így elsőre nem élveztem annyira a köves sík részeket, aztán valamennyire azért sikerült megszokni. A hegytetőre szétesett már eléggé a mezőny így egyedül vághattam neki a lejtőnek. A mély avarnak nem örültem túlságosan, mert nem tudni, hogy mi van alatta, de azért eresztettem neki. Lefelé utol is értem pár embert köztük Katit és Umbyt is. Umbyra akartam tenni a kerekem, de nekem nem volt jó a tempója, nem mehettem azon a pulzuson így leszakadtam. Közben Bence és Kati is utolért felfelé és továbbmentek. Én csak mentem a saját tempómat aerob zónában az Ördögoldal előtt, ennek meg is volt az eredménye, mert a meredek emelkedőn befogtam pár nem tartalékoló sporttársat is. Katit is sikerült utolérni az Ördögoldal tetejére, de a sík részen nyomott egy kövér gázt és simán otthagyott. A sípályára megint utolértem, mondjuk ott megint nagytányéron mentem fel. Úgy néz ki, hogy idén képes vagyok lassú fordulaton is nagy teljesítményt leadni.

 A frissítőpontnál elvettem egy pohár vizet, aztán következett a gurulóverseny a kátyútengerben. Kati még mindig előttem volt, persze utolgurultam könnyedén, mert nehezebb is vagyok meg ez az én terepem, de megelőzni nem volt egyszerű, jó íveken kanyarodott és elég brutálisan gyorsított ki a kanyarokból. Két férfi! sporttársat meg is előztünk a lejtő felső szakaszán, aztán az egyik egyenesben azért megelőztem és folytattam a gurulást. Közben Dantét (Csabit) is utolértem, az új bringájával sem gyorsabb lefelé :) . Újabb mászás következett és itt már kezdtem érezni, hogy a lábaim nincsenek teljesen rendben, mintha üresek lennének és görcskezdemények lennének benne. Innentől növeltem a folyadékbevitelt és elkezdtem a jól bevált görcs elleni tablettáimat enni. Felfelé elég sokan visszaelőztek és közben Bencét is utolértem, éppen a bringáját szerelte, megint elhagyott egy lánckerékcsavart. A hegytetőn újra összefutottam Dantéval és együtt mentünk végig a fennsíkon "teadélutánt tartva" :) . A frissítőnél megtöltöttem mindkét kulacsomat, ettem is valamit, mert már felszívódott a tészta. A sziklakertnél Csabi száguldozni szeretett volna, de kicsit visszafogtam a tempóját (kezdem érteni miért amortizál le mindent, ott megy ahol nem kell és nem ott ahol kell :) ), aztán a rövid pici emelkedőn begörcsölt és egyedül maradtam. A lefeléken hoztam a tőlem elvárhatót, nem húztam feleslegesen a féket :) , a karom viszont egyre inkább elfáradt, folyamatosan úgy akartam fogni, mint az országúti kormányt és kicsinek éreztem a bringát. Felsőtárkánynál nagyon utáltam a hosszú lapos emelkedőt, aztán azutáni meredeket még inkább. Egyre jobban fájt mindenem, de legalább pulzusom volt. A Szarvaskő előtti lejtőn már annyira fájtak az ujjaim, hogy többször csak felkönyököltem a kormányra, hogy pihentessem őket. Szarvaskőnél még megtöltettem a kulacsaimat, hogy többször már ne kelljen megállni. Nem volt túl sok víz a patakban, mondhatni szárazon meg lehetett úszni a történetet. Ezután jött a pálya legrosszabb emelkedője, hosszú, meredek és mindig besüt a nap. Itt már lógott a fejem, minden bajom volt, ilyen rosszul nem mostanában éreztem magam versenyen, de még mindig volt pulzusom, tehát a keringés még bírta. Felfelé utolért egy salgótarjáni srác, rátettem a kerekem és csak mentem utána, legalább valaki diktálta a tempót. Iszonyat hosszú így 92km tekerés után ez a hegy. Aztán végre lejtő jött. Ha nem fájt volna mindenem akkor még lehet élveztem is volna. A lejtő legvége egy aszfaltozott út, ezt már nagyon élveztem. Jó döntögetni a kanyarokban a bringát. Az eső is elkezdett csöpögni, az kellett volna még nekem, hogy elázzak, de szerencsére nem erősödött és hamar elállt. Elérkeztem az utolsó hegyhez, a Katonasírokhoz. Már az egyre jobban emelkedő aszfalt is szívta rendesen az erőmet, de amikor elfogyott az aszfalt már a túlélésért küzdöttem, az érdekes az, hogy a nagyon meredeken viszont tudtam haladni, ezt nem tudom hova tenni. Végre elfogyott az emelkedő és jöhetett a lejtő. Nagyon nem szerettem ezt a lejtőt, nem lejtett eléggé, rázott, hosszú és unalmas volt, egy bringással sem találkoztam ezen az 5km-en.
6:05:40 alatt teljesítettem a távot (kategória 16. abszolút 46.). A célban megfogadtam, hogy én idén többet nem indulok mtb versenyen (persze azóta már változott a véleményem), szörnyű élmény volt ez a maraton.
A célban elüldögéltem még egy darabig, konkrétan az eredményhirdetésig, ettem gulyást, beszélgettem a többiekkel, megcsodáltam Eli új bringáját, ami az első versenyén eltörött (kiszakadt az elsőkerék a villából). A csapatból Kati és Marci is érdekelt volt az eredményhirdetésben, mindketten megnyerték a kategóriájukat és Marci a versenyt is. Ezután mindent beszórtunk a kocsiba és elindultunk haza.

Összességében ha végiggondolom az egészet akkor nem mondhatom, hogy rosszul mentem. Ennél többet nem várhatok el magamtól akkor, amikor még fel sem épültem egy komoly betegségből, ráadásul nem edzek hosszúakat és alig ülök montin. Kész csoda, hogy még ennyire megy. Majd meglátjuk, hogyan lesz tovább.

Kínok Kínja - 2012.05.13.

Hagyományosan idén is május második hétvégéjén rendezte meg az Esztergomi Küllőszaggatók KE a X. Kínok Kínja mezőnyversenyt. Az időjárás is a már jól megszokott formáját hozta, a verseny napjára lehűlt a levegő és feltámadt az északi szél, az előző két évhez képest egyedül az esőt úszták meg versenyzők. A pálya az előző évivel megegyezett, mindössze annyi különbség volt köztük, hogy idén teljesen a hegytetőn volt a cél, összesen 120km volt a táv kb 1400m szintkülönbséggel. A pálya útvonala végighaladt a Gerecse legtöbb emelkedőjén és végezetül Esztergomba visszatérve felment a Vaskapu erdészházhoz.

