2014. augusztus 11., hétfő

Bringafieszta, Kincsesbánya - 2014.07.22.

Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően idén is megrendezésre került a Bringafieszta a kincsesbányai körön (17,5km 165m szint). Annyi változás történt, hogy a senior OB rendezését kisajátította a szövetség, ezért a senior futamok során már nem az országos bajnoki címért küzdöttek a versenyzők, (itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ibrányi OB senior futamain alig indult valaki). Természetesen nem volt kérdés, hogy indulok-e, hiszen hazai bringás vagyok és ez az egyik kedvenc versenyem.

A Ring24 után képes voltam újra normális edzésmunkát végezni és a piriformis szindrómám is javult valamennyit, de még mindig fájdalomcsillapítón kellett élnem. A versenyre nagyjából sikerült regenerálódnom, mostanában ezzel vannak gondjaim, valahogy nem mindig jön össze, ha hét közben tudok rendesen edzeni. Majdnem teljes csapattal terveztünk indulni a versenyen, így valószínű volt, hogy mi fogunk dominálni, de a verseny előtti napon jött az info, hogy a Mugen Race is indul, ez teljesen felborította a terveket, változtatni kellett a stratégián, amit verseny előtt, bemelegítés közben át is beszéltünk. Az esélyesek közül Kiss Gergő jött még el a versenyre, Komlón és a Turulon is elvert minket, ellene is ki kellett találni valamit. A bemelegítés így inkább beszélgetéssel telt, mint kerékpározással, ezt meg is szenvedtem később a rajt után, mert a rajt után azonnal fölfelé indultunk nagy sebességgel és én azonnal leszakadtam. Szerencsére viszonylag sokan voltunk és csak pár métert kaptam a bolytól, amit a sík részen pillanatok alatt le tudtam dolgozni, kb az első hosszabb lejtő utánra sikerült felvennem az üzemi hőmérsékletet és innentől már nem voltak gondjaim. A rajtól kezdve a Mugen Race támadott minket, tőlünk mindenki ment a saját embere után és a mezőnyben lévő többi versenyző is szerelte az akciókat. Az első körben síkon Kiss G. ment el, egy ideig hagytuk egyedül biciklizni, aztán a Mugenesek kezdtek el utána menni. A második kör elején az emelkedőt nagyon megrántották, teljesen széthullott a mezőny, én is hátul voltam Atissal, de nem aggódtam amiatt, hogy nem érünk fel, mert szépen húzták a csoportunkat, nekünk egy métert sem kellett menni, Felsőkincsesre már felértünk. A hegytetőre tisztult a helyzet, kb a mezőny fele eltűnt. Ezután is folyamatosan mentek a támadások, de senki nem tudott elmenni. A harmadik kört viszonylag nyugodt tempóban kezdtük, aztán Felsőkincses után Atis egy támadásra visszalószolt és el tudott menni a bolytól. Tudtam, hogy ez nem lesz így sokáig, lesznek, akik megpróbálnak felzárkózni rá, konkrétan Kiss Gergő fog utána menni hamarosan, emiatt végig figyeltem őt. Gúttamási előtt meg is indult, Molnár Pisti és én egyből indultunk utána, Pisti segített neki, de én az elmúlt versenyek után nagyon passzívan viselkedtem, érjék utol saját erőből Atist. Közben hátulról felért ránk Ruttkay Zoli és egy szlovák srác és Atis is már nagyon közel volt, így én is beszálltam a vezetésbe. Nem volt sok előnyünk a mezőnyhöz képest, de haladtunk. Most Pisti lógott, mert a csapattársai üldöztek minket a mezőny élén. Annyira üldöztek minket, hogy a negyedik kör elején az emelkedőn leszakították saját magukat. Az emelkedőn Kis Gergő vitte a tempót, ami nem volt annyira erős, ezért négyen, Arany Gabi, Vörös Vince, egy szlovák és egy Mátrabikeres, felértek ránk, így már négyen voltunk elöl a csapatból, ami azért jelentős előnynek mondható. A lejtőn az előttem menő szlovák nem igazán haladt jól, ezért én mentem előre és egy erős tempóban lejöttem a hegyről, a lejtő alján akartam átadni a vezetést, de mikor hátranéztem, láttam hogy nincs mögöttem senki (a mögöttem menő másik szlovák nem tudott beállni a mögém, csapattársaim pedig szándékosan megszakították a sort), egy pillanatig hezitáltam, hogy mi legyen, de bevillant, hogy mennem kell, ezzel is fárasztva az ellenfeleket és a többiek addig tudnak pihenni hátul. Beálltam időfutamtempóra és csak mentem, Fehérvárcsurgóra leérve annyira nem ízlett a pofaszél (itt általában hátszél szokott lenni), de még mindig volt előnyöm, úgy voltam vele, hogy megyek amíg tudok, innen esélytelen hazaérnem, de az ellenfelekből is hiányozni fog ez az erő a végére. Végül a Fehérvárcsurgó-Kincsesbánya kereszteződés utáni emelkedőn értek utol, szerencsére nem volt nagy a tempó így vissza tudtam állni. Az ötödik kör elején, az emelkedőn volt egy kis lószolgatás, de szerencsére ott tudtam maradni, Arany Gabinak volt technikai gondja, ezért ő leszakadt. Az emelkedő tetején Kiss G szállt ki a versenyből, mint utólag kiderült megállapodtak Molnár Pistivel, hogy egymást nem támadják és Pisti ezt nem tartotta be. Felsőkincsesnél Zoli, Atis és Pisti szökött meg, de a két szlovák, Vörös Vince és a Mátrabikeres összedolgoztak, így felértek rájuk Gúttamásira velem a kerekükön. Innentől lószparádéba csapott át a verseny, hárman felváltva támadtuk őket, néha Pisti kontrázott vissza, de a kör végéig még együtt maradtunk. A hatodik (utolsó) kör elején Zoli, Pisti és Vince mentek el, szándékosan nem mentem velük, nehogy felvigyek bárkit is hátulról, a Mátrabikeres próbált utánuk menni, de a szerpentin felére elfáradt, így szépen visszalassultunk. Atis mondta, hogy ha tudok még felmehetek az elejére, de úgy éreztem, hogy még van időm erre, később is fel tudok érni, de aztán annyira lassan mentünk, hogy minimálisra csökkent ennek az esélye. Felsőkincses és Gúttamási között félúton kicsit hátramaradtam, ezt az egyik szlovák meglátta, gondolom azt hitte, hogy gondjaim vannak és örült tempóban elkezdte húzni a sort, majd csapattársa ugyanezt tette. Persze azt nem vették észre, hogy én már rég szélárnyékban voltam, aztán amikor elsavasodva kiálltak elölről Atis lószolt egyet és elment tőlük, erre elkezdték üldözni, de nem közeledtek és egy percen belül már én is indultam. Atis megvárt és Gúttamásitól ketten elkezdtük üldözni az elöl lévő hármast. Olyan jól haladtunk, hogy úgy éreztük innen akár még fel is érhetünk és tudunk Zolinak segíteni. Közben lett egy kísérőkocsink is Ormánközy Zoli jóvoltából, aki mondta nekünk a különbségeket és előre ment szólni Zolinak, hogy ne vezessen semmit, mert jövünk. 20 másodperc körülre állt be a különbség, a faluban a pofaszélben nem igazán haladtunk, én már kezdtem feladni fejben, de Atist mondta, hogy még fel tudok érni, amit elhittem és ott, ahol két körrel korábban utolértek, elindultam. Folyamatosan közeledtem, már félreálltak a kísérőkocsik is, hogy véletlenül se segítsenek nekem és a célegyenes előtt kanyarra elkaptam a sor végét. Ekkor Pisti indította a hajrát, azonnal leszakadtam, viszont Zoli lenyomta őt a hosszú sprintben. Így lettem abszolút 4. és kategória első.
Jól sikerült nekünk ez a verseny, végre előny tudtunk kovácsolni abból, hogy csapatként dolgoztunk.