A hét elejével kezdem, a hétfői pihenőnap után keddre elég jól regenerálódtam a fonyódi versenyből, mert majdnem teljes értékű edzést tudtam végezni, úgy látszik nem "fogott meg" annyira az a verseny. Viszont a szerdai sprintedzésen elég fáradtnak éreztem a lábaimat. Csütörtökön egy elég különleges montit volt alkalmam használni (majd még írok róla), így kimentem terepre edzeni. Pénteken és szombaton csak laza egy órás regenerálókat mentem, mert teljesen ki akartam pihenni magam a versenyre. Szombat délután a jégkorong játékvezetői szezonzáró vacsorára voltam hivatalos, ez jó alkalom volt arra, hogy feltöltsem a szénhidrát és folyadék raktáraimat. A héten sikerült szereznem egy könnyebb kerékszettet is, így már 8kg alatt van a bringa súlya. Este minden fel lett készítve a versenyre, reggel már csak be kellett ülni az autóba és elvezetni Esztergomig. Az eddigiekhez képest viszonylag korán kellett kelni, ráadásul az idő is lehűlt, sokkal tovább tudtam volna aludni, ha nem kell versenyezni menni. Most szembesültem azzal a ténnyel, hogy Esztergomig nincs rendes út, rosszul van kitáblázva és kacsringós, hullámos utak vezetnek át a Gerecsén (addig amíg nem én vezettem ez fel sem tűnt), néha olyan érzésem volt, hogy eltévedtem. Egy órával rajt előtt értem oda, nem siettem a hűvös idő miatt, túl sokat nem akartam melegíteni. A nevezés elég gyorsan ment, utána még beszélgettem egy kicsit az ismerősökkel, aztán átöltöztem és elmentem melegíteni. Vittem magammal teljes tavaszi/őszi öltözetet, de sportcsarnok udvarán elég barátságos volt az idő, ezért csak hosszúujjas felső aláöltözőt és egy szélálló kamáslit vettem fel a nyári ruha mellé. Ennek megfelelően melegítés közben majdnem "megfagytak" a lábaim.
A rajtnál csak hátra tudtam beállni, de ez nem gond, mert a várostábláig csak lassúrajt van, addig van idő előre menni. Pillanatok alatt sikerült is felmennem a mezőny legelejére, de egy körforgalmat elnézve már megint a mezőny végén találtam magam. Ezután az éles rajtig sikerült kb a mezőny feléig felküzdenem magam. Az éles rajt után sem volt tempó, csak úgy gurulgattunk regeneráló pulzuson, emiatt meg is indultak a szökési kísérletek, de ezekre sem reagált senki. Nem igazán értettem, hogy most mi van. Végre kiértünk a széles útra és csak úgy előregurultam és mentem egy alaptempót. Engem nem engedtek el, de legalább haladtunk valamennyire és közeledtünk az egyik szökésre. Aztán Tátnál jöttek a lószok, örültem, hogy végre lesz valami, de csak annyi történt, hogy kicsit gyorsabban mentünk, mint eddig. A körforgalmaknál jobban meghúzták elöl, de nem volt akkora tempó, hogy gondot okozzon a körforgalmak bevétele.

Dorog után jött az első emelkedő, itt mentek elöl egy erősebb tempót, de még 90%-on is simán tudtam velük menni. Utána a lejtőket is meghúzták, ezért egyesével mentünk, itt csak a nagyon béna lejtőzőket lehetett leszakadni. Be kellett mutatnom egy-két érdekes kanyarvételt, hogy ki tudjam kerülni a bénázókat, de minden gond nélkül sikerült elöl maradni. Ezután rákanyarodtunk a pofaszeles szakaszra, itt kicsit visszalassultunk. Én nem dolgoztam semmit, csak lógtam rajtuk a sor végén. Ha már elengedték az elején a szökést akkor dolgozzanak ők, ha utol akarják érni (én azt sem tudtam kik és hányan vannak a szökésben). Tudtam, hogy a pofaszeles szakasz után jön majd egy-két emelkedő, ahol lehet támadni és ezért nem árt figyelni. Próbálkoztak is elöl megszabadulni a fölöslegtől, de nem voltak annyira erősek, hogy ezt megtegyék. Ezután a hátszeles részen próbálkoztak még, de ez elég komolytalan volt, kevés ember van ebben a mezőnyben, aki tartósan el tud tőlem szakadni lejtős-hátszeles részen.
Újra ráfordultunk a pofaszélre és itt már voltak 10+%-os rövid emelkedők is, egy-két ember már rövidebb időre képes volt elszakadni a bolytól. Nem értettem, hogy kire, mikor, miért megyünk, de végül nem lett életképes szökés. Mondjuk egyszer kicsit megijedtem, amikor az egyik meredeken több embernek beállt előttem a lába és szétszakadt a sor, szerencsére mások összekötötték a sort és így nem lett gond. Innentől már nagyon figyeltem, hogy elöl legyek. Tarjánnál a hegy előtt már nagyon nem volt tempó, ekkor kimentem a boly mellé és megnéztem, hogy pontosan kik vannak itt, ezután beálltam az első 5 ember közé, hogy ha gondjaim lennének akkor se szakadjak le. Megkezdtük a hegyet, itt váltottam le először elöl a kicsire, nem volt annyira nagy a tempó, egy Balaton Party KE-s (később megmondom a nevét :) ) versenyző lógott meg tőlünk egy kicsit, de Makács Gabi vezetésével elkezdtük üldözni és gyorsan utolértük, ekkor pár helyet visszacsúsztam, de a hegytető közeledtével már újra az első 6-7 emberben voltam.