2014. július 22., kedd

Tour de Ring - 2014.07.12-13.

Második alkalommal rendezték meg a Hungaroringen a Tour de Ring két napos kerékpáros fesztivált, melynek keretein belül a kerékpárosok többféle versenyen mérhették össze erejüket. Az esemény főszáma a Ring24 elnevezésű verseny volt, ahol szolóban, duóban, 4 fős, 6 fős csapatokban küzdöttek egymással 24 órán keresztül a versenyzők. Ezen indult csapatunk, a Cube Balaton Team, egy része is, a többiek pedig a 24 kör elnevezésű futamon. Ezenkívül a résztvevők még választhattak az egy körös és a Happy futamok közül is.

A Turul utáni hetem nem alakult túl jól, már előző hét közepén éreztem, hogy nincs minden rendben a derekam-csípőm táján, a verseny után pedig újra előjött a piriformis szindrómám (a piriformis izom begyullad és elhúzva a csípőmet nyomja a főideget), ami szörnyű isiásszal jár, egyáltalán nem tudok ülni ilyenkor, így az edzések egy része elmaradt és komoly mennyiségű fájdalomcsillapítót kellett szednem. Bár az edzések kihagyása annyira nem volt jó ötlet, mert furcsa módon nálam terhelésre ellazul az izom és ilyenkor az edzés után egy időre megszűnnek a panaszok, csak túl kell élni az edzés első félóráját, amíg tart a fájdalom. A versenyt nem akartam kihagyni emiatt, mert még gyógyulás szempontjából is jót tehet, 2009-ben amikor ennél rosszabb állapotban voltam a 24 órás monti tüntette el jó időre ezt a betegségemet.
Nem tudtam, hogy mire számítsak ezen a versenyen, 24 órás országútin még nem indultam, egyáltalán lesznek-e komolyabb ellenfelek vagy estétől már csak kiránduló tempóban kell bringázgatnunk, mint tavaly (a csapattársak mesélték). Jordán Peti, Ruttkay Zoli, Molnár Fecó, Arany Gabi, Lerner Csabi és én alkottuk a csapatot. A verseny szombat délután kettőkor kezdődött, de Csabi, Gabi és én csak 5-re tudtunk odamenni, Fecó pedig csak éjszaka ért rá, mert napközben mindkét nap dolgozott, így két emberre maradt, hogy tartsák a frontot, amíg mi odaérünk. Odautazás közben már kaptuk az üzenetet, hogy siessünk, mert a debreceniek erősek és Nagy Gyula már szökésben van. Egy ilyen verseny gyakorlatilag eldől, ha valaki körhátrányt kap, mert onnantól a körelőnyt szerzőnek nincs más dolga csak lógni az ellenfelén. Mire odaértünk már megfogták a szökést és Zoli tartotta a lépést az adott debreceni versenyzővel, már ekkor látszott, hogy köztünk fog eldőlni a verseny. 6 óra körül Zolit Gabi váltotta, azt mondta, hogy bevállal két órát, utána Csabi következik, majd én. Ennek nem örültem annyira, mert pont sötétedéskor kell megkezdenem a versenyt egy ismeretlen pályán. Amíg a többiek kint voltak a pályán volt időm körülnézni a box utca környékén, a tv-ben látottakhoz képest a valóságban minden nagyon kicsi, a célegyenes, a box utca, a boxok. Mi is kaptunk saját boxot, mi elfértünk benne bringások, de egy forma-1-es csapat, hogy képes erre... Este 9 körül került rám a sor, előtte melegítettem fél órát, kellett, mert azonnal éles versenyhelyzetbe kerülök ahogy kimegyek a pályára. A többiek végig együtt bicikliztek a debreceniekkel, nem sikerült senkinek sem megszöknie. A többiektől kaptam az információt, hogy állítólag egy gyengébb debreceni fog következni, ezért próbáljak meg elmenni tőle. Nekem sikerült jobban a váltás, de a box utcából kiérve a debreceni elsprintelt mellettem és utolért egy bolyt, pár másodperc múlva én is felértem rájuk. Ez így nem volt jó nekem, egy az egy ellen kell maradnom, hogy esélyem legyen megszökni. 3 kört szépen összedolgozva haladtunk a bollyal, nem láttam esélyt elmenésre, de aztán a negyedik körben megpróbálkoztam az emelkedőn, ezt még bírta mindenki, aztán a következő körökben is próbálkoztam és egyre kevesebben maradtunk, konkrétan csak a debreceni tudott maradni a második támadás után, csak a többiek felértek, amikor megálltam. Jó jel volt, hogy hallottam az ellenfelem lihegését, de nem akarta megadni magát, viszont még mindig hajlandó volt vezetni, bár már csak nagyon rövideket. Próbálkoztam mindenféle trükkel, de csak nem tudtam elmenni tőle az emelkedőn. A 7. köröm végére már csak ketten voltunk, a célegyenesben ő vezetett, itt volt az alkalom arra, hogy megcsináljam, amit Arany Gabi mondott, a célegyenes végén lendületből menjek el és a jobbos kanyarban forduljak el belső íven és menjek el a lejtőn. Pontosan így történt, leszakadt rólam a kanyarban, lefelé szélárnyék híján már esélye sem volt velem jönni. Onnan tudtam, hogy nincs mögöttem, mert ő kísérte az abszolútban vezetőt kísérő motoros, nem jött el velem azonnal, hogy felhúzza rám az ellenfelemet. Az emelkedőn visszanézve láttam, hogy nincs messze mögöttem, ezért megindultam ahogy tudtam ezzel végleg megrogyasztva őt. Innentől átkapcsoltam időfutammódba és mentem még másfél kört a váltásig, mehettem volna még tovább is (utólag már tudom, hogy még pár kör belefért volna), de nem akartam kifárasztani magam. 