 Aztán jött a lejtő, gondoltam, ha már felfelé is jó tempót mentünk akkor menjünk lefelé is azt :) , előreálltam és lejöttem a hegyről 53/11-ben (megmondom őszintén ezt már elterveztem előre itthon, hogy ha lesz rá lehetőségem akkor itt mindenképpen megpróbálom). A lejtő aljában visszanéztem és csak a Balaton Party-s versenyző jött velem és a távolból egy Bátorfi-s versenyző közeledett ránk, ekkor lassítottam, hogy legyünk hárman. Összeálltunk és egész jól haladtunk, innen még 30km volt Esztergomig nagyrészt oldalszélben. Az emelkedők nagyon rosszul estek ebben a tempóban, de még pont kibírtam őket leszakadás nélkül (biztattak is a többiek, hogy menjek). Felfelé a Balaton Party-s versenyző dolgozott, mi meg a Bátorfi-s sráccal lefelé és síkon mentünk sokat. Közben utolértünk egy másik Bátorfi-s versenyzőt is, egy ideig lógott rajtunk, de már nagyon fáradt volt és leszakadt a síkon. Nem mentünk gyenge tempót, a hosszú egyenesekben sem láttuk már a mezőnyt. Egy KSI-s fiatal srácot is megfogtunk, gyűjtöttünk tőle egy kis infót, kiderült, hogy előttünk már csak egy 3 fős szökevénycsoport van a Fejes-Vígh-Bacsek trió, korosztályon belül mindegyikünknek biztos a dobogó, ha nem ér utol minket a mezőny. Esztergomban az emelkedő elején megbeszéltük, hogy innentől mindenki a saját tempójában fog felmenni a hegyre, a Bátorfi-s versenyző kicsit ellépett tőlünk, mi meg hárman együtt mentünk felfelé kb a hegy feléig, ott meredekebb lett a hegy és kijöttek a hegyimenő különbségek, én kerültem leghátra. Az 1km-es táblánál megláttam az egyik hosszabb egyenesben a mezőny felvezető motorosát, ekkor kicsit aggódtam, hogy utol fognak érni, de mentem ahogy tudtam. 700méternél jött a legnehezebb szakasz, kb 15%-os volt az emelkedő, ülve el tudtam hajtani a 39/27-et. 300méternél visszanéztem és kb 30méterre jöttek mögöttem, de innentől már nem volt nehéz a pálya. Leváltottam kettőt és nyomtam neki ahogy tudtam, a cél előtt kb 50méterrel még visszanéztem és láttam, hogy innen már nem fognak utolérni és elvettem a terhelést. Az eredménylista alapján 3 másodpercem maradt a végére. Kategória 3. (Fejes és Vígh mögött!), abszolút 7. lettem.

A célban tudtam meg, hogy kikkel voltam szökésben, a Balaton Party-s versenyző Dányi Pál (Umbyék mennyi történetet meséltek róla), a Bátorfi-s Lengyel Gábor, így már érthető, hogy miért ment ilyen jól síkon és lefelé, ő is jó időfutammenő. Tökéletes elmenésbe kerültem bele.
Közben egyre több ismerős érkezett be a célba, így volt kikkel beszélgetni a célban az eredményhirdetésig.
A eredményhirdetés érdekesen alakult, mert csak én voltam ott a kategóriámból, aztán utána sikerült előkeríteni Fejes Gabit, így már ketten állhatunk a dobogón.
Értékelés, elégedett vagyok ezzel az eredménnyel, ebből többet nem lehetett kihozni. Gondolkozhatnék azon, hogy mi lett volna ha... , de ez pont jó így ahogy van.

I. Bianchi Kupa - Fonyód - 2012.05.06.

Idén egy új versennyel gazdagodott az országúti Magyar Kupa, a Bianchi Kupával. Fonyódon már évtizedek óta szerveznek országúti versenyeket, de most új pályával várták a versenyzőket. Többféle kategóriában és távon lehetett indulni, mindenki megtalálhatta a magának megfelelőt. A pályák 6km-es kis Fonyód körökből, 30km-es nagy körökből és a két kör közti átvezető szakaszból álltak. Az elit futamnak összesen 115km-t kellett megtennie, ez 2 kis kört, 2 nagy kört és újra 2 kis kört jelentett. A pálya lényegében síknak volt nevezhető egy-két kisebb dombbal megfűszerezve. A szép napsütéses időt a kellemetlen oldalszél tette tönkre a kerékpárosok számára vagy éppen ez tette izgalmassá a versenyt.