1 perces előnyre tettem szert a két kör alatt, aminek a további növelése Csabi feladata volt. Ő is haladt rendesen, végül 3 és fél perc körüli előnnyel zártuk a következő egy órát. Fecó is megérkezett, 4 órát szeretett volna egyben lenyomni, de nem ajánlottuk neki, inkább menjen, amennyit tud normális tempóban, aztán váltjuk. Nem kezdett gyorsan, ezért az előnyünk csökkenni kezdett, de aztán magára talált és a Team Econix is segített neki (ők voltak a szomszédos boxban), így újra nőni kezdett az előny. 2 óra után viszont megfordult a tendencia, újra közeledtek hozzánk a debreceniek, Fecó kezdett fáradni és később Nagy Gyulát is rácserélték. Kb 2 óra 45 perc után Fecót én váltottam, 2 órát beszéltünk meg, de majd még szólok, ha változik valami. Amikor kimentem már csak 2 és fél perc volt az előny és Nagy Gyula ellen kellett időfutamot mennem. Az elején nem igazán éreztem, hogy mi lesz a jó tempó ezen a pályán, ezért kicsit gyorsan kezdtem, az első három kör után kezdtem megtalálni a megfelelő ritmust, az a nehéz ebben a pályában, hogy egyáltalán nem lehet pihenni rajta, mindössze a célegyenes utáni jobbosban van pár méter, ahol nem teker az ember. Csak mentem és mentem, az előnyünk folyamatosan nőtt, már pontosan ismertem a pályát, tudtam, hogy hol vannak a repedések az aszfalton bár még egyiket sem láttam eddig, csak éreztem. Itt kell megjegyeznem, hogy egy autóverseny pályához képest rossz minőségű az aszfalt, tévhit, hogy itt tökéletes aszfalton kerékpározhat az ember. 45 perc környékén a lejtőkön már kezdtem fázni és ez körről körre egyre rosszabb lett, a végén már fölfelé is fázott a lábam, hiába volt július közepe, az éjszaka még hideg volt, a köridőkön és a pulzusomon is látszott, hogy esik a teljesítményen. Végül 1 óra 58 perc után cseréltünk, Gabi jött be helyettem, ekkor már 5 és fél perc körül volt az előnyünk, nem kellett sokat mennie, pár kör után utolérte a debrecenit, megadták magukat, így meglett a körelőnyünk. Gabi megint két órát ment, őt Zoli váltotta, akinek megmondtuk, hogy csak menjen a debrecenivel, de nem hallgatott ránk és megszökött Németh Ádám (Team Econix) segítségével, ami olyan jól sikerült, hogy pár kör alatt két kör lett az előnyünk. Ezután Csabi következett, aki Nagy Gyulával békés tempóban bringázott egy órát. Aztán Dzsordenék is visszajöttek és ő ment ki a pályára. 10 órakor kezdődött a 24 körös verseny, ez ami még beleszólhat az eredménybe, mivel azonos pályán zajlik a két verseny és így akár el lehet veszíteni egy körelőnyt, ha az ember nem bírja a bollyal. Úgy terveztük, hogy a 24 körös verseny első felét Zoli, a másodikat én vállalom be. Először aggódtunk, hogy be tudunk-e majd állni a bolyba, aztán pár kör után kiderült, hogy nem lesz gond, konkrétan Zoli segítette a 24 körös versenyen induló csapattársainkat. Tovább maradt benn, mint a fele, 15 kör után jött le, nem kellett kapkodnom a váltásnál, mert megszökött a bolytól, sőt nekem kellett megvárni a bolyt az emelkedőn. Pár kört utaztam a boly végén, figyeltem a debreceni ellenfelemet, de aztán később én is előre mentem segíteni. Fogalmam se volt, hogy mi a helyzet a 24 körösön, Atisék hova sietnek, ebben a bolyban csak két csapattársam és egy Mugenes volt a 24 körösökből, a többiek mind a 24 órás verseny résztvevői voltak (a verseny után tudtam meg, hogy három Mugenes szökésben volt, a mi csoportunk volt az üldöző boly, a főmezőny pedig messze le volt maradva). A 24 körösök utolsó körében leköröztük a főmezőnyt, itt volt egy kis összevisszaság, ezért előre mentem tempót menni, hogy rend legyen a hajrában. Ezután már csak mi maradtunk 24 órások, azt vártam, hogy nyugalom lesz, de nem így történt, a sokadig helyért még meccseltek páran, lószolgattak az emelkedőkön, én csak tettem a kerekemet, nem mentem bele semmilyen játékba, pedig néha bennem volt, hogy visszalószolok. 15 kör után cserét kértem és Dzsorden jött be, rá várt a versenyből megmaradt 45 perc. Természetesen semmi sem változott ezalatt, megnyertük a versenyt, összesen 207 kört tettünk meg a 24 óra alatt. Csapatépítő-tréningnek jó volt. :) 