A péti időfutam után nem pihentem, négy napos hétvége volt így hétfőn elmentem montizni a fehérvári srácokkal, megmutattuk két veszprémi ismerősnek a mi "hegységünket", a tempó nem volt nagy, 4 órát kóvályogtunk a hegyen, az tette kicsit izgalmassá a bringázást, hogy elhatároztam, hogy csak nagytányéron fogok aznap bringázni. Igazából nem éreztem úgy, hogy elfáradtak volna a lábaim. Másnap Tóth Andrissal mentem el zirci indulással Kőrisezni. Lényegében idén akkor először jártam 150m-nél nagyobb szintkülönbségű hegyen. Andris elég jó tempót ment, az első Kőris mászásnál csak egy kicsit maradtam le tőle, de utána már a lábaim nem akarták az anaerob zónát. Szegénynek így folyamatosan vissza kellett jönnie értem. Az viszont elég pozitív meglepetésként ért, hogy nem felejtettem el montizni, pedig idén csak hatodjára ültem a montimra.
Már ekkor elkezdtem jobban nézegetni a hétvégi fonyódi verseny kiírását, eredetileg nem terveztem, hogy megyek, de szimpatikusnak tűnt a pálya, kevés szint, kevés, de erős versenyző, el kéne rá menni. Hét közben kérdezgettem pár ismerőst, hogy milyen ez a pálya, mindenki pozitív véleménnyel volt róla. Csütörtökön elmentem az országútisokkal egy kicsit bringázni, a sík részeket kicsit meghúzogattam, de különben laza volt a tempó. A szombat reggeli edzésre is lenéztem, legalább húszan voltunk így nem kellett sokat vezetni, 1óra után én vissza is fordultam, nem akartam sokat menni verseny előtt. Délután még felhívtam Gézát (aki Laci), hogy beférek-e hozzá vasárnap. Azt mondta, hogy igen, így nem kellett egyedül leautóznom Fonyódra. A szénhidrát és víztöltést kihagytam, mert fogynom kell és úgyis csak edzésképpen indultam a versenyen.
Reggel annyira nem kellett korán kelni, magamtól felébredtem. Nem aludtam olyan jól, mint az időfutamok előtt, úgy látszik a mezőnyversenyek jobban pörgetnek. Reggelire a már bevált zabpelyhet kakaóval és kis tejjel ettem, aztán átgurultam Gézához. Arany Gabi is utánam pár perccel érkezett, ő is Gézával utazott. Ezután még felvettük Németh Zolit is, ő eljött megnézni a versenyt. Kicsit késve értünk oda, de még simán lehetett nevezni. Öltözés, kaja, ivás és mentem melegíteni. Két kört mentem melegítésképpen a kis körön. A rajt/cél majdnem teljesen a dombtetőn volt, végig nagytányéros volt az emelkedő, szóval nem volt annyira vészes. Bemelegítés közben majdnem sikerült összetörnöm magam, egy Cervelo-s versenyző csak úgy megfordult előttem, szerencsére egy kicsit érte el a combomat az első kereke.
Dél előtt egy kicsivel beálltam a rajtba, kb 50-en lehettünk, délben lassú rajttal legurultunk a lejtőn és lent megálltunk. Egy kis észosztás (más kategóriába indulókat visszarendelték a helyükre) után végül elrajtoltunk. Nem volt brutális tempó az első körben, de azért haladtunk. Mindenki előre akart menni, én így beálltam a mezőny legvégére. Az első emelkedőn annyi gondot okozott ez, hogy kerülgetnem kellett azt a pár embert, aki nem bírta a hegyet. A lejtőn mindenki nagyon óvatosan ment. Ebben a körben már megkezdődött a "játék", voltak szökési kísérletek. Én nem dolgoztam semmit, szépen ültem hátul a mezőnyben. Az emelkedőn nem akarták szétszakítani sort, aztán megint óvatosan legurultunk és elmentünk a nagy kör felé. Itt éreztem, hogy lehet baj lesz abból, hogy hátul vagyok, mert erős oldalszél fújt az átkötő szakaszon és ha leszéleznek elöl akkor szétszakadhatunk, de azzal nyugtattam magam, hogy erős vagyok síkon, nem kerülhetek bajba. Az elején egész jól ment, de nem számoltam azzal, hogy ennyien nem fogják bírni és sokszor kell összekötnöm a sort. Közben elöl Arany Gabi esett át SzoBán, mindenki szerencséjére nem az útra estek, hanem fűbe, így nem lett tömegbukás. A sor legvégére kerültem, az előttem menő szinte már a fűben ment így nem volt túl sok szélárnyékom az oldalszélben. Elöl akcióztak egyet és az előttem menő leszakadt, gyorsan kikerültem, de már nem tudtam elcsípni a sor végét, így teljesen megszűnt minden szélárnyékom. Üldöztem a sort, de 10-20méternél nem tudtam közelebb menni, nyomtam neki maxon kilométereken keresztül, aztán egy rövid szakaszra beértünk egy szélvédett helyre és itt sikerült elkapnom a sor végét, utánam fél percre Arany Gabi is felért a bukásból. Nemsokára elfordultunk jobbra és végre pofaszelünk volt. Itt szépen meg lehetett bújni a mezőnyben és kipihenni az előző szakaszt, Speciár Viktorral gurultunk a mezőny végén. 10-15km-en keresztül békésen haladtunk, aztán elöl megint elkezdtek akciózni, kialakult egy többfős elmenés. Láttam, hogy Ivanics int a csapattársainak, hogy álljanak össze üldözni a szökést. Előre néztem, ezt még én is meg tudom fogni egyedül, egy pillanatra úgy döntöttem, hogy elindulok utánuk, de az agyam gyorsan felülírta ezt a gondolatot, minek dolgozzak, úgyis megfogjuk őket. Aztán távolodtak egy kicsit, aztán még jobban és Arany Gabi is kilőtt, elindult az elmenés után. Ekkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy lehet mégsem fogjuk meg őket. Nézegettem az elejét, hogy hogyan haladunk. Nem haladtunk jól, távolodott a szökés. Elhatároztam, hogy én is felmegyek a szökésre, elindultam egész jól haladtam, közeledtem is rendesen, ketten közben rám tették a kereküket, egy idő után gondoltam, hogy vezessenek ők is, ha utol akarjuk érni az elmenést, de kb 2-2 másodpercet tudtak menni, aztán megállt a lábuk. Újra előre mentem és folytattam az öngyilkos tempót. Most már nem jött velem senki. Pár percig mentem így, de igazán nem közeledtem már, kb félúton voltam a két boly között, nem láttam tovább értelmét az üldözésnek, így visszaszivárogtam a mezőnybe. Elüldögéltem újra hátul, aztán jött egy kisebb emelkedő. Itt atomjaira hullott a mezőny. Egyesével mentünk a domb után. Pechemre megint bekerültem két boly közé. Az előttem lévő üldözte az elmenést, a mögöttem lévőben meg már csak gyengék voltak. Elkezdtem üldözni az előttem menő bolyt, dolgoztam rendesen, hogy utolérjem őket, néha 60km/h fölött is mentem. Miután utolértem őket mentünk még egy-két km-t gyorsabban, aztán beletörődtek, hogy mi már nem fogjuk meg a szökést. Aztán újra jött a pofaszeles szakasz, itt senki nem akart vezetni, szép nyugisan gurulgattunk. Ekkor tűnt fel, hogy Süle Robi is itt van a mezőnyben, sokszor magára vállalta a vezetést, közben találtam magamnak egy beszélgető partnert is (vagyis inkább ő talált engem). Egy-ketten dolgoztak elöl és még szökni is akartak tőlünk (de hova?), de azt azért nem hagyhattuk. Valahogy előre keveredtem én is és vezettem egy közepesnél erősebbet és máris szökésbe kerültem, ahogy ez feltűnt egyből abbahagytam a tekerést. Szóval gurulgattunk, aztán újra elértük az oldalszeles átkötő szakaszt. A Cervelo-sok egyből elkezdtek támadni, engem túlzottan nem érdekeltek, jó volt nekem a mezőnyben, mindegy volt, hogy 15. vagy 40. leszek. Valamennyire azért haladhatunk az oldalszélben, mert páran leszakadtak rólunk, Süle Robi is. Újra visszaértünk a kis körre, itt megint páran megszöktek (de ők is hova?), felmentem a mezőnnyel a dombra és már csak egy kör volt hátra. Éreztem már a vízhiányt az izmaimban, kb egy órával ezelőtt már elfogyott minden innivalóm, a combhajlítóm közel volt a görcshöz. Éreztem, hogy a következő körben már csak nagyon finoman mehetek föl, különben berántja a lábam, ennek megfelelően le is szakadtam az utolsó emelkedőn a többiekről és kistányéron feltekertem.
2:57 lett az időm 115km-re (31. hely), ami elég jó ahhoz képest, hogy a verseny második felében már nem igazán haladtunk. Azt nem mondom, hogy élveztem a versenyt, mert nagyon sokat szenvedtem. A funkcióját betöltötte, edzésnek jó volt.
A verseny után kaptunk helyben készült gulyást, ami elég forró volt, még most is érzem a nyelvemen. Az eredményhirdetést megvártuk, mert Géza dobogóra állhatott. Aztán elindultunk hazafelé, de most már a Vicces is velünk jött.

Péti Nagydíj - 2012.04.29.

A Péti Nagydíj Időfutamot immáron 12-edszer rendezte meg a Bakony Bike KE. A pálya a hagyományos sík-dombos Pétfürdő-Csákány-híd-Ősi-Berhida-Pétfürdő volt, amelynek hossza 21km. Kellemes nyári meleg és ezen a környéken ritka kellemetlen erős déli szél várta a bringásokat.