2014. július 16., szerda

Turul Kupa - 2014.07.06.


Július első vasárnapján a Turul Kupán versenyeztem. A verseny már negyedik éve az "ideiglenes" 80 km-es, Gorba nélküli pályán zajlott, tehát megegyezett a 2011-2013-as pályákkal. Akárcsak tavaly, idén is külön indították a 40 év alatti és feletti kategóriákat, ezzel biztosítva, hogy a különböző kategóriák ne szóljanak bele egymás versenyébe.

Viszonylag gyorsan kipihentem az OB-t, kedden már teljes értékűt tudtam edzeni, úgy látszik leginkább csak a meleg fogott meg a versenyen. A hét közepén kiderült, hogy teljes elit sorral fogunk indulni a turulon és az előnevezések alapján nem lesz túl erős a mezőny, csak egy-két emberre kell majd figyelnünk, de lesznek köztük olyanok, akikkel nem biztos, hogy tudunk valamit kezdeni. Tatabánya közel van, így nem kellett reggel rohanni, időben ott voltam, a nevezés gyorsan zajlott, még kaptam egy kísérleti vázrajtszámot is tesztelni (plusz súlynak :) ). A rajtnál látszott, hogy a külön rajtnak köszönhetően nem lesz nagy mezőnyünk.  Az elmúlt évekkel ellentétben a rajt után nem volt nagy tempó, emiatt nem volt könnyű előre menni az 1-es úton, szerencsére az első emelkedőt valaki meghúzta, így a boly első felébe tudtam kerülni. Innentől a csapatunk átvette a kezdeményezést, Ruttkay Zoli gurult el a lejtőn. Nem nagy tempóban üldözte a mezőny, de kb 5-10 perc alatt utolérték, ezután egy ideig nagyon lassan mentünk azon az útnak nevezett kátyútengeren, mentem volna a sor elejére, hogy kicsit megrángassam a sort, de nem volt rá hely, azon imádkoztam, hogy ne legyen bukás. Aztán szerencsére valaki meghúzta a sort és sikerült kiszabadulnom. Az egyik rövid emelkedő tetején egy Pelotonos és Zoli gurult el, páran próbálták őket üldözni, de nem igazán közelítettek és én is voltam a kerekükön, hogy ellenőrzésem alatt tartsam az eseményeket és lassítsam őket. A Gyermely előtti rövid, de annál meredekebb emelkedő elején már majdnem megfogták őket, így innentől kihasználtam, hogy elöl vagyok és szépen csorogtam hátra a mezőnyben, hogy minél kevesebbet vegyem ki belőlem a fal. Ebből majdnem gond lett, mert közben két helyen szétszakadt a mezőny, az egyiket összezártam lefelé, de mielőtt összezártunk volna a másiknál is a kanyarban történt egy bukás, ezért kb egy tíz fős csoport elment. Tőlünk Atis és Zoli volt elöl, ezért nem volt sietős utolérni őket. Egy ideig nem vezettem, de amikor már a kísérőkocsik szélárnyékában voltunk összezártam a sort, ezt pont Bajna előtt az emelkedő alján történt, ekkor elöl újra megindult Kiss Gergő és szétszaggatta a sort. Pályi Csabival pár méterre tudtak elmenni tőlünk, figyeltem, hogy mi lesz ebből, semmikép nem akartam felhúzni rájuk a mezőnyt, aztán Atis, majd Arany Gabi ment fel a szökésre. Senki nem ment fel velük, úgy látszik nem tudtak, a sor elején helyezkedtem és lassítottam a mezőnyt, hogy el tudjanak távolodni, aztán páran üldözni kezdték őket, de végig ott voltam elöl és ahogy előre kerültem fogtam a mezőnyt. Végül sikerült egy olyan előnyre szert tenniük, amit már nem egyszerű ledolgozni a mezőnyben maradt pár erős versenyzőnek. A Bajót előtti emelkedőn még életemben nem mentem fel ilyen lassan, úgy látszik senkinek nem volt sietős a mezőnyben. Közben Arany Gabit értük utol, nem bírta a szökés tempóját. A mezőnyben a Team Econix vitte a tempót, amit Kutács Zsolt egy-egy lósza gyorsított fel, természetesen mi mentünk mindegyikre. A kényelmes biciklizést Bajna előtt egy bukás törte meg, Zoli akadt össze valakivel, de szerencsére nagyobb sérülés nélkül megúszta és később fel tudott érni ránk. Bajna után a hegy előtt újra próbálkozott Kutács Zsolt, kicsit szétszakadt a mezőny, de utolértük. A hegyen Varga Bence és a Team Econix diktálta a tempót, aztán a tetejét és a lejtőt kicsit meghúztam, hogy végleg leszakadjanak azok, akiknek sok volt a hegy. 17 főre csökkent a bolyunk létszáma, megbeszéltük, hogy innentől már szabad a pálya, a szökés már biztos hazaér, elkezdhetjük támadni a mezőnyt. A Tarján utáni emelkedőn Arany Gabi indított, mentek utána, aztán Ruttkay Zoli diktált keményebb tempót, végül az emelkedő tetején én indítottam. Senki nem jött velem, innentől hasonlóan zajlott a verseny, mint tavaly, egyéni időfutam a Turul lábáig. Az 1-es útra kikanyarodva megláttam a kísérőkocsinkat, előtte ment Atis, ez nem volt jó hír, leszakadt az elmenésről. Nézegettem hátrafelé a hosszú egyenesben, hogy mennyi előnyt sikerült szereznem, de nem látszott a mezőny. Atist pont a Turul aljánál értem utol, felfelé próbáltam egyenletes tempót menni, nem megölni egyikünket sem, magamhoz képest magas fordulattal haladtam és egyszer sem álltam ki nyeregből. A kísérőkocsiból kaptam az információt, hogy kb 1 percünk volt a hegy lábánál, ez még akár elég is lehet, de haladnunk kell. A meredek szakasz után Atis állt előre, aztán 500m körül újra én vettem át a vezetést, folyamatosan az volt bennem, hogy mindjárt utolérnek minket, de szerencsére nem így történt, sikerült hazaérnünk több, mint fél perccel, ezzel megszerezve az abszolút 3-4. helyet és a kategória 2-3. helyet. A mezőnyhajrát csapattársunk Lerner Csabi nyerte, Ruttkay Zoli pedig kettővel utána érkezett meg. Megszereztük az abszolút 3. 4. 5. 7. helyeket, de szerintem ezt mind elcseréltük volna egy első helyért.


A verseny után elmentem még bringázni egy kicsit, mert még sok idő volt az eredményhirdetésig és nem igazán fáradtam el a versenyen, maximum 20 percet kellett gyorsan kerékpároznom az egész verseny alatt. Pont tombolára értem vissza, utána kezdődött az eredményhirdetés, elég sokan hazamentek, pl. a csapatból is csak ketten maradtunk Csabival, így történt meg, hogy egyedül álltam a dobogón, lehetne kicsit hamarabb az eredményhirdetés.

2014. július 15., kedd

Országúti Országos Bajnokság, Ibrány - 2014.06.29.

Régen jelentkeztem, de eljött az ideje, hogy pótoljam az elmaradt beszámolóimat, elsőként az OB-val kezdeném.

Az országúti szakágban világszerte június utolsó hétvégéjén rendezik az országos bajnokságokat, nálunk is így történt, ezúttal Ibrány adott otthont a versenynek. Egy 14,5 km hosszú, szinte teljesen sík körpályán kellett az elit mezőnynek 10 kört megtennie, mindösszesen az erős déli szél nehezítette a versenyzők dolgát és tette lehetővé, hogy ne mezőnyhajrán dőljön el a magyar bajnoki cím.