Eljött végre a péti verseny is. Ez volt az idei második versenyem és egyben időfutamom. Az elmúlt pár héten kevés időm volt hétvégente versenyre járni, így azok kimaradtak, ami annyira nem is baj, mert felkészülésileg még nem vagyok a csúcson, kell még pár hét, hogy megtaláljam a formám. A péti versenyre azért készültem valamennyire, végeztem egy-két időfutam edzést is, ráadásul a pályán (edzésmunka szempontjából ez lényegtelen, de legalább tudtam, hogy pontosan mi után mi jön), mivel mindössze 45percre van tőlem kerékpárral. A bringán nem történt semmi átalakítás, pedig szerettem volna legalább szép fényesre polírozni a felniket, de nem fért bele az időkeretembe, kellett a másik bringákat is szerelni. Ez a verseny is a pihenőhetemre esett éppúgy, mint az előző. Ennek megfelelően nagyjából sikerült is regenerálódnom az előző heti erős edzésekből. Már hét elején figyeltem az időjárás előrejelzést, nyári meleget és erős, viharos déli szelet ígértek (ez pont a megszokott északi ellentéte). A meleg nekem jó hír, jobban bírom, mint az átlag, de a szelet én sem kedvelem annak ellenére, hogy jól haladok benne. Az áttételeket illetően gondolkoztam még egy kicsit, kell-e hátra a 12-es? Az edzések alapján kell. A 11-esen is gondolkoztam még, de elvetettem, mert csak nem kell 60km/h fölött menni tartósan. Az előnevezésem alapján 11:59-re kaptam rajtidőpontot. Verseny előtti nap beköszöntött a nyár, a szervezetem vízvisszatartása azonnal megnőtt. Úgy éreztem magam, mint egy lufi, ami mindjárt kipukkad. Szerencsére este ahogy hűlt vissza a levegő a szervezetem megszabadult a felesleges víztől, a lábaimat a pihentség ellenére még mindig kicsit nehéznek éreztem.
A verseny reggelén sokáig aludhattam, mert nem kellett messzire mennem és úgy, mint múltkor nagyon jól aludtam az éjszaka, pedig ez az előző szezonok alapján nem jellemző rám, lehet már rutinból versenyzem. Reggeli, összepakolás és irány Pétfürdő.
10óra után egy-két perccel értem oda, pont Lengyel Gábor jött velem  szembe a pályán. A rajtszámátvétel pillanatok alatt megvolt, nem kellett sokat várakozni. A bringát összeraktam és elgurultam a rajthoz, megnézni, hogy jól működik-e és beszélgetni Lacival (laciklon), aki a rajtoltató szerepét töltötte be ezen a versenyen. Kb 20-25 percig nem hagytam elaludni az éjszakás műszakja után, aztán visszamentem a kocsihoz átöltözni és melegíteni. A görgőnek találtam egy árnyékos helyet, ahol még fejmagasságban a kulacsomnak is volt hely (mivel az időfutambringán nincs kulacstartó). A melegítés első fele jól ment, de a másodikban éreztem, hogy magasabb intenzitáson hamar savasodik a lábam. 40perc melegítés után leszálltam, görgő vissza a kocsiba, a szokásos tabletták, zselé beszed, egy utolsó könnyítés magamon és irány a rajt.
Pont Mogyorósi Máté után rajtoltam, egy idén feltűnt fiatal jó időfutammenő bátorfis versenyző (nem tudom honnan szedik ezeket az időfutammenőket a bátorfisok tucatjával...). Tudtam, hogy esélyes a kategória győzelemre és ha őt meg tudnám fogni akkor én nyernék, persze ennek nincs túl nagy esélye jelenleg. Neki se volt senkije, aki megfogta volna a rajtnál, így én sem problémáztam ezen. Beálltam a rajtba, nem izgultam, nem pörögtem, egész oldott hangulatban voltam. És RAJT. A pulzusom pillanatok alatt felment a zónába (ez jó jel). Az első kanyarba jól belementem egy gödörbe, kész csoda, hogy a könyöklők kibírták. Jött a lejtő oldalhátszélben és már forgott is az 53/12. A lejtő aljában van egy éles jobbos, ami még szörnyű minőségű is, de sikerült bevennem óvatosan, kis kiállva kigyorsítással újra felvettem az utazósebességemet, de már nem mentem olyan gyorsan mivel enyhén emelkedett az út és éreztem az oldalszelet is. Ezután következett egy jobbos, ami rávitt a hosszú egyenesre. Az elején kicsit lejtett és fák is voltak, itt még haladtam elég szép tempóban, de ahogy elfogytak a fák, folyamatosan visszaváltogattam. A pulzusom kb pont jó volt, úgy terveztem, hogy ezen az erős szembeszeles szakaszon nem fárasztom el magam, tartalékolok a dombos részekre. Ennek ellenére nem haladtam rosszul, de nem mindig találtam a helyem a nyeregben és a pedálfordulatom is szerintem a szokásosnál kicsit alacsonyabb volt. Ősire beérve a házak megfogták a szelet, ennek megfelelően fel is gyorsultam, de egy szakaszon ráfordultunk a tiszta szembeszélre, itt úgy éreztem, hogy le kell váltanom a kistányérra, de nem tettem és inkább megoldottam erőből. Végre ráfordultam a berhidai útra, itt az eddigiekhez képes hipersebességre kapcsoltam, persze csak addig, amíg el nem fogytak a házak, mert onnantól jött az erős oldalszél. Engem is elég rendesen lökdösött, nem tudom mit csinálhattak a telekerekes kollégák (ha valamelyikül olvassa ezt, akkor nyugodtan elmesélhetné). Emelkedő, erős oldalszél, ezeket kell még túlélnem és ráfordulhatok a célig tartó hátszélre. Szerintem nem sikerült olyan rossz tempóban teljesíteni ezt a részt, bár a pulzuskontroll még tartott (utólag már tudom, hogy nem kellett volna), aztán lejtő és egy tucat bringás kikerülése és végre Berhidán ráfordulhattam a hátszélre. Itt már éreztem, hogy ebből nem lesz meg az áhított 30percen belüli idő. Hamar végigváltottam a teljes hátsó sort és a jobban lejtős részen elfogyott az áttételem, kevés volt az 53/12, km-óra hiányában nem tudom mennyivel mehettem, de a pedálfordulatból kiindulva bőven 65km/h fölött lehettem. Hajtottam végig az 53/12-t egészen Pétfürdőig, ahol az emelkedőn egyet-kettőt visszaváltottam és újra vissza 53/13-ra majd 53/12-re és már bent is voltam a célban
Saját mérés alapján 30:49 lett az időm (a hivatalos szerint 30:58, de mindenkinél volt +8-9mp, ez azért lehetett, mert nem egy helyen volt a rajt és a cél és órák nem egyszerre indulhattak emiatt). Nem tudtam, hogy ez mire elég ebben az időben és mezőnyben, csak reménykedhettem, hogy elég lesz a dobogóra. Úgy voltam vele, hogy mindenképpen megvárom az eredményhirdetést, mert bármi lehet. Kellett is várnom rá pár órát, mivel még jó páran rajtoltak utánam. Az időt azt sikerült elütni Lőrincz Petivel és a Bakony Bike-os barátaival. Az amatőr kupafutamokon megszokott módon volt enni-innivaló a "célban", sőt még tombolasorsolás is volt elég sok nyereménnyel (mondjuk én nem nyertem semmit :) ). Végül megszületett az eredménylista. Mindenki gyorsan odaözönlött és nem sokat lehetett látni. Szerencsére magamat a lap felső részén kellett keresni, így gyorsan kiszúrtam magam, kategória 3. hely abszolút 10. hely (vagy 11.). Már mentem is gyorsan a mezemért :) . Csak a régi mezem volt kéznél, amiben melegítettem, a másikat valahová elástam a kocsi csomagtartójában, ezért vagyok a régi mezben a dobogón (a legújabból még úgysincs, mert gyártás alatt van). Eredményhirdetés, gratulációk, aztán elindultunk hazafelé (indultunk, mert Petit még hazahoztam Fehérvárra, mert nem volt kedve hazatekerni :) ).