Már szezon elején elhatároztam, hogy bárhol is legyen idén az OB, elindulok rajta. Márciusban nem hivatalos forrásból még Szikszót hallottam, ez a nagy távolságon kívül még szimpatikusnak is tűnt, klasszikus OB pálya dombos terepen, de aztán később megjelent a hivatalos kiírás, amiben Ibrány szerepelt, mint az esemény központja, sík pályával. Érdekes döntés a szövetség részéről, mivel tavaly is sík pályán volt az ország keleti felén. Az ilyen pályák annyira nem fekszenek nekem, ezért a cél a főmezőnnyel való megérkezés volt. Az előrejelzés erős déli szelet ígért a verseny napjára, várható volt, hogy az lesz a döntő, hogy ki, hogyan bírja majd a szélezéseket.
Ibrány nincs közel, ezért hajnalban kellett indulnunk Fehérvárról, nyáron nem jellemző, hogy napfelkelte előtt kell kelnem. Az út elég unalmasan telt, Nyíregyházáig végig autópályán mentünk, már alig vártam, hogy végre odaérjünk. Ibrányba érve azon poénkodtunk, hogy azért nem szabad egyedül maradnunk verseny közben, hogy nehogy kilopják alólunk a bringát. :) A hőmérséklet és a szél is folyamatosan erősödött, a bemelegítés alatt nem voltak gondok a pulzusommal, a melegnek köszönhetően azonnal felment, a házakat elhagyva olyan oldalszél fogadott minket, hogy nem tartottuk kizártnak, hogy verseny közben a már 2. km-nél széthullik sor. A rajt után egyből hatalmas volt a tempó, az oldalszélben azonnal megkezdődött a szélezés, ekkor még egyben tudott maradni a mezőny. A pályát egy téglalapként érdemes elképzelni, ahol a két hosszabbik oldalon folyamatosan oldalszél volt. A tempó soha nem csökkent, mert mindig próbált valaki elmenni és a mezőny üldözte őket, csak a pofaszélben sokkal könnyebb volt ott maradni. Az első körben a második oldalszeles részen már szakadozott a sor, de a hátszélre már összezárt. A második körben még sikerült jó pozíciót fognom az első oldalszeles szakaszon, de onnantól fogva folyamatosan abból állt a versenyem, hogy a szétszakadó sort összezártam, itt éreztem hiányát a szeles versenytapasztalatoknak, rosszul helyezkedtem, rossz emberekre tettem a kerekemet. Az ötödik kör második felében már perceket kellett egyedül dolgoznom, hogy utolérjem a mezőnyt, aztán a hatodik körben sorra adták meg magukat az előttem tekerők, már én is feladtam fejben a versenyt, annyira eltávolodott a mezőny, de ekkor mellémért a kísérőkocsink, kaptam egy kulacs vizet és egy jó tanácsot, hogy menjek fel a kocsisoron. És tényleg, az oldalszélben a kocsik úgy fogták a szelet, hogy csak az utolsó pár méteren kellett nagyobb erőkifejtés ahhoz, hogy felérjek. De aztán jött egy újabb lósz, amit már képtelen voltam átvenni és végleg leszakadtam. Itt még beálltam saját tempóra, hogy a többi leszakadót utolérjem és velük teljesítsem a távot, de ez nem akart megtörténni, mert a többség ilyen esetben azonnal feladta a versenyt. Kb fél kör múlva Monostori Ákos ért utol és vele tekertem még pár kört, számolgattuk, hogy mit kell ahhoz menni, hogy ne kapjunk kört, de a nyolcadik kör után már egyikünknek sem volt kedve kimenni még két körre, így mi is kiszálltunk a versenyből. A csapatból Ruttkay Zoli nagyot ment, megszerezte U23-ban az ezüstérmet.

2014. június 24., kedd

Komló Nagydíj - 2014.06.22.

Hétvégén újra az egyik kedvenc pályámon versenyezhettem, a Komló Nagydíjon, semmiképpen nem akartam kihagyni idén sem, tavaly annyira megkedveltem. Az útvonal teljesen megegyezett a tavalyival, ugyanúgy körönként 15,16 km és 215 m szintemelkedés várt a versenyzőkre.

Gyömrő után úgy éreztem, hogy nagyon hamar kipihentem magam, mivel lényegében el sem fáradtam a versenyen, de valamiért egész héten folyamatosan álmos és éhes voltam, ezenkívül a lábaim sem működtek úgy, ahogy kellett volna nekik, lehet ebben a hűvös idő és a nagy szél is közrejátszott. Emiatt hét közben nem tudtam megcsinálni a tervezettek edzéseket, helyettük csak lazábbakat mentem. A hét közepén kiderült, hogy nem egyedül fogok indulni a csapatból a versenyen, hanem öten leszünk, ami taktikai szempontból mindenképpen előny. Vasárnap felvett minket, fehérváriakat, a csapatbusz és kivételesen időben értünk oda Komlóra, volt idő mindenre. Bemelegítésképpen megnéztem a pálya első emelkedőjét, tavalyról meredekebbre emlékeztem, de lehet csak versenyvégi fáradtság miatt. A rajtnál hátulra álltam be, de a kis mezőny miatt ez most nem volt gond és a lassú rajt is emelkedőn fölfelé volt pont olyan tempóban, hogy a gyengébbek a boly végére kerüljenek. A körre felérve megkezdődött az éles verseny, az első emelkedőn már kialakult egy több fős szökevénycsoport, amiben benne volt a csapattársam, Atis, is. Nem volt túl nagy előnyök ezért a lejtőn utolérte őket a mezőny. A síkra leérve Szabó Tomi csapattársam Kiss Gergővel lépett meg, nagyon haladtak, de a mezőnyt Havas Peti húzta, ezért nem igazán tudtak eltávolodni, pedig mi Arany Gabival próbáltuk lassítani a mezőnyt. A pályavégi emelkedőre utolértük a szökést, ekkor megint Kiss G. kezdett akciózni és komoly tempót diktált fölfelé, ekkor a negyedik hely körül figyeltem az eseményeket. A sor egy ritmusváltásnak köszönhetően szétszakadt, de nem volt túl sok hátra az emelkedőből és lent megálltunk, ezért felértek hátulról. A második kör elején az emelkedőn Arany Gabi vitte a tempót, kivételesen senki nem akart elmenni. A körvégi emelkedőig szépen állandó tempóban haladtunk, senki nem próbálkozott, de aztán jött az emelkedő, ahol Kiss G. Atissal együtt elment. Havas Peti kezdte el őket üldözni, én tettem a kerekemet rá, küzdöttem, hogy ott tudjak maradni.

A pici lejtő utáni sík részen (ami valójában emelkedő) is brutális tempót mentünk, a körvégi utolsó kis buckánál már úgy döntöttem, hogy kicsit hátrébb csorgok, mert a második pozíció egy alacsony ember mögött ilyen tempónál elég gyilkos. Először kikerült Vörös Feri, aztán Bakter és látom, hogy más nem akar megelőzni, hátranéztem és nem volt mögöttünk senki. Gyorsan összeszedtem magam, ledolgoztam a kb 2-3 méter hátrányomat és beálltam sor végére. Vörös Feri és Havas Peti váltott vezetéssel üldözték a két szökevényt, Bakterral mi csak lógtunk rajtuk, hiszen volt elöl emberünk, meg nem mintha tudtunk volna vezetni nekik a hegyen. Az emelkedőn található hajtűkanyarban Peti került előre és nagyon kellemetlen tempóban állva nyomta neki fölfelé az emelkedőn, nagyon szenvedtem, tudtam, hogy ezt már nem bírom sokáig, kb 100 méterrel a vége előtt megadtam magam és még pont láttam, ahogy felérnek a két szökevényre. Lefelé még megpróbáltam felérni rájuk, de nem voltam túl jó állapotban, csak a távolságot sikerült tartanom. A lejtőt megtörő pici emelkedőnél már ott voltak előttem 4 másodpercre, de Kiss G. látta, hogy ott vagyok, lószolt egyet és innentől már tudtam, hogy vége. A síkon beálltam a saját kényelmes tempómra és azon gondolkodtam, hogy menjek egyedül a saját tempómban, amíg tudok vagy várjam meg a mezőnyt. Hátranézve nem látszott a mezőny, ezért úgy döntöttem, hogy ha az emelkedőn sem fognak látszani akkor végigmegyek egyedül, ha látom őket akkor visszaveszek teljesen fölfelé és bevárom őket. Látszottak az emelkedőn, ezért lassan mentem fölfelé és a domb végére utolértek. A kör végén mondták, hogy az elmenésnek már 2 perc előnye van, ekkor már tudtam, hogy biztos hazaérnek, de bíztam benne, hogy a nagy tempó miatt elöl nem bírja végig mindenki ezért még akár egy dobogó is meglehet, mert abból az ötösből csak csak hárman mennek 6 kört (utólag tudtam meg, hogy rosszul hittem, mert valóban négyen voltak 6 körösök). A következő kör elejét Horváth Zoli húzta meg pár méter erejéig és már szakadozott is a sor, ez egyértelművé tette, hogy nem sokan fogunk maradni a verseny végére. Az emelkedő végén én gurultam előre és végigvezettem a lejtőt Mánfáig, hogy kicsit megnehezítsem a leszakadók dolgát (józanul végiggondolva teljesen felesleges volt ezt tennem). Miután kiálltam senki nem akart menni, erre Horváth Zoli indult meg lefelé a meredeken, nem ment utána senki, ezért én indultam utána, de jött velem a mezőny is. A síkon forogtunk páran a boly elején, de nem volt túl nagy a tempó, mindenki tartalékolt. A kör utolsó emelkedője előtt előre álltam és a kanyargós úton komolyabb tempót kezdtem el menni ezzel előkészítve a meredekebb emelkedőn a támadást. Ez olyan jól sikerült, hogy a kanyarok után hátranézve volt kb 10 méter előnyöm, nem így terveztem, azonnal lelassítottam és visszaálltam a bolyba. Az emelkedőn már érezhetően nem volt túl fitt a mezőny, kisebb ritmusváltás hatására hárman (Vörös Vince, Horváth Zoli és egy KSI-s fiatal) elszakadtak és csak távolodtak tőlünk, Arany Gabi indult utánuk, de erre sem reagált senki. Én csak vártam, de nagyon úgy tűnt, hogy senki nem képes üldözni őket, ezért az emelkedő utolsó kb 200 méterén lószoltam egyet és üldözőbe vettem a négyest, az emelkedőt megtörő lejtő után pár méterrel felértem rájuk és így már öten voltunk.

A kör végén hozzánk képest 4 perc volt a szökés előnye. Hátranézve nekünk is már jelentős előnyünk volt, mert nem látszódott senki. Fölfelé Vörös Vince vezetett elég kellemetlen tempóban, ami attól volt kellemetlen, hogy folyamatosan lószolgatta önmagát, nem tudott egyenletesen haladni. Innentől a körvégi emelkedőig váltott vezetéssel haladtunk, ekkor tűnt fel, hogy KSI-s nem ifi, hanem elit a rajtszáma alapján, ezért potenciális ellenfél a 4-6. helyért vívott harcban (Vince és Zoli hobbi kategóriában versenyeznek). Fölfelé a KSI-s kellemetlen tempót diktált nekünk, pörgött a lába, mint Froome-nak, először Gabi szakadt le, aztán a végén még megnyomták jobban és ez nekem sem esett már jól, nem tudtam átvenni, aztán Vince se bírta, de csak pár métert tudtak eltávolodni tőlem és ők sem tudták sokáig tartani ezt a tempót ezért a rövid lejtőn utolértem őket és Vince is felzárkózott hozzánk. Tudtam, hogy a következő emelkedőn újra lesz valamilyen akció, jelezte Zoli is, neki Vincétől kellett megszabadulnia, a KSI-snek pedig tőlem. A hajtűkanyarban Zoli váltott ritmust, ezt még át tudtam venni, de aztán a KSI-s húzta meg a sort, ez már sok volt és csak a saját tempómban tudtam menni. Vince is leszakadt róluk pár másodperc múlva és már mögém sem tudott beállni. Közben utolértük Vörös Ferit, gondoltam, hogy levezet, de nem, mert ő is elitben indult, csak teljesen elkészült az erejével. Kb 20-25 métert tudtak elmenni a dombtetőig, a lejtő közepére már felértem rájuk. A lejtőt megtörő sík részen megláttam magam előtt Atist és Baktert, ekkor olyan lassan kezdtem el menni elöl ahogy csak tudtam, de hamar észrevették, hogy szándékosan lassítom őket és ritmust váltottak. Szerencsére Atisék is észrevették, hogy jövünk és elkezdtek jobban haladni. Innentől már egy métert sem vezettem, csak lógtam hátul, bíztam benne, hogy elfáradnak az üldözésben. A távolság kb beállt köztünk, a döntés az emelkedőre maradt. Itt Atisék látványosan lassultak, gondolom, vártak ránk és pihentek, hogy támadni tudjanak, ha utolértük őket. A KSI-s megint gyilkos tempóban ment fölfelé, kb 20 méterrel mielőtt felértünk volna a szökevényekre lószolt egyet és leszakított minket, ahogy felért Atis lószolt egyet, ennek Bakter esett áldozatul. A végén a második hely sprintben a KSI-s versenyzőé lett, Atis harmadik, Bakter negyedik, én ötödik. Az első hihetetlen különbséggel, 7 perc előnnyel, Kiss Gergő lett, nem tudom, hogy csinálta, de az elmúlt évek messze legjobb idejével nyert.


Végre egy verseny, amit élveztem végig! Az eredmény lehetett volna jobb is, ha kicsit okosabban versenyzek, de nem lehetek elégedetlen. A következő verseny az Országos Bajnokság lesz.

2014. június 20., péntek

Tour de Gyömrő - 2014.06.15.

Múlt vasárnap a Tour de Gyömrő országúti versenyen indultam, ami egyben a Budapest Bajnokság is volt és az Amatőr Kupába is beszámított. A pálya az elmúlt évhez képest nem változott, a Gyömrő-Tápiószentmárton-Gyömrő útvonalat kellett megtennie a versenyzőknek, ami kb 86km jelentett.