Értékelés, előzetesen elégedett lettem volna ezzel az eredményemmel, a kategória első öt volt a cél, de így utólag nem lehetek teljes mértékben elégedett, mert nem jött ki belőlem minden ezen a versenyen, el sem fáradtam a végére és az átlagpulzusom is lehetne ilyen időben legalább 4-5-tel magasabb. Arra jó volt, hogy látom, hogy van erőm és jobban le is tudom adni, mint tavaly ilyenkor. Kíváncsian várom a szezon további folytatását.
Képek hamarosan.
Eredmények:

Kerékvár-BÉKÁS Időfutam Budapest Bajnokság, 2012.04.01.

Idén április 1-jén, rendezték meg a Kerékvár-Békás időfutam versenyt, ami ugyanúgy, mint tavaly az Amatőr Kupa 2. futama és a Budapest bajnokság is volt egyben. Találó volt, hogy Bolondok Napján tartották a versenyt, mert épeszű ember nem bringázik viharos szélben és 10fok alatti hőmérsékletben. A zord időjárás ellenére is több százan rajthoz álltak, köztük voltam én is. Következzen a beszámolóm.

Régen írtam már ide (aki figyel, az láthatja, hogy a Revomagon jelennek meg írásaim), de a versenyszezon kezdetével most már rendszeresen fogok jelentkezni versenybeszámolókkal. Ezt az időfutamot választottam az idei első versenyemnek, pont belefér a felkészülésembe. Idén nem az a cél, hogy minél több versenyen induljak, hanem inkább a minőségre megyek, ezért nem is mentem el az eddigi versenyekre, mert fizikálisan és mentálisan is csak leépítettek volna. Tavaly szezon végén már látszott, hogy jó lehetek idén az időfutamokon, ezért a bringát is megtunningoltam egy kicsit. Szereztem új kerekeket, kormányt, nyári kamáslit (amiben most lefagyott volna a lábam) és vékony "nagyonfeszülős" hosszúnadrágot. (Akit nem érdekel a technika, az most ugorjon egy kicsit.)

Ilyen lett a bringa. A kerekekkel szerencsém volt, a véletlen (vagy a sors?) műve volt, hogy egy fehérvári bringás el akarta adni nekem még ősszel, akkor gondolkodtam rajtuk, aztán most februárban döntöttem, hogy kellenek nekem. Nem mai darabok, legalább 10éve nem gyártják őket, de még szépen futnak, az első felni van egy kicsit megütve, de csak erős fékezésnél érzem. Remerx Grand 36mm magas aero felnik, DT new aero küllők (elöl 18, hátul 24) és Miche Excel agyak (a hátsó félig iparis, félig kónuszos).

A kormány is érdekes módon került hozzám, vaterán egy fékváltókar hirdetésben láttam meg (valójában a stucni kellett először, aztán a kormány is jó lett "valamire") és éppen ismertem az eladót, írtam neki, hogy kéne a kormány és a stucni . A könyöklő ismerős lehet tavalyról, de kapott egy pár váltókart is. Szerintem így elég egyedire sikerült és működik. 1000ft-os kínai markolatváltók, ráadásul frikciósak és akár 10sebességes rendszerhez is lehet őket használni. Úgy lettek felszerelve, hogy a kiálló részeit pont kitakarja a kezem ezzel is csökkentve a légellenállást. A felszereléshez visszatérve, nem lehetett csak úgy simán felrakni, mert vannak törések a könyöklőben és ott megszorul a váltókar, ezért bele kellett vágnom a karba, hogy tudjon egy kicsit nyílni. Ezenkívül még az Acor időfutamfékkarjai kaptak helyet a kormányon. Szép igényes darabok, de volt velük egy kis probléma. Mint kiderült nem 19,6mm-től 20,6mm-ig jó a fékkar (ahogy mindenhol szerepel), hanem két verzió van belőle, az egyik 19,6mm-es kormányokhoz, a másik 20,6mm-es kormányokhoz jó. Így pár óra reszelésembe telt beleszenvedni őket a vágott koskormányba. Kamáslit Tam segítségével szereztem Angliából nagyon jó áron, remélhetőleg a következő időfutamon már fel tudom venni őket.