Eredetileg nem terveztem ezt a versenyt, de még Szekszárdon elfogott az az érzés, hogy mégis versenyeznem kéne következő héten is. Hét közben eléggé széthajtottam magam, nőtt a résztávos edzéseim intenzitása, kérdéses volt, hogy versenyre tudok-e majd regenerálódni. A verseny előtti melegítés közben éreztem, hogy ezzel nem lesz gond, van erő a lábaimban. Kicsit késve értem a rajthoz, a mezőny legvégéről kellett indulnom, de szerencsére a hosszú lassú rajt alatt sikerült előrébb verekednem magam. A Gemenc Kupához képest nagy volt a kontraszt a mezőny kerékpárkezelését illetően, össze-vissza fékezgettek, ha kellett, ha nem. Az éles rajtnál is még csak a mezőny közepében voltam, de a folyamatos támadásoknak köszönhetően nyúlott a sor és végre előre tudtam menni. Éppen akkor kerültem előre, amikor a csapattársam próbálkozott szökéssel, ez pont jó volt arra, hogy a következő akcióban benne legyek. Ahogy Atist megfogtuk, indult a következő támadás és én mentem velük, egy rövid időre Róka Tibivel voltunk szökésben, persze ezt a mezőny nem hagyta és megfogott minket, aztán következtek a folyamatos lószok, senkinek nem sikerült pár másodpercnél nagyobb időre elszakadnia. Kicsit visszavettünk a tempóból ekkor Pogi szökött meg és valahogy senki nem ment utána, normális esetben ez nekem nem lett volna jó, menni kellett volna utána, de ez most pont jó volt arra, hogy a rivális csapat sprintere fárassza magát, ez a pálya túl gyors ahhoz, hogy valaki egyedül hazaérjen rajta. Pár perc után néhány megunták, hogy nem megyünk és elindultak utána, természetesen pillanatok alatt megfogtuk. Újra "elkezdődött a verseny", tőlünk Atisnak sikerült megszöknie két másik bringással, Balogh Lajos és valaki a Team Econix-ból vette őket üldözőbe a mezőny elején, egyből betettem mögéjük a kerekemet és ahogy rám került a sor gurulni kezdtem, segítettem a szökevényeket. Újabb támadások következtek, hogy megfogják a szökést, én csak mentem a szélárnyékukban, végül még mi is elszakadtunk a mezőnytől és kb hatan felértünk a szökésre. Itt éreztem, hogy ez egy jó szökés, ketten már jeleztük is a csoportból, hogy álljunk össze, mert haza tudunk érni, de a többieknek olyan lassan esett le, hogy elszakadtunk a mezőnytől, hogy közben utolért minket a mezőny. Ezután kicsit hátrébb csorogtam a 20.-30. hely környékére, elöl vitték a tempót és lehetett látni, hogy ha ez még így megy pár percig akkor szét fog szakadni a sor, ami nem lett volna baj, hiszen volt elöl emberünk, de nem így lett, elöl nem érezték ezt és megálltak. Ezután a fordítónál volt egy kisebb csoport, aki megpróbált ellépni az oldalszélben, de a szeles szakasz túl rövid volt ehhez. Innentől fogva egyáltalán nem volt tempó a mezőnyben, mindig volt valaki szökésben, de egy rövid menéssel megfogták. Tőlünk Atis volt egy ideig elmenésben, mi előre álltunk és fogtuk a tempót, de a mezőny egy lósszal felért rá, itt kontrából akartam támadni egyet, de pont beszorítottak és nem tudtam menni. Ezután a verseny leghosszabb szökése következett, ami Arany Gabi csapattársam nevéhez fűződik, szintén fogtuk a mezőnyt, de egy idő után megelégelte a mezőny és utolérték. Ezután már csak kisebb támadások voltak, én is megpróbálkoztam még kétszer elmenni, de annyira pihent volt még mindenki, hogy nem lehetett. A végére annyira lelassultunk, hogy már mozogni is alig lehetett a mezőnyben. Aztán Gyömrőre beérve meglódultunk, nem akartam a sprintelni ezért hátul helyezkedtem és begurultam szélárnyékban a célba. Verseny után megvártuk az eredményhirdetést és a tombolát, aztán indultunk haza.
Furcsa verseny volt, többször nem igazán értettem, hogy ki, mikor, miért megy és miért jó az a mezőny többségének, ha együtt érkezünk meg a célba.
 

2014. június 12., csütörtök

Gemenc Nagydíj - 2014.06.07-08.

A csapatunk a pünkösdi hétvégén Szekszárdra látogatott, hogy részt vegyen a két napos Gemenc Nagydíjon. A verseny négy szakaszból állt, egy szombat délelőtti rövid prológból, egy délutáni 123km-es és egy vasárnap délelőtti 92km-es mezőnyversenyekből és este az összetetten kívüli Gála Kritériumból. A szombat délutáni szakaszon a várostól kb 15km-re lévő 30km-es körökből 3db-ot kellett megtennie a mezőnynek, amiben egy kisebb emelkedő is volt, a vasárnap délelőtti szakaszon 60km teljesen sík után 6db hegyi kör várt a versenyzőkre.

A Pelso után minden renden ment, sikerült hamar regenerálódnom és végre a nyár is megjött. Szombat reggel indultunk Szekszárdra, a szállás elfoglalása után egyből elmentünk megnézni a prológ pályáját, a szállás közel volt a belvároshoz ezért egy-két perc alatt oda lehetett érni kerékpárral. 6 kört gurultam az 1300 méter hosszú pályán, könnyű volt megtanulni, mert csak egy kanyar igényelt odafigyelést, de az nagyon, konkrétan életveszélyes volt, 60km/h fölötti sebességgel érkeztünk egy poros, kátyús kanyarba, aminek a szélén egy szalagkorlát volt és a korlát túloldalán kb 3 méter mélyen egy másik út. Még több, mint egy órám volt a rajtig, ezért visszamentem a szállásra, a meleg időben 30 percet szántam melegítésre és egyébként sem akartam megszakadni a prológon, azon a pár másodpercen, amit kaphatok, úgysem múlik semmi. Úgy terveztem, hogy a rajtom előtt öt perccel fogok érkezni a rajthoz, így is történt, de ott kiderült, hogy 13 percet csúszik mindenki, tehát még mindig volt rengeteg időm. Kis emelvényről rajtoltunk le egy rámpán, amit szerintem elég hülyén oldottak meg, mert a rámpa után pár méterrel már éles jobbos kanyar volt. Kb féltávnál tűnt fel, hogy váltanom is kéne és nyomni neki jobban, mert a végén még utolsó leszek. A veszélyes kanyart óvatosan vettem be, esélyt sem adva a kisodródásra, a hosszú célegyenesben teljes erőből próbáltam hajtani, bár végig a nyeregben maradtam. 2:11,16 idővel a 99. helyet szereztem meg a 121 indulóból és 19 másodpercet kaptam az elsőtől.

A prológ után visszamentünk a szállásra, majd megkerestük az éttermet, ahol az ebédet kapjuk. Nem volt közel, a város legszélén, fent a szőlőhegyen, még szerencse, hogy autóval mentünk. Egy rövid pihenés után 16 órakor rajtolt a délutáni szakasz. A melegítést nem vittem túlzásba, mert a város széléig tartott a lassú rajt, így volt idő bemelegedni. Az éles rajt után komoly tempóra váltottak elöl, az elején kellemetlen volt átvenni, aztán sikerült jó pozíciót szereznem, bár elég sokat mentem kint a szélben, sokszor inkább vállaltam, hogy szélárnyékon kívül maradok, de így nem tudnak beszorítani. Folyamatosan volt tempó, oldalszélben szélezések és mindig próbáltak páran megszökni. Túl sok említendő dolog nem történt, valamikor pár versenyzőnek sikerült ellépni az első körben. A kör végén jött az emelkedő, azt vártam, hogy teljesen szétszaggatják majd a mezőnyt, de csak egy erős tempót mentünk rajta, az egyedüli nehézség az volt, hogy eléggé hátul kezdtem el az emelkedőt és folyamatosan kerülgetni kellett leszakadókat. A második kör elején megálltunk, a mezőny nagy része frissített.

A 63-as útra kikanyarodva a boly elejére kerültem, mert elöl elnézték a kanyart és jobbra mentek a bal helyett. De hamar helyreállt a rend, szépen hátraszivárogtam a boly közepébe. A körforgalomnál megint megpróbáltam, hogy a járdasziget túloldalán kanyarodok be, ezzel természetesen újra hátrakerültem. A második körben az emelkedőn szintén csak egy erős tempót mentünk, kicsit szétszakadt a sor, de ott volt pár méterre előttünk a mezőny és voltak a bolyunkban, akik szívesen üldözték, nekem csak lószolnom kellett egyet, amikor ők elfáradtak és máris felértem. Egyébként ez teljesen felesleges volt, mert a harmadik kör elején újra megállt a mezőny frissíteni. Annyira megálltunk, hogy a 63-as út előtt Arany Gabi mondta, hogy szerinte megpróbálhatok megszökni, először nem volt hozzá kedvem, aztán fél perc múlva megindultam, pont a kereszteződés előtt. Sajnos senki nem akart velem jönni, így egyedül kerültem szökésbe, bíztam benne, hogy valaki majd felugrik rám vagy az előnyöm kitart az emelkedőig és ott szétszakad a mezőny és el tudok menni az elejével. Beálltam időfutammódba, a pofaszélben nem haladtam jól, de legalább nem közeledtek hozzám, aztán az oldalszélben már éreztem, hogy nem hagynak eljutni a hegyig. Az emelkedő előtt pár km-rel megfogtak, 10 km-t tekertem egyedül, volt tempó rendesen, mert nehéz volt beállni, folyamatosan próbált valaki elmenni. Felfelé nem mentünk gyorsan, de televolt a lábam savval, tudtam, hogy az első ritmusváltásra leszakadok, így is lett, az utolsó 300m-en kicsit megindultak és én már dobtam is le kistányérra, végre kényelmes tempóban tekerhettem. 100 méterrel később láttam Arany Gabi csapattársamat és egy osztrák versenyzőt az árokban feküdni, szerencsére megúszták komoly sérülések nélkül, mert nagy fűbe estek. Utólag mondták el, hogy az egyik román ifi fáradt el felfelé és kiborított oldalra ezzel fellökve őket. A lejtőn bevártam Gabit és a kísérőkocsinkat, először megpróbáltunk felmenni a kocsisoron az elejére, de elöl nagyon megindultak, aztán a kedvünk is elment. Több leszakadt versenyzővel összeálltunk a maradék 15 km-re és együtt betekertünk volna a célba, ha a már említett román ifi nem akart volna megszökni az utolsó km-en tőlünk, nem hagyhattam :) és felhúztam rá a többieket, aztán a bolyunk végén felgurultam a célba. A 83. helyen jöttem meg 6:57 hátránnyal az elsőtől és kb 5 perccel a mezőnytől.


A késői lefekvés ellenére másnap nem volt gond a keléssel, már ötkor rám sütött a nap, onnantól már csak szenvedtem az ágyban. 10.30-kor rajtoltunk, bemelegítésképpen tekertem két kört a hegyi körön, nem volt egyszerű a pálya, a prológ meredek lejtőjén kellett ezúttal felmenni és utána még további mászás várt ránk. Gyorsan kitűztem a célt, elmenni a síkon a mezőnnyel, aztán a hegyi körökben beállni saját tempómra és nem kört kapni a végére, a kizárás elkerüléséhez elég volt két kört menni, de nem akartam idő előtt kiszállni. A lassú rajt után újra versenytempóra kapcsoltunk, folyamatosan voltak próbálkozások, de az összetettben vezető csapata végig elöl volt és dolgozott. Arra kellett figyelni, hogy ne essek el, amit sikerült megvalósítani, mondjuk egyszer repült előttem keresztben egy bringa, de megúsztam, meg egyszer meg kellett állnom, mert eldőlt az előttem menő, de itt sem volt probléma, mert könnyen sikerült felzárkóznom. Azt hittem, hogy több esés lesz, mert a bátaszéki körözés keskeny utakon zajlott és volt pár veszélyes kanyar. Szekszárdra visszafelé a pofaszél miatt megnyugodott mindenki, lazább tempóra kapcsoltunk, a városba beérve rántották meg a sort, itt a mezőny végére szorultam, mert a körforgalmon nem volt zökkenőmentes az átjutás. Az emelkedőn teljesen szétszakadt a sor, itt, ahogy terveztem, beálltam saját tempóra.

Szinte csak végig előztem a folyamatosan leszakadókat, az első körben nem álltam össze senkivel, mert mindenki látványosan lassabb volt, mint én, és ott ment előttem egy nagyobb boly kb 15mp-re, akikre fel akartam érni (ha kicsit jobban megnyomom fölfelé akkor ott lehettem volna...). A második körben a síkon már összeálltam egy Mugen Race-es versenyzővel, az utolértek közül páran próbáltak velünk jönni, de az emelkedőre általában senki nem maradt. Nem hagyhattam, hogy lassuljunk, mert nem akartam kört kapni, a saját tempómban különben is sokkal kényelmesebben tudok haladni mintha állandóan máshoz kell alkalmazkodnom. Az utolsó körben a síkon már sokat gurultam, hiszen tudtam, hogy nem fognak utolérni. 68. helyen érkeztem meg 7:26 hátránnyal az elsőhöz képest, a helyezés valójában nem valós csak az eredménylista szerinti, mert a körözés miatt a szervezők nem voltak a helyzet magaslatán, vannak páran, akik kevesebb kört mentek, mint ami a listában szerepel. Az összetettben ezzel a helyezésemmel szintén a 68. helyet szereztem meg 13:52 hátránnyal.



Már csak az esti Gála Kritérium volt hátra a versenyből, a pálya majdnem nekem való dombos volt, egyedül az emelkedő volt kicsit hosszú. Bemelegítésként mentem rajta sok kört, a rajt előtt 15 perccel terveztem beállni, mert kritériumon sokat számít a rajt, az egyik pillanatban még senki nem volt a rajtnál, a következő kör után meg már a mezőny végére kerültem. Ezzel már a rajtnál eldőlt ez a verseny, az első egyenesben már nem láttam a sor elejét, a bénák miatt meg szétszakadt a sor az első kanyarban. Miután sikerült megelőznöm őket, már csak beálltam saját tempómra és mentem, amíg ki nem szólítottak, ez a 8. kör végén történt meg. Pozitívumként tudom megemlíteni, hogy a vége felé már legalább éreztem a pályát.

A nagydíj előtti céljaimat teljesítettem, mindösszesen annyi volt, hogy ne kapjak egyik nap se limitet, ezt meg nem volt nehéz összehozni, így mondanám, hogy elégedett vagyok, de azért mégsem, mehetett volna jobban is.