 Ennyit a technikáról, most már tényleg következzen a verseny. A formám még messze nem az igazi, eleve keveset bringáztam a télen, meg inkább május elejére szeretném magam összeszedni, jelenleg még nem edzek hosszabb távon anaerob zónában. Pont a verseny hete volt a pihenőhetem, már amennyire nevezhetem annak, mert tényleg csak 4,5órát tekertem, de jégen voltam hatot, ami ráadásul jobban fárasztja a lábakat. Azért megpróbáltam mindent megtenni, hogy pihent legyek hétvégére. A bringát szerdára építettem át, de a kerekeket nem tettem be, mert erős volt a szél végig. Szombaton teszteltem le őket, a viharos szél akkor majdnem kikapta alólam a bringát. Meg az is furcsa volt, hogy jóval kényelmetlenebb a magas felnis kerék, mint a lapos ambrosio felnis kerekem. Hátszélben 55km/h-nál elgondolkoztam, hogy lehet fel kéne raknom hátra egy kisebb lánckereket, aztán úgy döntöttem, hogy mégse, gyengülő szelet ígérnek vasárnapra. Jól éreztem magam az edzésen, bár a pulzusom nem volt túl magas.
Vasárnap nem kellett korán kelnem, előre beneveztem, 13:13-ra kaptam rajtidőt, bőven ráértem 11-re odaérni. Reggelizni nem tudtam, mert szombat este szénhidráttöltésként kicsit sok almás sütit ettem :), valójában az volt a baj, hogy fogyókúrázom is és a gyomrom nincs hozzászokva ennyi ételhez egyszerre. Szerencsére útközben már megéheztem és tudtam verseny előtt enni. Időben megérkeztem a rajt helyszínére, kicsit több, mint két órám volt a rajtig. Átvettem a rajtszámot, a chipet, aztán beszélgettem Zudor Imiékkel, éppen melléjük parkoltam. Másfél órával a rajt előtt már elkezdtem készülődni, de valamiért olyan lassú voltam, hogy csak 30percem maradt melegíteni, nem tudom mit csináltam addig (lehet a viharos hideg szél lassított le egy kicsit). Melegítés előtt azt vettem észre, hogy mintha lapos lenne kicsit az első kerekem, pedig előző nap fújtam fel, gondoltam biztos csak a hideg miatt van, ezért fújtam rá egy kis levegőt (9bar). Görgőn melegítettem, de még oda is fel kellett öltöznöm rendesen, hogy ne "fagyjak meg". A pulzusom nem akart felmenni és a lábaim is nehezek voltak, úgy éreztem, hogy ebből túra lesz nem verseny. A rajt előtt 10perccel leszálltam, gyorsan átöltöztem, benyomtam egy zselét és egy Non-stop drivert. 2percem volt még a rajtig, amikor a rajthelyhez értem. Egy internetről ismert bringás megcsodálta a kerekeimet és mondta, hogy neki is volt ilyen, és felajánlotta, hogy megfog a rajtnál (Köszönöm a segítséget még egyszer!). Pontban 13:13-kor elindultam, nem is tűnt annyira erősnek a szél, az első rövid egyenesben egész jól haladtam és a pulzusom is felment, a kanyart tökéletesen bevettem könyöklőről tekerve, aztán jött egy rövid szakasz, ahol visszaesett a sebességem 30km/h alá, szerencsére hamar vége lett ennek és újra tudtam haladni 35km/h körüli sebességgel az erős szélben. Sajnos arra lettem figyelmes, hogy az első gumim kicsit jobban beül, mint kéne, ereszt valahol a kerék, de szerencsére még van benne nyomás, úgysem tudtam volna vele mit csinálni, nem volt nálam tartalékbelső, sem pumpa. A fordítóhoz közeledve már egyre kíváncsibb voltam az időmre, de olyan ügyes voltam, hogy a rajtnál a pontos időn hagytam az órát és menet közben nem tudok nézetet váltani, ezért egész verseny alatt csak nagyjából tudtam, hogy időben hol tartok, pedig a pulzus és az idő, ami érdekel verseny közben (gondolkoztam is, hogy leveszek minden szenzort a bringáról, de inkább nem, mert jók lesznek ezek az adatok az elemzésnél, majd a csúcsversenyeken leszedem őket). A fordító után értem el a csúcssebességem, ott teljesen hátszél fújt, 50km/h fölé jutottam. Innentől már egész jól haladtam a szélnek köszönhetően, egyedül a vége felé éreztem nehezülni a lábaimat, de még tudtam sprintelni a végén, erőbeosztásilag jól sikerült a verseny. A célban végre tudtam nézetet váltani az órán és megtudtam, hogy 27:22-t mentem. Nem a legjobb idő, tavaly jobbat mentem 7 másodperccel, persze a szél 20-30másodpercet lassított a pályán, a gumim is lapos volt és még nem vagyok formában.
Nem volt kedvem levezetni a hideg időben, inkább visszamentem a kocsihoz átöltözni. A bringát is szétkaptam és beraktam a csomagtartóba, ekkor vettem észre, hogy a hátsókerekem végig ferdén volt berakva és az első gumim fordítva volt felrakva, technika szempontjából nem ez volt életem csúcsnapja. A hivatalos eredményemet még meg akartam várni, azt tudtam, hogy az eredményhirdetés engem nem fog érinteni, mert már voltak nálam hárman jobbak. Az eredményemre másfél órát kellett várnom. Lehet ezt a chipes időmérést nem kéne erőltetni... Minden ismerős hazament, elüldögéltem ott egyedül másfél órát zsíros kenyeret majszolgatva. Ezután elindultam hazafelé. Este azért még megnéztem, hogy mi a baja elöl a belsőnek, szétszedhető szelepes és egy picit kilazult a szelep. Hétfő estére lett csak eredmény az interneten, ez az egyik oka, hogy ilyen későn írtam. Az időm kategória 8. abszolút 28. helyre volt elég. Messze van még a mezőny legeleje, de ez az eredmény ennyi gonddal bizakodásra adhat okot.
Ha valaki kíváncsi a versenyen mért adataimra, itt meg tudja nézni.

Indoor kerékpár Budapest Bajnokság

A Budapesti Kerékpáros Szövetség 2012. február 5-én első ízben rendezte meg az Indoor kerékpár Budapest Bajnokságot, melynek helyszínéül a Millenium Wellness Központ szolgált. A verseny célja az indoor kerékpáros időfutam, mint új versenyforma bevezetése volt. A verseny lényege, hogy azonos ellenálláson, azonos idő alatt (kategória alapján 15, 10, 8perc) ki tud nagyobb távot megtenni az indoor kerékpárokra szerelt km-órák szerint. Előzetesen 90 főben maximalizálták az indulók számát, de az első rendezés és a barátságtalan időjárás miatt csak 37-en indultak el a versenyen, remélhetőleg ez nem szegi kedvét a szervezőknek és jövőre is újra megrendezik ezt a versenyt.


Idén még nem jelentkeztem, de megnyugtatok mindenkit, élek :) , edzek, készülök a versenyszezonra. Láthatjátok versenybeszámolóval nyitom az idei évet, de joggal kérdezhetitek, hogy hogyan kerültem egy spinning versenyre az alapozás alatt? Én, aki finoman fogalmazva sem barátja ennek a "sport"-nak.
Úgy történt, hogy pár hete megjelent a verseny kiírása a revomag.hu-n, elolvastam és még hozzá is szóltam ehhez a hírhez, hogy ez így kicsit igazságtalan lesz. A kiírásban nem szerepelt, hogy azonos ellenállást kell mindenkinek hajtani, ezért én úgy képzeltem, hogy lesz a bringán egy computer, ami a hajtott ellenállásból távolságot számol. Mert azért így nem lett volna túl igazságos, egy 50kg-os és 80kg-os bringás között teljesítményben elég nagy különbség van. Ekkor elkezdett járni az agyam azon, hogy nekem így esélyeim lehetnek, mert a wattokkal nagyon jó barátságban vagyok, el kéne indulni ezen a versenyen. A probléma hamar megoldódott, mert másnap írt Szilvi, hogy van-e kedvem a revomagot képviselni ezen a versenyen. Nem gondolkoztam rajta túl sokat, gyorsan igen mondtam. Külön nem készültem semmit a versenyre, csináltam a megszokott edzéseimet, úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz. A verseny előtt pár nappal megnéztem, hogy kik neveztek, csak egy-két ember volt, akitől tartanom kellett. Viszont 3 nappal verseny előtt jött a hír az egyik ismerős bringástól, hogy fix ellenállás lesz mindenkinek kortól, nemtől függetlenül. Egy 10éves kislánynak ugyanazt az ellenállást kell hajtania, mint nekem. Bíztam benne, hogy neki lesz nagyon nagy az ellenállás és nem nekem nagyon pörgős. Pörgő lábú vagyok, de 120-as fordulat fölött már tartósan, főleg 15percen keresztül nem tudok nagy teljesítményt leadni. Verseny előtti nap természetesen beköszöntött az igazi tél (el is mentem szánkózni és korcsolyázni gyorsan :) ), gondot okozott, hogy hogy fogok így feljutni Budapestre.  A busz mellett döntöttem, a veszprémi buszok általában télen is tartják a menetidejüket, de azért a fél órával korábbit választottam.
6órás kelés, michelin-babának beöltözés után már 7kor a buszmegállóban álltam, természetesen a busz pontosan jött és 8.10-kor már a Petőfi-hídnál voltam. Átcsúszkáltam a hídon és mivel még rengeteg időm volt 9óráig (akkor nyit a terem) a Boráros-téren beültem inni egy forró csokit, úgysem ettem még aznap semmit. 8.55-re átsétáltam a teremhez, ekkor már jó páran vártak a terem előtt, köztük a szervezők is. 9órakor beengedtek minket, közben érkezett egy bringás cx géppel is (-10fok szakadó hó...). Közben Szilvi is megérkezett, Buki (aki egyébként Bálint) a másik revomagos bringás kicsit késett. A regisztráció gyorsan ment, a szép revomagos pólómat megkaptam Szilvitől, átöltöztem és elkezdtem a melegítést. Volt kirakva két bringa, amikre a versenyen használt ellenállást állítottak be (a versenyen használt bringák egy külön teremben voltak, oda nem mehettünk még be) és meglehetett nézni, hogy mit kell hajtanunk a versenyen. Ekkor biztos lettem abban, hogy ez egy pörgető verseny lesz. 10-kor mehettünk a terembe, volt 15percünk a bringa beállítására.   A pedálokat gyorsan átcseréltem a saját országúti pedáljaimra, a többi dolgot szinte nem is kellett állítanom, mert mintha rám szabták volna, egyedül a nyereg dőlt nagyon előre, de ahhoz nem volt szerszámom. Kis bemelegítés, pörgetés, 120-as fordulatnál 145-ös pulzus és végül 10.15kor elkezdődött a verseny, a lábaim pedig megkezdték a 15perc őrült pörgetést. Nem igazán éreztem, hogy savasodnék, de a pulzusom végig magas volt és folyamatosan ment felfelé, 5perc után már jelzett a szervezetem, hogy ezt nem neki találták ki, de nem lassíthattam, próbáltam egy fordulatot hajtani végig, de a km-órán látszott, hogy csökken a fordulatom. A teremben körbenézve nem csak én voltam így, másoknak is esett a teljesítménye a kezdeti lendület után, sajnos volt, aki gyorsabban ment, mint én, csak abban bízhattam, hogy meg fog állni a lába. 10perc után kifejezetten nem éreztem jól magam, a mozgásom is kezdett már szétesni, de nyomni kellett, sajnos még mindig volt, aki jobban pörgetett, mint én. Aztán eljött az utolsó 2perc és nyomtam egy maxot, nem emlékszem mikor éltem át utoljára bringázás közben ilyen fájdalmat, de ki kellett bírnom (egyébként nem olyan rossz érzés ez, mert a szervezet próbálja elnyomni a saját drogjaival a fájdalmat :) ).

Az idő letelte után pár fordulat alatt megállt a lábam és kedvem sem volt még egy fordulatnyit sem hajtani. A pedálokat visszaszereltem, aláírtam az eredményemet és elmentem az öltözőbe lerakni a felesleges cuccokat. Utánunk még volt két futam, ezalatt mi jót beszélgettünk az ismerős bringásokkal, hamar elment az idő és eljött az eredményhirdetés. A teljesítményem kategória 2. abszolút 4. helyre volt elég.

Végül is nem olyan rossz eredmény ez egy számomra idegen versenyszámban, amire egyáltalán nem készültem. Az eredményhirdetés alatt történt pár vicces dolog, mivel nem volt dobogó, páran nem tudták, hogy hova kell állni és elég össze-vissza álltak fel. A másik meg, a mi kategóriánkat hirdették ki utolsónak és egy ezüstéremmel kevesebbet raktak ki az asztalra, tehát pont nekem jutott érem :) , de a szervezők fél percen belül megoldották a problémát. Az eredményhirdetés után még beszélgettünk egy kicsit (fél órát biztos) és elindultunk hazafelé.
Megérte elmenni a versenyre, megméretettem magam egy másik versenyformában is, találkoztam bringásokkal, a sok magányos edzés után ez kifejezetten jó dolog és gazdagabb lettem egy éremmel.

Rövidebb beszámolóm itt.

Képek: Revomag.hu és bpkerekpar.hu

Revomag.hu

Innentől fogva már nem csak a blogomon lehet olvasni a bejegyzéseimet, hanem többféle témában fognak megjelenni cikkeim a Revomag.hu -n is. Érdemes megnézni ezt az oldalt, rendszeresen fogunk érdekes cikkekkel jelentkezni, emellett a fórum részén is kezd beindulni az élet és van egy ingyenes, működő apróhirdetője is. Természetesen továbbra is fogok írni itt is és linkelem (a bal oldali menüben) a Revomag.hu -n megjelenő cikkeimet.

További jó olvasást!